Zene

Testek párolgásától bűzlik a kocsma, holnap is köd lesz, esni fog. Az idézet egy késő őszi, ká-európai filmtípusból való, a nyári, latinos, életigenlő kiszerelés így fest: csupa élettől vöröslő, kedves spanyol, akiket az isten is jókedvében, gitárszólók hallgatása közben teremtett, s akik mind a konyha körül ólálkodnak, mert ott nagy dolgok vannak készülőben.

Többnyire idős emberek sajátos szokása, hogy nem hajlandók megválni a háztartásukban keletkező szeméttől, melyet vagy csak szimplán gyűjtögetnek, vagy különféle furmányos módokon újrahasznosítanak. Örömmel jelentjük, hogy a "semmi sem vész el, csak átalakul" szellemisége kitört a nyugdíjasotthonokból és meghódította a művészvilágot.

Joggal hihetnének a címe alapján, hogy Patricia Petibon legújabb lemeze Vivaldi-lemez, hiszen a Rosso Vivaldi állandó jelzője volt. Nem csak rikító hajszíne miatt csúfolták kortársai vörösnek a velencei szerzőt, de szenvedélyes, érzéki, gyors tételei miatt is, melyek olykor mintha egyenesen lángot kaptak volna.

Nem akarsz suliba járni? Akkor, tudod mit, többet ne menj, ellakhatsz nálam, s ha vállalod, hogy megnézünk hetente három filmet, és droghoz nem nyúlsz, akkor dolgoznod sem kell Áll az alku? E nagyvonalú, kamaszlelket melengető ajánlattal a Kanada-szerte ismert és elismert filmkritikus (meg tévés személyiség és regényíró), David Gilmour lepte meg 16 éves Jesse fiát, akinek ez idő tájt nagyon nem akaródzott iskolába mennie Hát nem egy porosz utas megoldás, az egyszer biztos, viszont könyvtémának elsőrangú Majd most kiderül, milyen az, amikor a kritikusból kibukik az apa, és az apából a filmkritikus, és az sem éppen érdektelen, mit kezdenek egymással a felek: apa és fiú, fiú és filmtörténet Mint ötlet remek, mint nevelési módszer merész, mint apakép irigylésre méltó - ilyen apát minden fiús házhoz, akinek megvan Az erőszak utcái Michael Manntól, aki pontokba szedi Clint Eastwood nagyságát, és váltott már szót Dennis Hopperrel meg David Cronenberggel Az apába épített filmkritikus tényleg a létező apakonstrukciók egyik legjobbika, inni, enni, szivarozni is meg lehet tanulni tőle, filmek terén pedig tényleg verhetetlen, azt is tudja, mit kell nézni szívfájdalom esetén, és mit kijózanodáskor, és olyan hetvenes évekbeli ritkaságokat is ismer, mint az Eddie Coyle barátai Egyedül talán csak az irodalmi ambíciókkal lehetnek fenntartásaink, mert sem a kanadai évszakok, sem a kanadai Gilmourok színeváltozásának leírása nem elég erős ahhoz, hogy a Filmklub több legyen élvezetes publicisztikánál Fordította: Gellért Marcell, Athenaeum, 2010, 238 oldal, 2990 Ft ***. .

Mindenki a sokszínűséget dicséri, pedig a változatlanság legalább annyira becsülendő. Bölcsesség, állhatatosság, vasakarat szükséges hozzá - vagy ha ezek mégsem, a saját kapacitás pontos felmérése egész biztosan. Meg persze a leszűrt és szinte mindig keserű tények büszke elfogadása is. G. A.

Az 1960-as évek eleje kivételes pillanata volt az amerikai szórakoztatóiparnak. Dr. Frankenstein szabadságot vett ki, valamelyik felelőtlen viceházmester pedig véletlenül lesodorta a polcról azt a gondosan elzárt palackot, amiben különös szellem lakott. Ha józan fejjel meghallgatjuk Bob Dylan második albumát (The Freewheelin' Bob Dylan - 1963), hiába a Blowin' In The Wind, az A Hard Rain's a-Gonna Fall vagy a Masters of War, elsősorban az irritáló énekbeszéd és a halláskárosító szájharmonikázás tűnik fel. - legát -

Létezett egy túlzás nélkül is legendásnak mondható zenekar Magyarországon, amit Moodnak hívtak. Ez a csapat kezdett el itthon, a kilencvenes évek közepén olyan zenét játszani, amelynek akkoriban indult a ma már szépen kiteljesedett reneszánsza a tengerentúlon: a jobb híján stoner-doom-sludge gyűjtőnévvel illetett műfaj nagyrészt a Black Sabbath hetvenes évekbeli munkásságából táplálkozott, megfűszerezve némi pszichedéliával és a Thin Lizzytől, illetve a nyolcvanas évek elejének klasszikus metálzenekaraitól ellesett, harmóniákra épülő ikergitáros témáival. Vincze Ádám

Egy nagy mű kiteljesedése: az 1949-es Ludas Matyi 2004-ben restaurált változata immár dvd-n is forgalomba került (korunk kívánalmai szerint: extrákkal), mostantól vitathatatlan közkincs: elérhető egy mozdulattal. S bizonyára ez még csak a kezdet. - turcsányi -

Van a magyar művészettörténet-írásnak néhány nagy mulasztása. Nem sorolnám föl mindegyiket, de jelen írás tárgya a legimpozánsabban kirívó példák közé tartozik. St.Auby Tamás életművével olyan mértékben nem mert, nem akart, nem tudott foglalkozni senki, hogy az már szinte történelemhamisításnak minősül. Kürti Emese

Arasse Magyarországon korábban megjelent, igaz, időrendben későbbi Festménytörténetek című könyve egy rádiós beszélgetés - így egy kötött forma - szerkesztett változata volt, de már ott is meglephette az olvasót a szerző üdítően egyedi és színes hangja, szokatlan látásmódja. A Festménytalányokban - amelyet még életében publikált - Arasse jóval bonyolultabb, sokrétűbb és játékosabb utazásra csábítja olvasóit. Dékei Kriszta

Elmesélem a film elejét, s önök kitalálják a végét, rendben? Viharvert Lada Niva zúzza a tengerparti fövenyen, majd kisvártatva már csak a tengert látjuk, derekas hullámokat vet, szél kél, s a parton egy férfi áll, eltekint a messzeségbe... Azt hiszem, a távolban elpattan egy húr is, de ebben már nem vagyok annyira biztos.

Hát most már megint mi történt - folytatja a két Brenner-sztorival ezelőtt megkezdett "brúderkodást" a továbbra is kocsmahomályban tartott elbeszélő. Wolf Haas szócsövének lenni hálás elfoglaltság, nem egy karót nyelt narrátori munka, mi sem természetesebb.

Mikor az uccán J-Lo átmegy, nemcsak galambok ülnek a verebekhez, de virágba borul a Central Park, s újra vizet adnak a kiszáradt New York-i szökőkutak. Mikor gyöngéden járdára lép, a vakok is látni kezdenek, és mikor a válla picikét rándul - nos, ennek népjóléti hatásait már nem is mernénk ecsetelni.