Nagykanállal a semmit - Antonio Banderas: Forró Zápor (film)

  • Bánky Bea
  • 2007. augusztus 30.

Zene

"Öregem, de szeretném végigtapizni mindegyiket, vétek volt nem elgáncsolni őket" - ezekkel a szavakkal ébredezik a férfiúi szexualitás az 1971-ben bemutatott Kamaszkorom legszebb nyarában, ha emlékeznek.

"Öregem, de szeretném végigtapizni mindegyiket, vétek volt nem elgáncsolni őket" - ezekkel a szavakkal ébredezik a férfiúi szexualitás az 1971-ben bemutatott Kamaszkorom legszebb nyarában, ha emlékeznek. Robert Mulligan rendezésére érdemes is.

Antonio Banderaséról viszont ezt nem lehet elmondani. Pedig a két film témája közelítőleg hasonló: férfivá érés szexuális beavatási szertartás útján, idősebb nő közreműködésével, ami felér egy harapással a tudás fájának - még szép: keserédes ízű - almájából. A két film nyitójelenete is ugyanaz: a strand, a serdülő fiúk földi paradicsoma, ahol még bambi is kapható, ezenkívül lengén öltözött hölgyek is. Lehet vidámkodni, birkózni meg kukkolni, ha mást nem is. Mulligan és Banderas férfi szereplői között mégis óriási a különbség: előbbiek csak most ismerkednek az evőeszközökkel, utóbbiak viszont már nagykanállal fogyasztják vágyaik tárgyait. A spanyol macsó nőképéről azért valamit elárul: "felhozatala" kivétel nélkül - legyen szó akár a plázs legelvetemültebb férfifalójáról, a korosodó tanárnőről, vagy a balhés haver anyukájáról - arra való, hogy (khm) elgáncsolják őket. Ám van itt egy másik probléma is: a direktort bevallottan saját "emlékei és gondolatai" ihlették, biztosan előásta a padláson porosodó tinédzserkori naplóját. Az ifjonti hevülettel lejegyzett, mélyenszántónak vélt gondolatok újraolvasása az egészséges kritikai érzékkel megáldott felnőtt embert megmosolyogtatja, esetleg túlcsordulóan nosztalgikus ábrándozásba kergeti. Ám az biztosan kevesünknek jutna eszébe, hogy kiadót keressünk a matekóra közben firkált szerelmes verseink gyűjteményének. Emlékfoszlányaink kizárólag nekünk jelentenek valamit, ha mégis érdemesek arra, hogy azokat a publikum is megismerje, illik formába öntve tálalni. Banderas meg sem próbálja interpretálni veszettül költőinek tetsző ifjúkori gondolatait, azokat egyszerűen vödörszámra, ragacsos narrációk formájában önti bele a nézők dobhártyájába. A monológok élvezeti értékét tovább rontja vigasztalan ürességük. Banderas naivájának önleleplezése lehetne a celebrity-színész rendezői ars poeticája is: Luli táncosnőnek készül, mégis gyakran mászkál könyvekkel a városban, hogy diáklánynak látszódjon - de olvasni azt már nem. Csak úgy csinálni, mintha.

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.