Lemez

Mt. Eddy: Chroma

  • Mihályi Dávid
  • 2017. szeptember 30.

Zene

A Green Day énekesének, Billie Joe Armstrongnak mindkét fia az apjuk nyomdokaiba lépett: Joey a SWMRS nevű bandában dobol, öccse, Jakob énekes és dalszerző. Ráadásul olyan énekes és dalszerző, akinek 2015-ben kiadott Jakob Danger című szörflemezével sikerült elfeledtetnie, hogy ő csupán egy híres rockzenész kisebbik fia. E sikeren felbuzdulva, Jakob Armstrong az idén már egy zenekar, az Mt. Eddy élén csapott a húrok közé, hogy társaival, Chris Malaspinával (dob), Enzo Malaspinával (gitár) és Kevin Judd-dal (basszus) tovább árnyalja a róla kialakult pozitív képet. Sajnos nem eléggé meggyőzően.
A Chro­mán ugyanis hiába fedezhető fel az előző album egyedi világa, ezt egyszerűen elnyomja a Green Dayt idéző polírozott gitárhangzás, vagyis épp az, amitől a Jakob Danger mentesült. Valamelyest szépíti a dolgot, hogy az „elveszett irány” két számban (Wilshambe, Meta­phor) tetten érhető, és persze az is pozitívum, hogy Jakob énekhangja nem a papáéra, hanem inkább Ian Curtisére emlékeztet, de ez még nem mentheti meg a Chromát attól, hogy a klisék áldozatává váljon. Igaz, hogy a kaliforniai zenekarokra jellemző dallamosság, a bólogatást ösztönző gitártémák és a szépen felépített versszakok több dalban is megjelennek, de az élvezeti értéket gyakorlatilag lenullázzák a sablonos, vacak refrének, a Green Day-re emlékeztetés kényszere, az igencsak nyomasztó örökség. Kellő rosszindulattal azt is feltételezhetnénk, hogy Jakob Armstrong apja éjjeliszekrényében lapuló C kategóriás számait gondolta újra.

Uncool Records, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.