„Matematikailag csak úgy lehet ezt a kormányt leváltani, ha a balosok meg a kispártok az LMP-től a Momentumig összehoznának egy választási koalíciót a Jobbikkal. Ennek a koalíciónak az lenne az egyetlen célja, hogy a Fidesz–KDNP-kormányt elküldjék, ami azért lenne fontos, mert szerintem ez az utolsó esély, hogy ez választásokon történjen meg. Ha nem így lesz, márpedig úgy tűnik, hogy nem, akkor úgy harminc-negyven évig maradhat, ami most van, kábé ennyi az autokráciák és diktatúrák szavatossági ideje…
(...)
Ha lenne egy ilyen, akkor szívesen lennék plakátfiú, mert ahogy Orbán Viktor mindig mondja, össze kell fognia az országnak! Ez igaz – csak éppen az ellen a tizenvalahány ember ellen, aki most a markában tartja.”
| ||
Lovasi amúgy azt is elárulja, hogy nem tartja magát sztárnak, hiszen „akit egy kocsmában hátba lehet baszni, az nem sztár”, és egy Kossuth-díjnak sincs feltétlen nagyobb tétje, mint „a karakószörcsöki kocsma bal sarkában tök részegen elmondott rettenetes szónoklat”.
Lovasival nem végig közéletről diskuráltunk, tekintve, hogy arról így beszélt a dalszerző: „Kurvára unom, meg amúgy is, mit mondjak?
Elmondhatom most például a Narancsban, hogy „hú, bazmeg, mennyire utálom a Fideszt”, de minek,
ha csak azokhoz beszélnék, akik ugyanúgy utálják, mint én.”
Az interjú vágatlan változatát keresse a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban!
