Zene

Keserédes dallamok és szúrós kis fények rebbennek a mélyben, mégis dal-móka-kacagás árad Gyenis Tibor képeirõl, melyek most az elmúlt öt év önéletrajza gyanánt is felfoghatók. Öt dolgos év, aminek tükrében mint afféle összegzõ mintavétel jelenik meg a korábbi fél évtized is, Gyenis edukálódá-sának ideje, s annak mindenféle eredménye és kudarca. A kiállítás újra szcenírozza-dramatizálja a nevelõdés-érés folyamatát, hogy a nézõ aztán világosan láthassa a még rövid, de már tartalmas pálya enyhe lejtõit, s nem kevésbé szolid emelkedõit.

Vasárnap esténként láthatja a nagyérdemû a Magyar Televízió közéleti-politikai háttérmûsorát, amely a mûsorvezetõ személyétõl nem függetlenül szerényen csak a fenti címet viseli. Jelenleg nyári menetrend szerint készül az adás, azaz késõ estére csúszott a kezdés, tehát éppen hogy súrolja a fõmûsoridõt. Normál esetben ez annyit tesz, hogy a melegebb hónapokban kicsit lazábban készülhet a stáb, kisebb teher nyugszik a vállukon azáltal, hogy a magyar ember kánikulában kevesebbet tévézik, de vasárnap késõ este aztán végképp. Ezzel szemben az utóbbi két hét során az élet - mely köztudottan nagy dramaturg - ugyancsak besegített a szerkesztésbe és a nézettségi mutatók emelésébe, s tálcán kínálta a szenzációkat, a kormányfõ lemondását, illetve a magyar dobóatléták különös kalandjait Hellászban. Mivel mindkét témával sokat foglalkoznak a hozzáértõk, a magunk részérõl a megvalósítás mikéntjét tekintjük feladatunknak.

Legszívesebben elintézném egy kézlegyintéssel, hiszen amit Michael Moore dokumentumfilm címszó alatt mûvel, az szimpla infotainment. Ha nem eresztené ennyire bõ lére, simán be lehetne tenni egy Fókusz-féle mûsorba a háromlábú kacsa meg a delejezõ ember közé. De az Oscar-díjas, cannes-i gyõzõ Michael Moore a szuperegójával hovatovább megkerülhetetlen tényezõvé vált, világszerte plázákban vetítik és milliók nézik a filmjeit, farvizén pedig újabb és újabb dokumentumfilmnek látszó tárgyak eveznek be a mozikba: a Bowling For Columbine (nálunk Kóla, puska, sültkrumpli) után hozzánk is megérkezett elõbb a Super Size Me, a Moore-féle filmcsinálás alacsony költségvetésû, fusiban készült, amatõr változata, majd a Megfojtott szabadság. (Utóbbinak nem jósolok nagy jövõt: bár nagyon is húsbavágó témát feszeget, ezt módfelett unalmasan, se nem elég informatívan, se nem elég szórakoztatóan teszi.)

Mit tehet a nyári szünetben néhány frissen végzett vendéglátó-ipari szakiskolás? "Természetesen" elmegy nyári gyakorlatra a frekventált balatoni vendéglátóiparba... Fõleg, ha a legjobb havert amúgy is kirúgták a poros alföldi presszóból, egy "kekec" helyi nagykutya miatt. A "Balcsi, jatt és csajok - a kirúgott srác által hangoztatott - szentháromsága" rövidesen fellelkesíti a többieket is (igaz, ebben némely adósságok ügye is szerepet játszik). Naivan, reménykedve utaznak oda, hogy aztán csalódottan hazaszivárogjanak a jászsági "porfészekbe"... - ez a némileg szûkös, kissé panelszerû sztori alkotja a film narrációját.

könyv HERBERT SIMON: AZ ÉSSZERÛSÉG SZEREPE AZ EMBERI ÉLETBEN Amint a cím is sugallja, a szerzõ a racionális emberi döntés természetérõl értekezik, a felettébb általános témakijelölés miatt azonban a könyvet letéve mégsem érezzük úgy, hogy közelebb kerültünk volna a jelenséghez. Simon elsõ körben határozottan elutasítja az ésszerûség idealista felfogását, mely szerint a racionális döntés egy olyan kalkulációfolyam eredményeként jön létre, amely minden ismert tudást mozgósít, és kvázi kiszámolja a helyes megoldást.

Talán úgy történhetett, hogy néhány fiatalember úgy gondolta: nem járja, hogy míg mások bankot alapítanak, vagy felfedezik a rák ellenszerét, õk csak álmodoznak a dicsõségrõl. Egy jó útikönyv Horvátországról: ez lehetett a cél. Ám e szimpatikus elgondolás nem járt sikerrel.

Hát persze: a Széchenyi Ágnes összeállította kötetbõl élesen kirajzolódik egy igazi nagy nõ, egy vérbeli (és vérbõ) irodalomszervezõ arcképe, történetesen Sárközi Mártáé. Afféle refrénszerûen viszszatérõ dobbantó a második világháború elõtti Válasz, hogy annál részletesebb és alaposabb legyen a tulajdonképpeni tárgy: a Sárközi Márta által szerkesztett, háború utáni folyóirat és szereplõinek története, valamint a szerkesztõ aszszony körüli holdudvar, a csupa "nem-akárkibõl" álló statisztéria a nagyszabású fõszereplõ körül.

Egy magyar Gorilla, akiért egyeseknek megéri 1000 kilométert utazni. Megérdemelték, amit kaptak. Psychobilly-attack a Kultiban.

könyv Peter Wapnewski A szomorú isten. Richard Wagner hõsei tükrében címû kötetének magyar fordítása nem érkezhetett elég korán honunkba.

Az amerikai recenzensek nagyobbik részének nem tetszett Bill Clinton önéletrajza, de ez nem lett akadálya annak, hogy bestseller legyen. A könyvesboltok másfél millió példányt rendeltek belõle, és a megjelenését követõ elsõ napon el is fogyott négyszázezer példány. Az Életem magyar fordítása szokatlanul gyorsan, egy héttel az eredeti után jelent meg: a kiadó nyilván meg kívánta lovagolni a nemzetközi sikerhullámot. De az amerikai üzleti diadal megismétlésére aligha számíthat az Ulpius-ház.

Azt hiszem, nem igaz a közvélekedés. Aszerint ugyanis az irodalmi mûfajok közül a dráma háttérbe van szorulva manapság, merthogy - legalábbis ebben az értelemben - nem drámai kor ez a mostani.

A múlt hetihez (lásd: Furcsa pár, Magyar Narancs, 2004. augusztus 12.) hasonlóan festõi miliõben, Tiszadobon rendezték Kocsis Zoltán újabb fellépését, a második részben partnere ezúttal az egyik legjobb magyar klarinétos, Berkes Kálmán volt. Ám most fel sem merült az esõnap réme.

Ki az egyik véginél ragadja meg, ki a másiknál, de mind a négy zenekar a jó öreg pankendrollal bíbelõdik.