Többnyire idõs emberek sajátos szokása, hogy nem hajlandók megválni a háztartásukban keletkezõ szeméttõl, melyet vagy csak szimplán gyûjtögetnek, vagy különféle furmányos módokon újrahasznosítanak. Örömmel jelentjük, hogy a "semmi sem vész el, csak átalakul" szellemisége kitört a nyugdíjasotthonokból és meghódította a mûvészvilágot. Legalábbis egy aprócska szegmensét: a fantáziadús holmik egyik legújabb lelõhelye a Printa, ami galériaként, boltként és mûhelyként funkcionál egyszerre. Utóbbi már csak azért is izgalmas, mert a látogató maga szemrevételezheti az innen-onnan begyûjtött limlomok mûalkotásba oltott áruvá alakulását. Ott jártamkor épp egy agyontetovált kanadai srác nyomta egy lomtalanításon talált sablonnal minden, a keze ügyébe kerülõ textilre (jobbára turkáló-gyanús pólókra) a Traubisoda feliratot. Persze nagyobb mûgonddal készített öltözékekkel is lehet itt találkozni a térképmintás kisestélyitõl a képregényhõsöket ábrázoló szoknyán át a mûhónaljszõrzettel "csinosított" pólóig. Utóbbi a szabályt erõsítõ kivételek közé tartozik: a boltban fellelhetõ, egyebek mellett mûanyag palackokból, dohányzacskókból és számítógép-alkatrészekbõl összeállított ruhák, táskák és ékszerek túlnyomó többségét magunkra öltve nyugodtan forgolódhatunk embertársaink körében. Sõt, a lakhelyünket is kicsinosíthatjuk a mókás küllemû használati tárgyak, vagy a falakat díszítõ, társadalomkritikával és ûrutazó állatokkal egyaránt operáló színes plakátok megvételével. És akire rátör a bõség (és a nehezen megfizethetõ egyediség) zavara, az shopizás helyett a haverkodást is választhatja - akár a helyben lézengõ barátságos bohémekkel, akár a polcok közt bujkáló, beazonosíthatatlan fajtájú, kajla fülû, kancsal szemû, ó-lábú plüssállatok valamelyikével.
Printa Galéria, 1075 Budapest, Rumbach Sebestyén u. 10.
*****
