A Green Day énekesének, Billie Joe Armstrongnak mindkét fia az apjuk nyomdokaiba lépett: Joey a SWMRS nevű bandában dobol, öccse, Jakob énekes és dalszerző. Ráadásul olyan énekes és dalszerző, akinek 2015-ben kiadott Jakob Danger című szörflemezével sikerült elfeledtetnie, hogy ő csupán egy híres rockzenész kisebbik fia. E sikeren felbuzdulva, Jakob Armstrong az idén már egy zenekar, az Mt. Eddy élén csapott a húrok közé, hogy társaival, Chris Malaspinával (dob), Enzo Malaspinával (gitár) és Kevin Judd-dal (basszus) tovább árnyalja a róla kialakult pozitív képet. Sajnos nem eléggé meggyőzően.
A Chromán ugyanis hiába fedezhető fel az előző album egyedi világa, ezt egyszerűen elnyomja a Green Dayt idéző polírozott gitárhangzás, vagyis épp az, amitől a Jakob Danger mentesült. Valamelyest szépíti a dolgot, hogy az „elveszett irány” két számban (Wilshambe, Metaphor) tetten érhető, és persze az is pozitívum, hogy Jakob énekhangja nem a papáéra, hanem inkább Ian Curtisére emlékeztet, de ez még nem mentheti meg a Chromát attól, hogy a klisék áldozatává váljon. Igaz, hogy a kaliforniai zenekarokra jellemző dallamosság, a bólogatást ösztönző gitártémák és a szépen felépített versszakok több dalban is megjelennek, de az élvezeti értéket gyakorlatilag lenullázzák a sablonos, vacak refrének, a Green Day-re emlékeztetés kényszere, az igencsak nyomasztó örökség. Kellő rosszindulattal azt is feltételezhetnénk, hogy Jakob Armstrong apja éjjeliszekrényében lapuló C kategóriás számait gondolta újra.
Uncool Records, 2017
