Film: Dagonya (Török Ferenc: Szezon)

  • Marczinka Csaba
  • 2004. szeptember 2.

Zene

Mit tehet a nyári szünetben néhány frissen végzett vendéglátó-ipari szakiskolás? "Természetesen" elmegy nyári gyakorlatra a frekventált balatoni vendéglátóiparba... Fõleg, ha a legjobb havert amúgy is kirúgták a poros alföldi presszóból, egy "kekec" helyi nagykutya miatt. A "Balcsi, jatt és csajok - a kirúgott srác által hangoztatott - szentháromsága" rövidesen fellelkesíti a többieket is (igaz, ebben némely adósságok ügye is szerepet játszik). Naivan, reménykedve utaznak oda, hogy aztán csalódottan hazaszivárogjanak a jászsági "porfészekbe"... - ez a némileg szûkös, kissé panelszerû sztori alkotja a film narrációját.

Mit tehet a nyári szünetben néhány frissen végzett vendéglátó-ipari szakiskolás? "Természetesen" elmegy nyári gyakorlatra a frekventált balatoni vendéglátóiparba... Fõleg, ha a legjobb havert amúgy is kirúgták a poros alföldi presszóból, egy "kekec" helyi nagykutya miatt. A "Balcsi, jatt és csajok - a kirúgott srác által hangoztatott - szentháromsága" rövidesen fellelkesíti a többieket is (igaz, ebben némely adósságok ügye is szerepet játszik). Naivan, reménykedve utaznak oda, hogy aztán csalódottan hazaszivárogjanak a jászsági "porfészekbe"... - ez a némileg szûkös, kissé panelszerû sztori alkotja a film narrációját.

Önmagában a kicsit "sültrealista" történettel nem is lenne semmi baj: hisz a visszafogott forgatókönyvbõl lehetne - akár - remekmûvet is rendezni. Amirõl azonban nem beszélhetünk: Török ugyan tisztességgel "megrendezi" a filmet, a poénok is többé-kevésbé ülnek, de valami plusz - esetleg egy csavar - azért mégis hiányzik. A pár kesernyés vicc és a sztorin átlengõ irónia, néhány jól megcsinált jelenetben s karakterben (kiemelhetõ az öregedõ kocsmárost megformáló Sinkó László) ugyan sokat ígér, de a hatásos jelenetek után minduntalan visszasüllyedünk a szürkeségbe, s a film úgy a közepétõl - a gegek és a szatirikus megközelítés ellenére - érezhetõen ellaposodik. A "fõszereplõ" srácok karaktere problematikus a leginkább: gyakorlatilag egy masszaszerû csoportot látunk csupán, egyikük sem válik igazán egyedi figurává, valódi fõszereplõvé. Hiába tudjuk meg, hogy az egyik pornókirály szeretne lenni, a másik fõpincér, a harmadik pedig családot és lakást kívánna - mégsem válnak ettõl önálló személyiségekké. Megkülönböztethetetlenek maradnak mindvégig, amit a jól megrajzolt mellék- és epizódszereplõk sem képesek ellensúlyozni. A feszes dramaturgiájú jelenetek - sajnos - csupán felvillanások a helyenként már-már didaktikus tanmesévé laposodó, fokozatosan elszürkülõ történet menetében. A szatirikus színekkel ábrázolt, ostoba és parvenü, újgazdag balatoni esküvõi buli, valamint az új ara félrekefélése Feri pincérrel a mellékhelyiségben az esküvõi banzáj alatt, hatásos jelenetsor, de egy igényesebb, kritikus mai magyar darab fináléjának kevés, nem elég átütõ...

A film tartalmi közlendõje is olyan panelekre szûkül, mint "az újgazdag pénzesek köcsögök és aljasok, bezzeg egy igazi pincérsrác..." meg hasonlók. Török Ferenc Moszkva tér utáni második kísérlete - számos erénye mellett is - felemásra sikeredett.

Marczinka Csaba

A Budapest Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.