Musical - Magyar abszurd - Spamalot

Zene

Adolf Hitler tévúton járt, ezt alkalmasint régóta sejtettük, s megalapozottan kételkedhettünk Dan Brown teóriájában is, hiszen a talány megfejtését ő is rossz helyen kereste. Nos, a majd' két évezredes titok, a féltve őrzött és szenvedéllyel kutatott rejtekhely immár ismert: a Szent Grál a Madách Színház nézőterén lappang. Ez nem szimbólum vagy képletes megfogalmazás, nem, a szakrális billikomot bizony valóban az egyik nézőtéri ülőhely alatt lelik meg a Monty Python-musical vitéz szereplői, miután az Antiokhiai Szent Kézigránát segítségével legyőzik a megfejtést őrző, gyilkosan ádáz tapsifülest. Ismerős mozzanatok, aminthogy ismerős a keze és lába elvesztése után is tovább krakélerkedő lovag, a vártoronyba zárt, s szöktetésre váró, melegszívű herceg vagy éppenséggel a hátasló nélkül abszolvált lovaglás - a kultikus Gyalog galopp poénszekvenciái. E film erős felhasználásával ütötte össze ugyanis a Monty-beltag Eric Idle és a komikuscsoport körül ugyancsak bokros érdemeket szerző komponista, John Du Prez 2004-ben a Spamalot című - azóta sokszorosan díjnyertes - musicalt, mely a múlt hét végén rohammal vette be a Madách Színház sáncait.

Adolf Hitler tévúton járt, ezt alkalmasint régóta sejtettük, s megalapozottan kételkedhettünk Dan Brown teóriájában is, hiszen a talány megfejtését ő is rossz helyen kereste. Nos, a majd' két évezredes titok, a féltve őrzött és szenvedéllyel kutatott rejtekhely immár ismert: a Szent Grál a Madách Színház nézőterén lappang. Ez nem szimbólum vagy képletes megfogalmazás, nem, a szakrális billikomot bizony valóban az egyik nézőtéri ülőhely alatt lelik meg a Monty Python-musical vitéz szereplői, miután az Antiokhiai Szent Kézigránát segítségével legyőzik a megfejtést őrző, gyilkosan ádáz tapsifülest. Ismerős mozzanatok, aminthogy ismerős a keze és lába elvesztése után is tovább krakélerkedő lovag, a vártoronyba zárt, s szöktetésre váró, melegszívű herceg vagy éppenséggel a hátasló nélkül abszolvált lovaglás - a kultikus Gyalog galopp poénszekvenciái. E film erős felhasználásával ütötte össze ugyanis a Monty-beltag Eric Idle és a komikuscsoport körül ugyancsak bokros érdemeket szerző komponista, John Du Prez 2004-ben a Spamalot című - azóta sokszorosan díjnyertes - musicalt, mely a múlt hét végén rohammal vette be a Madách Színház sáncait.

Az oda-vissza jól ismert, ám meg sosem unt angol abszurd a színpadon is vígan megél, s a hozzátoldott zene sem okoz csalódást, annál is kevésbé, hiszen kezdettől mindössze műfaji paródiákat ígér. A másik Monty Python-klasszikus, a Brian élete zárójelenetéből optimista örökzölddé patinásodó Always Look on the Bright Side of Life mellett csupa ügyesen, magabiztos sablonismerettel megírt zeneszám szerepel - egyszerre távol és nagyon is közel a musical, valamint a nívós könnyűzene időtlen etalonjaihoz. A dalokba sűrített stílusparódiák így is frenetikusak: a darabon kötelezően végighullámzó romantikus duett Webber-imitációja (The Song That Goes Like This), "mely fülbe mász", vagy a második felvonásban játék nélkül hagyott díva nagy ívű lamentója (a magyarban: Mondd, hova lett a szerepem?) egyként a pazar zenei tréfák közé sorolható.

A Spamalot úgynevezett non replica produkció gyanánt, vagyis az önálló rendezés, jelmez, díszlet és koreográfia elkészítésének jogával felruházva kerülhetett a Madách színpadára, s a darab megmagyarítása és a körúti színházhoz idomítása majdhogynem tökéletesen sikerült. A magyaros hozzáadott érték már az előadást nyitó képben, a mongolok (az eredetiben finnek) össztáncában érzékletessé vált, amint a táncosok bemutatták tatárjárás elnevezésű lépéssorukat (koreográfus: Tihanyi Ákos). Az este során utóbb is számos hazai utalás bukkant fel: a MÁV-szlogentől és -szignáltól egészen a színház zenés repertoárjának vagy akár Pandacsöki Boborján hanghordozásának megidézéséig. Legfeljebb tán az eredeti változatban a Broadway-siker és a zsidók szoros kapcsolatát hirdető s a Hegedűs a háztetőn melodikáját idéző szám átültetése (Madáchra, illetve magyarra, romára és zsidóra cserélése) bizonyult kissé erőltetettnek. Ám ettől eltekintve a magyarítás, s benne Bárány Ferenc fordítói munkája fenntartás nélkül méltatható.

Aminthogy felsőfokokkal bátran terhelhető Szirtes Tamás teljesítménye is: okos, sosem tolakodó, s egyszersmind váltig perfekcionista, a színpadi hatáskeltés minden mechanizmusát uraló ez a rendezés. Restellkedjék bár e sorok írója szertelen lelkesedéséért, ám az ostromlott franciák (értsd: Napóleon, Piaf, De Gaulle, fején barettet, hóna alatt bagettet viselő lány, és így tovább) kánkános kirohanása, a Tó úrnőjének revüjelenete vagy épp a "sötét és kifejezetten költséges erdő" látványa (díszlet: Rózsa István, jelmez: Rományi Nóra) a bírálat helyett inkább ismételt megtekintésre sarkallja a kirendelt kritikust.

Arthur király szerepében Szervét Tibor azok számára is fényesen bebizonyíthatta mintaszerű ütem- és humorérzékét, akik a hamvába holt hazai Rém rendes család epizódjai láttán netán meginogtak hitükben. Játékintelligenciája kisegítette a tánc és éneklés kevésbé otthonos közegében, míg poentírozó készsége, villámreakciói, fennkölt uralkodói düllesztései és nekibúslakodásai mindannyiszor élményszerűvé váltak. Lovagjainak sorából Nagy Sándor frissen felfedezett kabarészínészi és régente ismerős vokális adottságaival, Hajdu István harsányan túlfreccsenő humorával, míg a sürge Szente Vajk énekes színészként is megőrzött jellemábrázoló készségével érdemelt külön említést. A tehetséges Sándor Dávid mint alsóbb néposztályból származó fegyverhordozó az élet napos oldalát propagáló Eric Idle-nóta előadásával jutott hálás percekhez, míg Hujber Ferenc effeminálódott, küllemében női ruhás ifjú Hugh Laurie-t idéző hercegként keltett derűs feltűnést. Az egyedüli női szólam a szombat esti szereposztásban Polyák Lillának jutott: erőteljes, merészen hajlítgatható hangja, dekoratív kiállása jól érvényesült a dívaparódiaként értelmezendő szerepben.

A Szent Kehely föntebb emlegetett feltalálását követően a rejtekhelyül szolgáló szék jegytulajdonosa - úgy is, mint urának hű jobbágya - uralkodói áldásban részesült. Ezen az estén mindazonáltal nem csak ő tűnt áldottnak.

Madách Színház, szeptember 26.

Neked ajánljuk

Amatőr, archív

A borító tipográfiája és grafikai megoldásai édes-vegyes emlékeket ébreszthetnek az ötven fölötti hallgatókban. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az 1970-es évek végétől jelentetett meg hasonló kiszerelésű válogatásalbumokat olyan zenekaroktól, amelyeknek addigra 4–5 nagylemezük volt.

Mögötte fájdalom

A fiatalon eltávozó művész (1879–1920) minikiállítását a Magyar Nemzeti Galéria a halálának 100. évfordulóján készült bemutatni, a tárlatot nagyrészt egy magángyűjtő adományára, illetve új vásárlásokra alapozták. 

Prüntyögés és pátosz

Egyre több a kortárs magyar dráma, legalábbis a függetleneknél és a budapesti main­stream színházak stúdiói­ban, és egyre látványosabb az a tendencia, hogy a szerzők, dramaturgok, rendezők a színház, és nem az irodalom felől érkeznek (ami nem jelenti azt, hogy adott esetben a darabjaik ne lehetnének esztétikailag is értékesek). Ez a pezsgés jót tesz a szcénának: kitermel egyfajta eszköztárat, módszertant, és hosszú távon a középszer színvonalát is emelheti.

Túl a szeméthegyen

A háttérben szemetes zsákokban rengeteg PET-palack. Megjelenik kék estélyiben a műsorközlő, és szájbarágós-hajlongós-negédes modorban felkonferálja Bellinitől a La sonnambulát, amelyet, ahogy ő mondja, egy nagyszerű énekesnő fog előadni. Harmad­éles a cím, aki tud olaszul, annak sérti a fülét a rossz hangsúly. 

Ismeretlen vizeken

A 19. század végén két nő egymásba szeret, aztán több mint öt évtizeden át élet- és üzlettársakként egy hajótársaság élén állnak: ez a történet fikcióként is izgalmas lenne. De Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs valóban léteztek. A szerzőnek ez a harmadik magyarul megjelent regénye, a fordítás az előző kettőhöz (Lélegezz, Anyám ajándékai) hasonlóan Petrikovics Edit munkája. A szöveg nőtörténeti és LMBTQ-történeti szempontból egy­aránt kiemelt jelentőségű.

Politikai konstrukció

Az 1950-es évek Magyarországa és a Rákosi-rendszer kapcsán rögtön a mindent elborító Rákosi-képek ugranak be, közöttük az, amelyiken a hős egy búzamezőn kalászokat fogdos, meg persze az, hogy „Sztálin legjobb magyar tanítványához” köthető az ötvenes évek Magyarországán a „személyi kultusz időszaka”. Szinte halljuk az „éljen Rákosi” skandálást az ütemes tapssal.

Három majom egyszerre

„Nem tudom, nem emlékszem, hogy mi volt, nagyon távoli ez nekem már, ködös” – mondotta a tisztelt bíróságnak Berec Zsolt Fidesz-tag, valamikori Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlési alelnök Boldog István Fidesz-tag, volt fideszes országgyűlési képviselő tárgyalásán. Boldogot és társait korrupcióval vádolják, a volt képviselőre hatéves börtönbüntetés kiszabását kéri az ügyészség.

Köhög, fullad

Az Orbán-rezsim szellemi, adminisztratív és morális leépülésének és kormányzóképtelenségének immár minden áldott nap megnyilvánuló tünete az a felülről gerjesztett káosz, amely az oktatásban és az egészségügyben eluralkodott. Mindkét, az ország jólétét és hosszú távú sikerességét meghatározó ágazat túljutott a válság 24. óráján, és mindkettőben a még fellelhető szakszerű működés kizárólag a benne résztvevők elhivatottságán, s még inkább a tűrőképességén múlik.

Hűséges hátország

A magyar kormány kilenc, vízumtilalommal és vagyonbefagyasztással büntetett orosz oligarchát szeretne leszedetni az Európai Unió szankciós jegyzékéről. Az orosz elnök legbelsőbb körének tagjairól van szó, akiknek fontos szerepük van Putyin háborújának finanszírozásában.

Az erő nem velünk van

Orbán Viktor országstratégiáját nemrég Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója vázolta fel „Nem a szétbontásra, igen az összekapcsolásra – ez Orbán stratégiája a következő évtizedre!” címmel. Az írás egy tavaly év végén, zárt körben elhangzott Orbán Viktor-beszéd összefoglalójaként jelent meg, először a Mandiner.hu-n, majd minimális változtatással és a kormányfőre utalás nélkül a nyomtatott Mandiner hetilapban is.

Mesél az erdő

Guberálók kutatják át a déli határkerítésnél Magyar­országra bejutott ázsiai, afrikai emberek hátrahagyott holmiját, pénzt, telefont, powerbankot keresve. Az elfogott embercsempészek autóit bandák bontják szét. Az önkormányzatok hiába szerveznek rendszeres begyűjtést, nem győzik elvinni a szemetet.