Zene

Nyolc kis kritika

A The Originals sorozat az elmúlt évtizedek legjobb felvételeinek újrakiadása, baráti áron. Négy lemez üzen most a letűnt aranykorból.

Valósággal genitális előadásban került színpadra Jacques Offenbach nálunk talán kevésbé kultivált dalműve, az 1866-ban íródott, dévajul mondén Párizsi élet.

A veterán jófiúban láthatóan van spiritusz, csípőből zúdít össztüzet Ivo Dzsima szigetére. Játszani ugyan nem maradt energiája, ám egy füst alatt két filmet is rendezett.

A Bocsárdi László rendezte Lear királynak vannak erős üzenetei, és nincs a véletlenre vagy a nézőre bízva, hogy célba érjenek.

Az oroszok prűdek - mondjuk gyakran. Színpadaikon nem divat a meztelenkedés, irodalmukból hiányzik az erotikus költészet. Az orosz kultúra a szexről nem szokott, nem mer, nem tud közvetlenül beszélni.

Nyolc kis kritika

Kollaborálni egy géniusszal - az efféle vállalásokban mindig van valami a kötéltáncosok bátorságából. Hiszen igencsak kényes kérdés, hogy mi lesz az egyensúllyal, s miképp kerülhető el, hogy az együttműködésre felkért mester, akár egy ébenfekete tárgy, elszívja a többiek elől a fényt.

Hiába, na, a mánia az mánia, még ha vinyl is a neve. Történt, hogy még decemberben, egy emelkedett, ünnepi pillanatban rákattantam a neten a régi idők bakelitlemezeire. Az lehetett, gondolom, hogy ahogy öregszik az ember, rendet akar: úgy mégsem dobhatja fel a bakancsát, hogy megfeledkezett valamikori vágyairól.

Mármint a megbízható, az úgymond "jó közepes" minőség forradalmának tapsolhatott a hálás közönség az André Chénier második szereposztásának premierjén.

Nem éppen az avaron: a fémmedencében. Ez a játék tere - Daróczi Sándor tervezte -, színes műanyagmorzsalék van benne, az első felvonás után hullik-zuhog alá, majdhogynem maga alá temeti Puckot.

Magam speciel miatta maradtam fönn hétfő hajnalig, de különösebb csalódás nem ért, hogy mégsem futott be - előtte este kétszer is leadta a tévé, hosszú ideje szóltak róla a hírek: csak az nem nézte meg, aki nem akarta (speciel ehhez kellett nagyon az Oscar-jelölés), tehát minden rendben.

Bullás József a nyolcvanas évek második felétől - egy darabig az újszenzibilitásba befogadott művészként - végigpróbálta a korszak szinte minden kurrens stílusát és stíluspatentjét. Bullás József a nyolcvanas évek második felétől - egy darabig az újszenzibilitásba befogadott művészként - végigpróbálta a korszak szinte minden kurrens stílusát és stíluspatentjét. Vásznaira rátelepítette az olasz transzavantgárd, a német Heftige Malerei, az amerikai new wave és - a hazai zeitgeistnek megfelelően - a hajdani budapesti Európai Iskola forma- és gesztuskészletét.

Nyolc kis kritika