Projekt

Felöltöztetni a csontvázakat

Müller Péter Sziámi: Napidal Sziámival 365+1

Zene

„Legyél a szerzőtársam!” – ezzel a felhívással indult április végén az a YouTube-csatorna, amelyre mindennap felkerül egy-egy új videó. Első ránézésre nem sokban különböznek egymástól: Müller Péter Sziámi piros kalapban ül a dolgozószobájában a háta mögött egy számítógéppel, és egy metronóm ütemére szaval. Ám ha kicsit jobban odafigyelünk, az egyik legkülönlegesebb kezdeményezésnek lehetünk tanúi, amit valaha kitaláltak a magyar könnyűzenében.

Alapvetően nem nehéz dalt írni, ha az embernek van hozzá érzéke. Persze kell egy adag kreativitás és ihlet, és ha ez adott, a nagylemeznyi anyag összeáll. Ilyenkor általában 10-12 számról van szó, a zenekarok többsége általában 2-3 évente bővíti ennyivel a repertoárját. De ahhoz már megszállottság szükséges, hogy valaki egy egész éven át, minden áldott nap megírjon egy dalt, amit közzé is tesz, tehát felvállalja… A legtöbb előadónak a teljes életműve nem tesz ki ennyit. Ráadásul kifejezetten hosszú szövegekről van szó: öt-hat versszak a minimum refrén nélkül, de gyakran hét-nyolc is összejön.

Müllert az emberek nagy része underground zenészként ismeri, azt csak kevesen tudják, hogy az egykori URH, Kontroll Csoport és Sziámi, manapság pedig az AndFriends zenekar énekese otthonosan mozog az opera, a musical, az operett, a cigányzene, sőt a rádióbarát pop műfajában is. Mindig rengeteget írt másoknak megrendelésre, elmondása szerint ez a rutin segíti legjobban a mostani projekt során is.

A videók zeneileg nem nyújtanak akkora élményt, mivel Müller kifejezetten ügyel rá, hogy minél kevesebbet énekeljen. Inkább egyfajta kántálásszerű énekbeszédet hallunk, amit a metronóm ütemes kattogása még monotonabbá tesz. De a cél szentesíti az eszközt, hiszen mindez azért van így, hogy a leendő szerzőtársak keze a lehető legkevésbé legyen megkötve. A Napidal lényege ugyanis az, hogy bárki szabadon beküldheti a saját kidolgozott verzióját, legyen az akár a capella éneklés, akár egy szál gitáros tábortűzi előadás, akár rendesen meghangszerelt, zenekaros felvétel. A feladat tulajdonképpen nem más, mint felöltöztetni a csontvázakat.

Rossz megoldás nem létezik: Müller mindenkinek lelkiismeretesen válaszol, legyen az zene­ovis kisgyerek, vagy Kossuth-díjas művész. És mivel mindkettőre volt már példa, ez azt mutatja, hogy olyasmibe nyúlt bele, ami kortól és zenei tudástól függetlenül mozgatja meg az embereket. Eddig két összefoglaló videó készült a legérdekesebb pályaművekből, laikus szemmel ezekből látszik legjobban a projekt igazi ereje. Hihetetlenül érdekes látni, ki mit hoz ki a dalvázlatokból, különösen, amikor ugyanannak a számnak több verzióját is bevágják egymás után. Szerzői műhelymunkába ilyen szintű betekintést eddig talán csak Hajós András Dalfutárja adott a nagyközönségnek, de a Napidal több szempontból is izgalmasabb; sokkal színesebb a résztvevők köre, az alapanyag pedig napról napra bővül.

A társszerzők között már most olyan nevek vannak, mint a Kaláka (akiknek annyira megtetszett az egyik dal, hogy egyből felvették a repertoárjukba), Jávori Ferenc Fegya a Budapest Klezmer Bandből, Dés László, Bérczesi Róbert, Menyhárt Jenő, Darvas Ferenc, a Baltazár Színház tagjai, és még hosszan lehetne sorolni. Sőt a Lóci játszik kapott egy külön bejáratú dalötletet is Lóci listája címmel.

De a nem „hivatásos” résztvevők között is jó néhány említésre méltó zenész található. Kiskunhalasról például egy teljes család jelentkezett, a két szülő és a négy gyerek együtt adták elő az egyik dalt. Akad olyan is, aki a fejébe vette, hogy az összes dalötletet kidolgozza, és a legjobbakból összeállít egy külön koncertprogramot.

Persze a színvonal közel sem egyenletes, és Müller szövegei között mindenki találhat olyat is, ami kevésbé tetszik neki. De ekkora mennyiségnél ez a nagy számok törvénye alapján belefér. És ha abból indulunk ki, hogy az összes jelentkező időt és energiát szánt a játékban való részvételre, úgy a szedett-vedett punkzenekart és a hamiskásan amatőr gitárosokat is jobban tudjuk értékelni.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.