Mesterséges légzés - Florian Opitz: A nagy kiárusítás (Film)

  • - borz -
  • 2008. január 17.

Zene

Soweto, az apartheidellenes lázadás hajdani tűzfészke felszabadult, de nem lett belőle egeket karcoló világváros. A régi harcosok ma egyenruhában védik az új rendet, vagy drogterjesztő hálózatot működtetnek. Bongani forradalmár maradt. Áramgerillaként csap le a szegénynegyedekre, és visszaköti a díjhátralék miatt kikapcsolt villanyt.

Soweto, az apartheidellenes lázadás hajdani tűzfészke felszabadult, de nem lett belőle egeket karcoló világváros. A régi harcosok ma egyenruhában védik az új rendet, vagy drogterjesztő hálózatot működtetnek. Bongani forradalmár maradt. Áramgerillaként csap le a szegénynegyedekre, és visszaköti a díjhátralék miatt kikapcsolt villanyt.

A manilai anya a szó szoros értelmében élethalál harcot vív vesebeteg fiáért. De amíg Bruce Willis pihenhet egyet, miután megmentette a világot (legalább addig, amíg ismét sorompóba nem szólítják), Minda naponta újrakezdi. Szinte szemenként küzd meg a drága gyógyszerért és a heti dialízisért. A gyerek most tizenkilenc éves, és a síkideg, csont-bőr anyát elnézve őt is már csak a megszállottság tartja életben.

Simon mozdonyvezető, a kies Brightonban él, és a legendás brit államvasutaknál kezdte a pályát. A vasút már nem állami, a legendát - a pontosságba és biztonságba vetett közhitet - erősen kikezdték az utóbbi évek súlyos vonatbalesetei, hősünk és kollégái viszont egyedülálló egyenruha-gyűjteményre tettek szert a sűrűn változó magáncégek jóvoltából, amelyek néha az arculatváltás és logócsere fáradságos lebonyolítása után egyből lelépnek a színről.

Egy bolíviai város, Cochabamba lakosai szabályos vízháborút vívtak, amikor a kormány egy amerikai cégnek adta el a vízszolgáltatást. Nem pusztán abból állt a dolog, hogy drasztikusan megemelték az árat: ezzel párhuzamosan gondoskodtak arról, hogy rátegyék a kezüket a közkutakra, forrásokra, sőt az esővíz gyűjtését is törvényen kívül helyezték. A nem szűnő zavargások miatt szükségállapotot vezettek be, kivezényelték a hadsereget. A vízháborúnak hat halottja volt.

Ezeket a világ négy sarkából begyűjtött történeteket beszéli el a német Florian Opitz 2006-os hosszú dokumentumfilmje. Egy percig sem kétséges, hogy mit kell értenünk A nagy kiárusítás alatt. A privatizációt, különös tekintettel a közszolgáltatások magánosítására. Mert világunknak van egy ötödik sarka is: Washington DC, ahol egymás szomszédságában emelkedik a két bűntanya: a Világbank és a Nemzetközi Monetáris Alap (IMF) székháza. Az előbbibe bejutunk a filmesekkel, és egy rangos hivatalnok készségesen megosztja velünk a szervezet filozófiáját, mely szerint nincsenek tabuk, az alapvető javak, ide értve az egészségügyet és az oktatást, éppúgy magánkézbe adhatók, mint egy gyár vagy bánya. Az IMF elzárkózott az interjú elől, s helyette egy régebbi vágásúnak tűnő oktatófilmecskét bocsátott rendelkezésre, melyben a jótevő világszervezet kiszáll a becsődölt Ruritániába, és bölcs tanácsokat ad az adósságkezelésre, hatékonyságra és hasonlókra, illetőleg jól rácsap a ruritán kormány praclijára, ha az túl sokat költ a lakosaira. És itt van még egy Nobel-díjas közgazdász (és világbanki szakadár), Joseph Stiglitz, aki minden túlzás és hangulatkeltés nélkül egyszerű dogmának nevezi azt, hogy a privatizáció minden esetben jobb az állami vagy közös tulajdonnál, és a szabadpiac hozza a legjobb döntéseket.

Lehet, hogy szentségtörés ilyet mondani, de Florian Opitz mintha egy másik dogmát próbálna szembeszegezni a neoliberális tantétellel: a globalizációellenességét. A globalizáció az a ködös fogalom, amit még soha senki nem határozott meg, de mindenki tudja, mit kell érteni alatta. S nem csupán érteni, de érezni is. Hívó szóvá vált, amely indulatokat kavar, és ahol elhangzik, ott nincs szükség érvekre.

Florian Opitz sem érvel. Nagyon erős állításokat tesz a képeivel, a történeteivel, a hőseivel. De nem kérdez. Nem kapja fel a fejét, amikor egy sowetói aktivista azt mondja, hogy havonta húszezer embernél kapcsolják ki a villanyt a 150 ezer lakosú (!) városban, és ha nem lennének az áramgerillák, már egész Soweto sötétbe borult volna. Cochabamba megnyerte a vízháborút, a kormány szerződést bontott, az amerikai cég eltakarodott. Már évek óta a közösség működteti a vízszolgáltatást, és a teljes bevételt fejlesztésre fordítja - tájékoztat egy szűkszavú felirat. Felfoghatatlan, miért nem érdekelte a rendezőt, hogy néz ki ez a gyakorlatban. Miért hagyta ki a ritka szerencsés alkalmat, hogy egy működő közösségi modell bemutatásával érveljen az igaza mellett?

De nem akarok arányt téveszteni: A nagy kiárusítás a hiányosságaival együtt is jó és izgalmas film. Florian Opitz nem Michael Moore, tartózkodik a hatásvadászattól és attól, amit csúsztatásnak illik nevezni. Legfőképpen pedig odafigyel az emberekre, hagyja kibontakozni a történéseket, és annak is megvan a maga hozadéka, hogy lelkiismeretes munkát végzett, amire nem sajnálta az időt és a fáradságot. Az alaposság és az éles szem is kellett ahhoz a szerencsés találkozáshoz, ami a jó humorú, bölcs és józan angol vasutasokhoz vezérelte. A mozdony- és szakszervezeti vezető Simontól azt várnánk, hogy a demagógiától sem visszarettenő, sarkos véleményeket mond, de meglepetésre ő fogalmaz a legárnyaltabban a filmben megszólalók közül, és munkatársával azt is elég meggyőzően adja elő, hol hibázták el a brit vasutak magánosítását.

Joseph Stiglitz nem hisz a szabadpiacot minden beavatkozás nélkül szépen eligazgató láthatatlan kézben. Ha a piacról eltűnt is a láthatatlan kéz, a filmünkbe láthatóan belenyúlt. A nyomornegyed egyszer csak elsötétül, az emberek rémülten rohannak ki a házakból: tűz van! Elektromos tűz, a vezetékek gyulladtak ki, mert a többségnél ugyan kikapcsolták a villanyt, de szinte mindenki lopja az áramot, ami túlterheli a normál, "költségérzékeny" vételezésre tervezett rendszert. Ami gyönyörű az egészben, hogy a tűz nem az áramgerillák terepén, Sowetóban keletkezett a filmesek ottjártakor, hanem Manilában! Az erőforrásokhoz, javakhoz való korlátlan hozzáférés és a teljes depriváció, a szélsőséges egyenlőtlenség valósága és az abszolút egyenlőség hazugsága (amelyben mindig lesznek egyenlőbbek), a köz- és a magántulajdon, a felelősség és a szabadság, a jog és a kötelesség kérdéséről szóló vitákat úgysem fogjuk megúszni hívó szavak mondogatásával.

A Best Hollywood bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.