Nekrológ

„Nem örök e világ”

Marianne Faithfull (1946–2025)

Zene

Közhelyes, de legalább pontos volt annak a rádiós műsorvezetőnek a meglátása, aki azzal fogadott az énekesnőre emlékező beszélgetésen, hogy inkább az a meglepetés, hogy hetvennyolc évesen hunyt el, mintsem sokkal korábban.

Marianne Faithfull mindent megtett annak érdekében, hogy ne érje meg a 70-es éveket, nemhogy a saját hetvenes éveit. „Vadlovak sem tudtak elrángatni” – mondta állítólag, amikor 1969-ben, a kábítószer okozta kómából magához tért, s ez a sor lett az 1971-es Rolling Stones-album, a Sticky Fingers egyik leghíresebb dalának, a Wild Horsesnak a refrénje. Ugyanennek az albumnak a másik oldalán ott egy másik szerzemény, a Sister Morphine, amelyet Mick Jagger és Keith Richards már vele közösen írt. „Gyerünk már, Morfium nővér, jobb, ha megveted az ágyam, / Mert tudod, s én is tudom, hogy reggelre halott leszek.” Marianne Faithfull nem a levegőbe beszélt: túlélte a gyermekkori tbc-t, majd a felnőttkori heroinfüggőséget, az anorexiát, az évtizedekig tartó masszív dohányzással előidézett tüdőtágulatot, a mellrákot, a csonttörést, a hepatitis C-t, a három vetélését, a Covid okozta tüdőgyulladást vagy éppen a londoni Soho utcáin hajléktalanként töltött két évet.

Marianne Evelyn Gabriel Faithfull egy angol katonatiszt-kém és egy Budapesten született osztrák-magyar bárónő-balerina gyermekeként London előkelő művésznegyedében, Hampsteadben született a második világháború befejezését követő év legvégén. Szülei korai válása után nehéz körülmények között nőtt fel. Írhatnám azt is, hogy méltatlan körülmények között, hiszen Leopold von Sacher-Masoch osztrák nemesember, nem mellesleg író és újságíró leányunokája bár római katolikus leányiskolába járt, általában csak mások jóindulatának – ösztöndíjnak – köszönhette a bentlakásos heteket, s a kelleténél jóval többször betegeskedett. Tizennyolc éves sem volt, amikor John Dunbar, a brit ellenkultúra tagjaival szoros kapcsolatot ápoló galériatulajdonossal bulizott egy Rolling Stones-koncerten, ahol a Stones akkori menedzsere, Andrew Loog Oldham egyből felfedezte. „Egy angyal, hatalmas dudákkal” – nyilatkozta egyszer róla, s ebből azért sejthető, hogy bár 1965-ben két debütalbummal (a Marianne Faithfull és a Come My Way) is elindította a pályán, nem kimondottan a forradalmár énekesnőt látta meg benne. A két albumon 14-14 dal kapott helyet, köztük az As Tears Go By, amelyet Jagger, Richards és Oldham írt. Igen bájos, hogy már tizennyolc évesen búcsúzásról szóló, melankolikus popot énekelt, de ez a két és fél perces „barokk popdal” beindította a karrierjét. (Faithfull az As Tears Go By-t igazán hitelesen fél évszázaddal később, a Negative Capability című utolsó előtti albumára énekelte fel.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.