Az ismert és kevésbé ismert áriákat több és gazdagabb díszítéssel énekli, mint bárki elõtte. A Rosso egy olyan Antonio Sartorio-szerzeménnyel kezdõdik, ami flamencónak is elmenne. Az õrjöngõ kasztanyettákkal kísért ária a Julius Caesar címû operából Petibon - már-már kéjesen nyávogó, erotikus - elõadásában akár egynyári olasz-spanyol sláger is lehetne. A többi szerzemény, Stradella, Händel, Alessandro Scarlatti, Porpora, Vivaldi operáinak részletei kevésbé emészthetõk a barokk operákat nem kedvelõknek: az Alcina-részletet meg sem ismertem, annyi díszítéssel, trillával dúsította fel Petibon. Emellett minden dalt féktelen jókedvvel, energiával abszolvál az egyre szebb és egyre kevésbé extravagáns negyvenéves koloratúrszoprán.
Kísér a Velencei Barokk Zenekar: Andrea Marcon az utóbbi idõben Magdalena Kozenával is vett fel a kiadónál Händel- és Vivaldi-lemezeket - ezek folytatása, párja Petiboné, amennyiben minden lemez más-más lelkületet tükröz, más és más érzelem megtestesítõje. S mivel Marcon a kiadó briliáns énekesnõire építi koncepcióját, számíthatunk tõle további (megvételre ajánlható) árialemezekre is.
Deutsche Grammophon/Universal, 2010
*****
