Lovasi András: „A zenésztársadalom nem tud a legegyértelműbb ügyekben sem összefogni”

Zene

Szerinte csak szekértáborok vannak különféle érdekek mentén.

Holnap megjelenő nyomtatott lapszámunkban a Lovasi Andrással készített interjúnkat is olvashatják. A zenész szerint ha elmarad az idei Fishing On Orfű, a jövő évi megrendezése is veszélybe kerül. De nincsenek illúziói, úgy véli, a kormány csak azért halogatja az 500 főnél nagyobb létszámú koncertek tiltásának bejelentését, mert valami jót is akar mondani a rossz mellett, de még nem találta ki, hogy mit.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Részlet az interjúból:

Magyar Narancs: El tudnád képzelni azt, hogy zenészek kimenjenek az utcára…

Lovasi András: Elképzelni bármit lehet. De amikor én próbáltam meg bármiféle összefogást összekalapálni, az nagyon keserű tapasztalatokkal járt. Úgy tűnt, a zenésztársadalom nem tud a legegyértelműbb ügyekben sem összefogni: szekértáborok vannak különféle érdekek mentén, és mivel annyira felületesen és gyorsan ítélkeznek ezek a táborok, nagyon nehéz bármiben állást foglalni, közös megegyezésre jutni. Például látom, hogy mekkora csalódás volt sokaknak Bródy János közös fotója Demeter Szilárddal, olvastam is Debreczeni József cikkét nálatok, de nem tudok egyetérteni vele. Közben azt is látom, hogy ez a tábor az én megnyilvánulásaimat sem tudja elfogadni.

MN: Miért nem?

LA: Mert én képtelen lennék jó szívvel bármelyik oldal mellett kiállni, márpedig ez az elvárás. És ha az ember két politikai szekértábor között van, akkor általában kap innen is, onnan is.

A friss Narancsban olvasható interjúban Lovasi minősíti Demeter Szilárd könnyűzenei programját, elmondja, hogy mennyire veszi komolyan a „bulvár-párbajt” Majkával, s hogy milyen tapasztalatai vannak az öregedéssel.

A Narancsot megtalálják az újságárusoknál, nagyobb élelmiszerboltokban és a benzinkutakon, de még jobb, ha előfizetnek rá.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."