- bugyinszki -
Gondolat, 2004, 98 oldal, 2200 Ft
HHH
könyv
DEREK BICKERTON: NYELV ÉS EVOLÚCI" Gyakran emlegetett tudománytörténeti érdekesség, hogy a nyelv keletkezésérõl szóló hipotézisek gyártását egyszer már megtiltották egy nyelvészkonferencián. Derek Bickerton (és még néhány tízezer szerzõ) kedvét azonban nem sikerült elvenni a témától. Közhely, hogy a fogalmi kategóriákhoz hasonló valamikkel nem csak az emberi faj rendelkezik, hisz másként hogyan tudná például a béka bekapni a legyet, és miért félne egynémely primáta minden kígyónak látszó tárgytól? Mi, emberek viszont már a közvetlen észleleteinktõl független tartalmakkal is képesek vagyunk operálni. Bickerton azonban tagadja, hogy egy faj sikerességéhez döntõ fontosságú volna, hogy minél komplexebb reprezentációs rendszerrel bírjon, hisz az amõbák is egész jól elvannak már egy ideje. A szerzõ szerint jobban megérthetjük az emberi nyelvet, ha megvizsgáljuk, hogy más fõemlõsök miként kommunikálnak (konklúziója szerint más fajoknál is létezik valamifajta kezdetleges nyelvtan), és a kétévesnél ifjabb emberegyedek közléskezdeményei is fontos tanulságokkal szolgálhatnak. Nem elhanyagolható persze agyunk páratlanul imponáló mérete és hangképzõ szerveink szofisztikáltsága sem, és a szemünk láttára kialakuló újdonsült keverék nyelvek is közelebb vihetnek minket a válaszokhoz. Ezekbõl az elemekbõl áll össze Bickerton változata, amely az evolúciós véletlenek sorozatát okolja azért, hogy képesek vagyunk egymással csevegni. A könyv végén a tudatosság, az "én" és az igazság filozófiai kérdései is terítékre kerülnek, hisz ha nem létezne nyelv, ezek a dilemmák sem léteznének. Paradox módon a szerzõ akkor van a leginkább elemében, amikor nem a nyelv eredetét kutatja, hanem a keletkezésproblémától függetlenül a nyelvhasználat sajátosságairól morfondírozik.
- bugyinszki -
Gondolat, 2004, 295 oldal, 3190 Ft
HHHHH
web
www.huhcorp.com (angolul) A Huh egy olyan new-age cég, amely a projektmenedzsert például visual guidance leadernek nevezi, mert úgy az megbízhatóbbnak tûnik. A fõnökük mindig az irodában tartózkodik, hogy a nõi munkatársak felajánlkozhassanak neki, a dizájnerük pedig robogóval jár a menzára. A cégnek rengeteg csillogó kávégépe van, és az alkalmazottak bogárhátúval száguldoznak. Mindezt azért, mert tudják, hogy a megrendelõk zsebébõl több pénzt húznak ki akkor, ha jól néznek ki, mint akkor, ha jól végzik a dolgukat.
A Huh fõ stratégiája, hogy meggyõzzön: az õ dolgozói mindenhez értenek, amihez mi nem. (Mi többnyire semmihez nem értünk.) Ha nem sikerülne minket elsõre rábeszélni, még mindig van egy halom statisztikai kimutatásuk, marketingkutatásuk, hogy bebizonyítsák: semmi esélyünk az egyedül boldogulásra. Kreatív csapatuknak olyan ötleteik vannak, amire mi nem gondoltunk volna, és nem is fogunk soha. Mi ebbõl egy szót sem értünk természetesen, de nem is kell, mert ez az õ dolguk: csinálni a dolgokat. További információért érdemes felvenni a kapcsolatot e-mailben egy tehetséges munkatársukkal, aki majd visszahív minket, ha nincs jobb dolga. Weboldalukon céges bögrét is rendelhetünk, hogy felhívhassuk az emberek figyelmét arra, milyen dinamikus, problémamegoldó személyiségek is vagyunk mi, kezünkben egy hülye csészével.
A Huh - bizonyára már kitalálták - fiktív cég. Kivála weboldaluk arra hívja fel a figyelmet, hogy mindenki érthet a dolgok egyfajta elvégzéséhez, és az nevet igazán, aki elõre nevet.
- sisso -
HHHHH
lemez
BLUE STATES: THE SOUNDINGS Sajátos és zavarba ejtõ: az alapító tag Andy Dragazis és a hozzá idõközben csatlakozott Chris Carr, valamint a dobos Jon Chandler zenéje haladéktalanul eszünkbe juttatja a nyolcvanas évek (eredetileg is kissé retro, gyakorta a hatvanas évekre visszautaló) indie-alter muzsikáit az évtizedelõ sötét gitárpopjától a shoegazer, pszichedelikus muzsikákig. A The Soundings (mely már a harmadik lemezük) keményebb és nyersebb, mint a korábbiak, vonósokkal és fúvósokkal megtámogatott pszeudofilmzene helyett vérbeli gitárpopot hallunk, számonként takarékos terjedelemmel, enyhén depis, helyenként morbid szövegekkel kísérve. A lemezkezdõ Across The Wire kifejezetten darkos, a For a Lifetime inkább úszós mûdarab, a Ten Shadesrõl valahogy a Mission, a One Night In Tulane címû instrumentális darabról az érett, viszonylag kevésbé depressziós Cure juthat a hallgató eszébe. Az elõdök felidézése mindazonáltal ne tévesszen meg senkit - nem puszta idézetgyûjteménnyel találkozik a hallgató, elvégre a vállalt zenei hatások egységbe szervülnek a szerzõk aranykeze között. Az olyan álomszerû darabok, mint az Output vagy a Rivotril-hangzású Alright Today, kellemesen leszedálnak, a rendre érkezõ keményebb etûdök (mint az akár táncolható Leaning In) felráznak és energiával töltenek meg. A The Soundings úgy retro, hogy közben mai és eleven - játszik zenei és személyes emlékeinkkel, de idõvel vissza is térít a mába, csak egy kissé már jobb kedvre derülten.
- minek -
Memphis Industries/Neon Music 2004
HHHH
könyv
HORVÁTH VIKTOR ÁT AVAGY NEW YORK-VARIÁCI"K címû útikönyve azzal a meglehetõsen nehéz feladattal próbál megbirkózni, hogy egy újabb perspektívából világítsa meg "a Szent Várost", egy újabb megközelítésben mutassa be az "ígéret földjét". Ehhez irodalmi utalások tömkelegét hívja segítségül, valamint a prózapoétika számtalan (hatás)eszközét, meglehetõsen szertelenül keverve õket.
Például a legelején egy keretszerû (de annak nem megfelelõ, strukturálisan nem mûködõ) történet kezdõdik, melynek egy Erdõs Viktória nevû nõ a fõszereplõje, s mintha egyes szám harmadik személyû narrátora is lenne néha: az elbeszélõ hang legtöbbször megelégedik a szereplõ szûkített perspektívájával, ilyenkor nem használja ki a narrátori mindentudás lehetõségeit. Mindez sajnos egyáltalán nem következetes, mert máskor eltûnik ez a "korlátozott látás", s e csapongást semmi nem indokolja, teljes egészében reflektálatlan marad. Aztán a történet hirtelen megakad, s beléékelõdik egy másik, majd amikor az szakad félbe, újabb betéttörténetek következnek, egyszer-egyszer visszatérve a korábbi szereplõkhöz és helyzetekhez, miközben már el sem lehet dönteni, melyik is az "eredeti" cselekményszál, s melyek azok, amelyek a "könyv a könyvben" közhelyével élve a New York-variációk címû (és Át alcímû) könyvben történnek meg. Az pedig végképp összekuszálja a szálakat, hogy elég sok esemény megismétlõdik más történetekben, így egészen kibogozhatatlan lesz a regényszövet, s ekképpen szét is esik darabjaira.
De nemcsak a regényszöveg esik szét, hanem maga a könyv is, ugyanis (a másik két, idén megjelent JAK-füzethez hasonlóan) a kivitelezés meglehetõsen silány. Korrektori munkának nyoma sincs, de szerkesztõinek sem. Emellett pedig irracionálisan puha borítóba fûzték a lapokat, a lehetõ legkevesebb ragasztóanyagot használva, úgyhogy néhány kinyitás után szétpereg a könyv, a végén már alig is akarjuk kézbe venni.
- kkabail -
JAK - Ulpius-ház, 2004, 124 oldal, 1390 Ft
HH és fél
film
Dühöngés Alig hogy túlestünk a Rap, Revü, Rómeó okozta katarzison (emlékeznek ugye a Népszínház utcai Rómeó és a szembeszomszéd Júlia történetére, Gálvölgyi János egy keresztapa-karikatúrát, Stohl András pedig egy "igazi" nehézfiút adott benne), máris itt a pompás alkalom, hogy megnézzük, miként is csinálják ezt a franciák. Ugyanúgy, ki hitte volna, pusztán a technikai körülmények, az anyagi háttér különbözõ. Ne kérdezzék, kinek volt több pénze a bulira, ebben az esetben az tényleg másodlagos, hogy kinek jobb a felszerelése. Az etnikai konfliktusok, a düh, a bosszú, a szerelem és az öreganyám térde kalácsa érzékeny ábrázolására nincs is alkalmasabb matéria, mint Shakespeare klasszikusa. Olyannyira kézenfekvõ választás ez, hogy nyugodtan pofátlanságszámba is vehetõ. Azt sugallja, hogy alkotó mielõtt mûvének létrehozásához látott volna, szent fogadalmat tett. "Nem, nem, nem. Én az istennek se fogok gondolni semmit errõl a dologról, hiszen felesleges, ki van ez már találva. Csak le kell venni a polcról." És leveszik, mindig akad valaki, aki újra le meri venni. A lustaság nyilván vakmerõvé tesz, jó is az: mindenre elszántan pihenni.
Persze a V' Moto-Rock tehet mindenrõl (köztünk szólva, én ezt már rég gyanítom), mióta Lerch István arról a kínai lányról énekelte azt a sok szépet, az ilyes nekiveselkedésekben Júlia mindig kínai. Még egy gonddal kevesebb. Annyit még a poén kockáztatása nélkül elárulhatok, az ellenérdekelt kompánia ezúttal spanyol: ki van ez találva. Képzelhetik: egy spanyol, ha dolgozik. Mit gondolnak, mi lesz a vége?
- ts -
A Best Hollywood bemutatója
HH
könyv
Lengyel László: Szorongás és remény Egy idõben divat volt hivatkozni rá (jó régen), aztán divat volt cikizni, "fordított Kaszszandrának" nevezni (akinek úgymond mindenki hisz, holott soha nincs igaza). Mindkettõre rászolgált, utóbbira talán jobban: szépírói ambíciókkal terhelt politikai jövendölései idõvel egyre kínosabbak lettek. 1994 októberében Nádas Péter a Holmiban egy példátlanul alapos tanulmányban szedte ízekre Lengyel politikai esszéit és írói módszerét; ami után azt a formát folytatni lehetetlen volt.
Márpedig Lengyel László józan ember: a vele készült interjúk igényesebbjei speciel a mûfaj legjobbjai közé tartoznak (mondjuk a Mozgó Világban közöltek). Mindezt azért érdemes felidézni, mert Lengyel László jelen kötete ezen a vonalon halad: narratívája a transzatlanti világról, az Európai Unióról vagy a rendszerváltozás Magyarországáról világos vonalvezetésû, koherens egész. A magyar politikáról szóló részekben ugyan elõtör valami a régebbi metódusból (értelmezõ jellegû szépirodalmi mottók, párhuzamok), de ez jóval a tûréshatáron belül van. A hazai politikai szerkezetet, a rendszerváltozás "eltorzult" magyar alkatát elemzõ darabjaiban Lengyel anakronizmusoktól mentesen képes a história kontextusába állítani az elmúlt évtized történéseit. Sõt: Bauer Tamás néhány írása mellett leginkább Lengyel Lászlóról mondható el, hogy ún. "konzervatív" pályatársainál nemcsak jobban megérti a politika jobbfelén történteket, de jobban is érzi azok lényegét.
Néhány ponton azonban nem járja végig a maga kijelölte utat - például bár a régióbeli nacionalizmus kártékonyságát tisztán látja, nem jut el addig, ameddig a saját logikája szerint is el kellene jutni; és mi most nem is akarjuk a szájába adni, hogy milyen (nagyon helyes és nagyon rémisztõ) végkövetkeztetést nem vont le. Okos könyv; aki vitatkozni akar vele, alaposan meg kell hogy rágja a maga érveit. Ennél több nem is várható el egy ilyen jellegû kötettõl.
B. I.
Osiris, 2004, 200 oldal, 2480 Ft
HHHHH
film
Arthur király Nos, eddig nem akartam szólni, de szerintem gáz van a szarmatákkal, el vannak pimaszodva, minimum. Láttunk már ilyet, szemet is hunyhatnánk, ha ki nem derült volna, hogy Arthur király élt, s nem kófic legenda volt. Ez így együtt, azért kicsit már sok - a moziban viszont kevés, zéró fölé. Pedig az alapötlet nem elveszett emberre vall. Valami jelentõsebb kombinátor elunta, hogy az ilyen jó kis kosztümös marhaságokra (Három testõr, Trója, Gladiátor, Rettenthetetlen) valaki mindig fanyalog az egyetemes kultúra neviben, miszerint vagy a történelmi, vagy az irodalmi hitel hibádzik (hogy a lakásvásárlásit most ne is említsük). Persze könnyû az ilyen kötözködõknek kifogni a szelet a vitorlájukból. Mi fájhat nekik Arthur háza táján? A legenda, az irodalmi hitel. Hohó, micsoda avítt felfogás! A modern történelem tudja rég, hogy a felszarvazott király nem csalás, nem ámítás, hanem korrekt történelmi csávó, félig római, félig angol - még szép, majd teljesen albán. Ám lelkében egy kicsit szarmata, de ezt elnézhetjük neki, hovatovább valljuk be, mi is szarmaták vagyunk kicsit, egészen õszinte és bensõséges pillanatainkban. Ettõl persze a csatajelenetek lehettek volna sokkal dögösebbek ezen a gyakorlatilag tökéletesen sterilizált celluloidon. Az efféle prezentációban mindig a feloldhatatlan önellentmondás az érdekes, hogy azt mondja: vérben és mocsokban, húgyszagban és csonttá fagyva, közben meg úgy tesz, mint aki nem. Miért? Fél, hogy elriasztja a plázák érzékeny lelkületû közönségét? "vná a kamaszokat? Csupa nemes szándék, csak egy a baj: az ostya, amit használ, annyira szintetikus, hogy attól kell kidobni a taccsot.
- ts -
Az InterCom bemutatója
HH
