Projekt

Felöltöztetni a csontvázakat

Müller Péter Sziámi: Napidal Sziámival 365+1

Zene

„Legyél a szerzőtársam!” – ezzel a felhívással indult április végén az a YouTube-csatorna, amelyre mindennap felkerül egy-egy új videó. Első ránézésre nem sokban különböznek egymástól: Müller Péter Sziámi piros kalapban ül a dolgozószobájában a háta mögött egy számítógéppel, és egy metronóm ütemére szaval. Ám ha kicsit jobban odafigyelünk, az egyik legkülönlegesebb kezdeményezésnek lehetünk tanúi, amit valaha kitaláltak a magyar könnyűzenében.

Alapvetően nem nehéz dalt írni, ha az embernek van hozzá érzéke. Persze kell egy adag kreativitás és ihlet, és ha ez adott, a nagylemeznyi anyag összeáll. Ilyenkor általában 10-12 számról van szó, a zenekarok többsége általában 2-3 évente bővíti ennyivel a repertoárját. De ahhoz már megszállottság szükséges, hogy valaki egy egész éven át, minden áldott nap megírjon egy dalt, amit közzé is tesz, tehát felvállalja… A legtöbb előadónak a teljes életműve nem tesz ki ennyit. Ráadásul kifejezetten hosszú szövegekről van szó: öt-hat versszak a minimum refrén nélkül, de gyakran hét-nyolc is összejön.

Müllert az emberek nagy része underground zenészként ismeri, azt csak kevesen tudják, hogy az egykori URH, Kontroll Csoport és Sziámi, manapság pedig az AndFriends zenekar énekese otthonosan mozog az opera, a musical, az operett, a cigányzene, sőt a rádióbarát pop műfajában is. Mindig rengeteget írt másoknak megrendelésre, elmondása szerint ez a rutin segíti legjobban a mostani projekt során is.

A videók zeneileg nem nyújtanak akkora élményt, mivel Müller kifejezetten ügyel rá, hogy minél kevesebbet énekeljen. Inkább egyfajta kántálásszerű énekbeszédet hallunk, amit a metronóm ütemes kattogása még monotonabbá tesz. De a cél szentesíti az eszközt, hiszen mindez azért van így, hogy a leendő szerzőtársak keze a lehető legkevésbé legyen megkötve. A Napidal lényege ugyanis az, hogy bárki szabadon beküldheti a saját kidolgozott verzióját, legyen az akár a capella éneklés, akár egy szál gitáros tábortűzi előadás, akár rendesen meghangszerelt, zenekaros felvétel. A feladat tulajdonképpen nem más, mint felöltöztetni a csontvázakat.

Rossz megoldás nem létezik: Müller mindenkinek lelkiismeretesen válaszol, legyen az zene­ovis kisgyerek, vagy Kossuth-díjas művész. És mivel mindkettőre volt már példa, ez azt mutatja, hogy olyasmibe nyúlt bele, ami kortól és zenei tudástól függetlenül mozgatja meg az embereket. Eddig két összefoglaló videó készült a legérdekesebb pályaművekből, laikus szemmel ezekből látszik legjobban a projekt igazi ereje. Hihetetlenül érdekes látni, ki mit hoz ki a dalvázlatokból, különösen, amikor ugyanannak a számnak több verzióját is bevágják egymás után. Szerzői műhelymunkába ilyen szintű betekintést eddig talán csak Hajós András Dalfutárja adott a nagyközönségnek, de a Napidal több szempontból is izgalmasabb; sokkal színesebb a résztvevők köre, az alapanyag pedig napról napra bővül.

A társszerzők között már most olyan nevek vannak, mint a Kaláka (akiknek annyira megtetszett az egyik dal, hogy egyből felvették a repertoárjukba), Jávori Ferenc Fegya a Budapest Klezmer Bandből, Dés László, Bérczesi Róbert, Menyhárt Jenő, Darvas Ferenc, a Baltazár Színház tagjai, és még hosszan lehetne sorolni. Sőt a Lóci játszik kapott egy külön bejáratú dalötletet is Lóci listája címmel.

De a nem „hivatásos” résztvevők között is jó néhány említésre méltó zenész található. Kiskunhalasról például egy teljes család jelentkezett, a két szülő és a négy gyerek együtt adták elő az egyik dalt. Akad olyan is, aki a fejébe vette, hogy az összes dalötletet kidolgozza, és a legjobbakból összeállít egy külön koncertprogramot.

Persze a színvonal közel sem egyenletes, és Müller szövegei között mindenki találhat olyat is, ami kevésbé tetszik neki. De ekkora mennyiségnél ez a nagy számok törvénye alapján belefér. És ha abból indulunk ki, hogy az összes jelentkező időt és energiát szánt a játékban való részvételre, úgy a szedett-vedett punkzenekart és a hamiskásan amatőr gitárosokat is jobban tudjuk értékelni.

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.