Nagykanállal a semmit - Antonio Banderas: Forró Zápor (film)

  • Bánky Bea
  • 2007. augusztus 30.

Zene

"Öregem, de szeretném végigtapizni mindegyiket, vétek volt nem elgáncsolni őket" - ezekkel a szavakkal ébredezik a férfiúi szexualitás az 1971-ben bemutatott Kamaszkorom legszebb nyarában, ha emlékeznek.

"Öregem, de szeretném végigtapizni mindegyiket, vétek volt nem elgáncsolni őket" - ezekkel a szavakkal ébredezik a férfiúi szexualitás az 1971-ben bemutatott Kamaszkorom legszebb nyarában, ha emlékeznek. Robert Mulligan rendezésére érdemes is.

Antonio Banderaséról viszont ezt nem lehet elmondani. Pedig a két film témája közelítőleg hasonló: férfivá érés szexuális beavatási szertartás útján, idősebb nő közreműködésével, ami felér egy harapással a tudás fájának - még szép: keserédes ízű - almájából. A két film nyitójelenete is ugyanaz: a strand, a serdülő fiúk földi paradicsoma, ahol még bambi is kapható, ezenkívül lengén öltözött hölgyek is. Lehet vidámkodni, birkózni meg kukkolni, ha mást nem is. Mulligan és Banderas férfi szereplői között mégis óriási a különbség: előbbiek csak most ismerkednek az evőeszközökkel, utóbbiak viszont már nagykanállal fogyasztják vágyaik tárgyait. A spanyol macsó nőképéről azért valamit elárul: "felhozatala" kivétel nélkül - legyen szó akár a plázs legelvetemültebb férfifalójáról, a korosodó tanárnőről, vagy a balhés haver anyukájáról - arra való, hogy (khm) elgáncsolják őket. Ám van itt egy másik probléma is: a direktort bevallottan saját "emlékei és gondolatai" ihlették, biztosan előásta a padláson porosodó tinédzserkori naplóját. Az ifjonti hevülettel lejegyzett, mélyenszántónak vélt gondolatok újraolvasása az egészséges kritikai érzékkel megáldott felnőtt embert megmosolyogtatja, esetleg túlcsordulóan nosztalgikus ábrándozásba kergeti. Ám az biztosan kevesünknek jutna eszébe, hogy kiadót keressünk a matekóra közben firkált szerelmes verseink gyűjteményének. Emlékfoszlányaink kizárólag nekünk jelentenek valamit, ha mégis érdemesek arra, hogy azokat a publikum is megismerje, illik formába öntve tálalni. Banderas meg sem próbálja interpretálni veszettül költőinek tetsző ifjúkori gondolatait, azokat egyszerűen vödörszámra, ragacsos narrációk formájában önti bele a nézők dobhártyájába. A monológok élvezeti értékét tovább rontja vigasztalan ürességük. Banderas naivájának önleleplezése lehetne a celebrity-színész rendezői ars poeticája is: Luli táncosnőnek készül, mégis gyakran mászkál könyvekkel a városban, hogy diáklánynak látszódjon - de olvasni azt már nem. Csak úgy csinálni, mintha.

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.