mi a kotta?

Bús idők gyümölcsei

  • mi a kotta
  • 2025. február 12.

Zene

Komolyzenei programajánló a 2025/7. hétre

„Ligeti György szörnyű tudott lenni azokhoz, akik a zenéjét játsszák. Ha azt gondolja, rosszul játsszák, elmagyarázza nekik azt is, pontosan miért, és hozzáteszi, hogy ne próbálkozzanak soha többet. Egyszer, egy koncert végén odajött hozzám a színpadon, és a fülembe súgta, hogy játsszak el újra egy bizonyos etűdöt, mert nem voltam elég gyors – pedig már úgyis lehetetlenül sebes voltam” – mesélte tíz éve az aszkéta virtuóz, Pierre-Laurent Aimard a The Independent újságírójának, de csillogó szemmel azt is hozzáfűzte, micsoda felvillanyozó találkozások ezek a nagy magyar zeneszerzővel. A notóriusan emberpróbáló Ligeti-etűdökről azt mondta: „Valójában kevésbé nehéz, mint Bach. Sok idő kell hozzá, hogy megtanuld Ligeti nyelvét, de amint megvan, minden megoldása nyilvánvaló.”

Ezúttal azonban – bármennyire is kedvet csináltunk hozzá – nem Ligetit játszik, hanem Dvořákot gyakori muzsikuspartnereivel, Keller András karmesterrel és a Concerto Budapesttel. Az 1876-ban komponált versenyművet nem túlzás ritkaságnak nevezni, de a zárásul felcsendülő Újvilág-szimfóniát sem tudjuk megunni, bármennyiszer hallottuk már (Zeneakadémia, február 15., fél nyolc). Másnap Aimard, mintegy levezetésül, Bartók, Schönberg és Brahms műveiből játszik a Keller Quartettel (Zeneakadémia, február 15., fél nyolc).

Cseh karmester, Jakub Hrůša érkezik a Budapesti Fesztiválzenekarhoz, hogy az ország általunk kevésbé ismert zenéiből dirigáljon: Janáček és Josef Suk (akit gonoszság lenne pusztán Dvořák vejeként emlegetni), valamint Bohuslav Martinů műveit. Utóbbitól az I. szimfóniát, amely már az Egyesült Államokban született, miközben Csehszlovákiát német csapatok dúlták. Az a Serge Koussevitzky vezényelte először, aki Bartók Concertóját is bemutatta (február 15., 17., háromnegyed nyolc, 16., fél négy).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.