Lovasi András: „A zenésztársadalom nem tud a legegyértelműbb ügyekben sem összefogni”

Zene

Szerinte csak szekértáborok vannak különféle érdekek mentén.

Holnap megjelenő nyomtatott lapszámunkban a Lovasi Andrással készített interjúnkat is olvashatják. A zenész szerint ha elmarad az idei Fishing On Orfű, a jövő évi megrendezése is veszélybe kerül. De nincsenek illúziói, úgy véli, a kormány csak azért halogatja az 500 főnél nagyobb létszámú koncertek tiltásának bejelentését, mert valami jót is akar mondani a rossz mellett, de még nem találta ki, hogy mit.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Részlet az interjúból:

Magyar Narancs: El tudnád képzelni azt, hogy zenészek kimenjenek az utcára…

Lovasi András: Elképzelni bármit lehet. De amikor én próbáltam meg bármiféle összefogást összekalapálni, az nagyon keserű tapasztalatokkal járt. Úgy tűnt, a zenésztársadalom nem tud a legegyértelműbb ügyekben sem összefogni: szekértáborok vannak különféle érdekek mentén, és mivel annyira felületesen és gyorsan ítélkeznek ezek a táborok, nagyon nehéz bármiben állást foglalni, közös megegyezésre jutni. Például látom, hogy mekkora csalódás volt sokaknak Bródy János közös fotója Demeter Szilárddal, olvastam is Debreczeni József cikkét nálatok, de nem tudok egyetérteni vele. Közben azt is látom, hogy ez a tábor az én megnyilvánulásaimat sem tudja elfogadni.

MN: Miért nem?

LA: Mert én képtelen lennék jó szívvel bármelyik oldal mellett kiállni, márpedig ez az elvárás. És ha az ember két politikai szekértábor között van, akkor általában kap innen is, onnan is.

A friss Narancsban olvasható interjúban Lovasi minősíti Demeter Szilárd könnyűzenei programját, elmondja, hogy mennyire veszi komolyan a „bulvár-párbajt” Majkával, s hogy milyen tapasztalatai vannak az öregedéssel.

A Narancsot megtalálják az újságárusoknál, nagyobb élelmiszerboltokban és a benzinkutakon, de még jobb, ha előfizetnek rá.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.