mi a kotta?

Bús idők gyümölcsei

  • mi a kotta
  • 2025. február 12.

Zene

Komolyzenei programajánló a 2025/7. hétre

„Ligeti György szörnyű tudott lenni azokhoz, akik a zenéjét játsszák. Ha azt gondolja, rosszul játsszák, elmagyarázza nekik azt is, pontosan miért, és hozzáteszi, hogy ne próbálkozzanak soha többet. Egyszer, egy koncert végén odajött hozzám a színpadon, és a fülembe súgta, hogy játsszak el újra egy bizonyos etűdöt, mert nem voltam elég gyors – pedig már úgyis lehetetlenül sebes voltam” – mesélte tíz éve az aszkéta virtuóz, Pierre-Laurent Aimard a The Independent újságírójának, de csillogó szemmel azt is hozzáfűzte, micsoda felvillanyozó találkozások ezek a nagy magyar zeneszerzővel. A notóriusan emberpróbáló Ligeti-etűdökről azt mondta: „Valójában kevésbé nehéz, mint Bach. Sok idő kell hozzá, hogy megtanuld Ligeti nyelvét, de amint megvan, minden megoldása nyilvánvaló.”

Ezúttal azonban – bármennyire is kedvet csináltunk hozzá – nem Ligetit játszik, hanem Dvořákot gyakori muzsikuspartnereivel, Keller András karmesterrel és a Concerto Budapesttel. Az 1876-ban komponált versenyművet nem túlzás ritkaságnak nevezni, de a zárásul felcsendülő Újvilág-szimfóniát sem tudjuk megunni, bármennyiszer hallottuk már (Zeneakadémia, február 15., fél nyolc). Másnap Aimard, mintegy levezetésül, Bartók, Schönberg és Brahms műveiből játszik a Keller Quartettel (Zeneakadémia, február 15., fél nyolc).

Cseh karmester, Jakub Hrůša érkezik a Budapesti Fesztiválzenekarhoz, hogy az ország általunk kevésbé ismert zenéiből dirigáljon: Janáček és Josef Suk (akit gonoszság lenne pusztán Dvořák vejeként emlegetni), valamint Bohuslav Martinů műveit. Utóbbitól az I. szimfóniát, amely már az Egyesült Államokban született, miközben Csehszlovákiát német csapatok dúlták. Az a Serge Koussevitzky vezényelte először, aki Bartók Concertóját is bemutatta (február 15., 17., háromnegyed nyolc, 16., fél négy).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.