Aztán jött a katalán, a német, a lengyel, a francia, a dán fordítás. Tudjuk. De persze mindezt és még sok egyebet ebből a hihetetlen műgonddal, az elgondolható legnagyobb filológusi odaadással szerkesztett kötetből tudjuk. Nagy ünnepe ez a magyar bibliográfiának, mely úgy tűnt, már nem is téli, de négy évszakra terjedő álmát alussza mindhaláláig. Egy irodalom aligha becsülheti meg jobban jeles alkotóit, mint az efféle kötet közreadásával. Itt most egybegyűjtve látható mindaz, amit Márai Sándor (1900-1989) hosszú élete során különféle nyelveken alkotott, és mindaz, amit róla leírtak a legkülönfélébb kötetekben, újságokban. A könyv kereken 11 880 (!) tételt tartalmaz, a mutatók precízek, tökéletesen kezelhetők, az adatok megbízhatóak, maga a könyv kiállítása is minden igényt kielégít: a betűtípusok megválasztása, a betűméretek, a kurziválások, a bekezdések megválasztása, az egész munka szerkezete hibátlan - a kritikusnak valósággal elfúl a lélegzete, ha mindezt számba veszi. És akkor még nem is említettem a Mészáros Tiborra olyannyira jellemző mondatot egy-egy tételről: "a kötetet, folyóiratot kézbe vettem/nem vehettem kézbe, ezért tudok/nem tudok róla nyilatkozni." Minden benne van ebben, a filológus alázata, végtelen lelkiismeretessége. Hihetetlenül izgalmas, regényként olvasható alapvetés, az elmúlt évtizedek talán legnagyobb tette az irodalomban.
- baz -
Helikon - Petőfi Irodalmi Múzeum, 2003, 911 oldal, 8500 Ft
HHHHH
dvd
n A rakparton rendezője, Elia Kazan az a férfi volt, aki kommunizmus miatt mindenkit felnyomott a McCarthy-korszakban, de, ahogy mondani szokták, nem ezért szeretjük. Életművének e jelentős darabja annak idején (1954-ben) számolatlanul fialta az Oscart, s már csak ezért sem hiányozhat házi dvd-könyvtárunkból. Marlon Brando alakítja a pallérozatlan (bár szívében jó) kikötői jasszt és ex-bokszolót, akinek nevelődési története a tudatlan, félállati trógerléttől a New Jersey-i munkásmozgalomban betöltött vezető szerepig kacskaringózik. A kikötőben áldatlan állapotok uralkodnak: a rakodómunkások szakszervezetét kisajátította néhány baloldali elhajló, akik nemcsak a tagság jogos szociális követeléseit vámszedik, de a szervezett munkásságot önös anyagi érdekeik szerint serkentik vagy nem serkentik munkára. (A munkásmozgalom amúgy is nehéz időket élt ekkortájt: a kikötővel kicsit srévizavé a Molotov-Kaganovics-Malenkov trió már javában munkálkodott a két évvel később megtartandó XX. kongresszus vívmányainak aláásásán.) Amikor egy ifjú rakodómunkás fellép e dogmatikus torzulások ellen (a háztetőre), a szakszervezet ledobja (onnét). Brando ebben még tettestárs, ám midőn szerelemre lobban a ledobott proletár húga iránt, úgy az ideológiai, mint a politikai fronton harcba indul a munkásság valódi érdekképviseletéért. A meleg szívű Brando bőrkabátja és nézése lenyűgöző, a trozsék birkák, a szakszervezeti maffiózók gonoszak (ha fél órával tovább tart a film, ők is ellopják az egészségbiztosítási pénztárat). És hogy ki nyer, az legyen titok (de Hruscsov 1957-ben kitette Molotovék szűrét).
- bbe -
Warner Home Video
HHHH
könyv
n Asztalos András A Dunnánál Első verseskötet. Szerzője fiatal (1975), anyja nyelve lengyel, apja nyelve magyar, anyanyelve magyar. Gyermekkorában éveket töltött Lengyelországban. Ma kétlaki, sőt úgy sejtem, honlepergető alkat. Ennyit másodlagos forrásból (a kötet füle, sajnos, hallgat az életrajzi adatokról).
Első benyomásunk: halk, melankolikus alkat. Olyan lírai halandó, aki elfut a Rubicon partjára, hogy ott - pecázzon. Helyzetében, beszédmódjaerre vall, van bizonyos vártaszerűség. Lassan, óvatosan szólal, mint a hajnali lelkiismeret. Szabadverseket ír, szemérmesen, minden kivetkőzés árnyéka nélkül. Szereti a "megnyílás és illeszkedés" pillanatait, a panasztalanság néma éberségét, a hajnal percegését (ez a gyönyörű szókapcsolat Kosztolányi egyik tárcáját idézi). Egyik versében azt mondja: "teríts türelmet". Egy másikban: "hagyni mindent lélegzethez jutni." Egy harmadikban: "Talán ez az élet értelme: / a legkevésbé lenni ijesztőnek." Igényli a dolgok mondandóit, verseiben világol bizonyos résztvevő panteizmus. És elárad a nedves harasztok megindító csalódottsága. Szövegformálása még nem mindenütt lobban verssé, képei néha még nem izzanak fel - inkább sejlenek, mint a tejüveg. Ezt a tétovaságot azonban ellensúlyozza etikus versfelfogása: mindig jelentést bíz a szövegre. Tónusa gyógyító és lágy, szójátékai csak ritkán sülnek fel, tárgymerítése nem felzaklató. Hajlik arra, hogy az élet minitörténeteiben inkább a napos oldalra irányítsa a figyelmet. Van bátorsága a derűhöz. Egyik versében (Bátorítás) arra szólít fel, hogy érintsünk meg minden tárgyat egyenként, "révülve másokért" - ez is szép itt, ez a dialogikus, nem diabolikus légkör. "Ne feledd, ne tagadd: / olykor minden rajtad áll" - ezzel zárja.
Csakugyan: mintha Asztalos András minden verse egy lépés volna a világ egy csendes sarka felé. Egy fiatal, aki másként költő másként gondolkodó.
- báthori -
Liget Könyvek, 2003, Budapest, 106 oldal, 1200 Ft
HHHHH
lemez
n Dances from Hungary a címe e lemeznek, melyen magyar szerzők táncmuzsikáját játssza Héja Domonkos vezényletével a Danubia Szimfonikus Zenekar. Itt a magyar krém, Kodály, Weiner Leó, Dohnányi, Erkel Ferenc és a végén, A néptánc apoteózisa elnevezésű szakaszban, egy Bartók-mű, a Táncszvit. (Ezek a keresett cikluscímek egyébként kissé zavaróak, mit kezdjünk, teszem azt, a "Hangulatképek táncformában" elnevezéssel vagy ezzel: "Tánckiállítás"?) Bartók ide vagy oda, egészében amolyan potpourri benyomását kelti a dolog, nobilisabb fürdőhelyeken játszik ilyesfajta programot a Kurkapelle; promenádoznak a hölgyek, kiknek az urak különféle csokrétákat és bókokat nyújtanak át mély meghajlások kíséretében (ám az éjszakát pezsgős szajhákkal töltik). A legfőbb gond a ritmussal, a tánc egyik lényegével, a tempóérzékkel akad; se igazi rubatót, se igazi guistót nem képes megszólaltatni ez az egyébként roppant szimpatikus csapat, a ritmika se nem elég feszes, se nem elég laza. Az első számban (Kodály: Intermezzo a Háry János szvitből) érhető ez legkivált tetten, a nem mélyen átélt ritmus görcsössé teszi a játékot. Ám nagy lendülettel, meggyőző svunggal szól Dohnányi Ernő Rondója, valamint a Mefisztó keringő Liszttől, feltehetően az egész lemez legjobb teljesítménye, bár itt is kissé zavaros a mélyvonós kar maszatolása, ám az egész produkción feltűnően jók a fafúvosok. (A keverés se a legszerencsésebb, bizonyos szólamok bántóan ugranak a torkunknak.)
Kissé turisztikai elgondolású összeállítás, tehetséges, de még pályájuk elején álló muzsikusokkal. Lesz jobb.
- csonta -
Warner, 2003
HHH és fél
könyv
n Evelyn Lau: Friss hús (Fresh Girls) Az alig harmincéves, kínai bevándorló családból származó, pályáját egykor csellengő gyerekként kezdő kanadai írónő novelláskötete kellemes olvasmánynak ugyan nem nevezhető, de nagy meglepetés a szexuális vágyakról szóló könyvek dömpingjében. Sorrendben a negyedik, de magyarul elsőként megjelent kötetében három igen fiatal lány szemszögéből fedi fel annak a szerelemnek a titkait, amitől sárszínűbe fordul a tiszta, naiv szem. A tíz sztori olyan, mint az ököllel széttört ablaküveg, jó nézni, rácsodálkozni a vérre és a törmelékre, de közelebb kerülni hozzá semmi kedvem. Nincs is különösebb drámai végkifejlet, csak jó sokáig marad a szorongató érzés a torokban. Sztori sincs, csak pengeéles pillanatok, egy-egytalálkozás a szállodai szobában vagy a szado-mazo klubban. Szerelmes Loliták és Barbik, akiknek a fájdalom segít leválasztani a testüket a lelkükről. Költői és kegyetlen próza a szexualitásról, egyetlen pornográf jelenet vagy izgató rész nélkül, érzelmi kiszolgáltatottságról, a kín függőiről, szinte éteri nyelven. Közben egyre kevesebb a remény házasságra, polgári életre, szerető családra, amikről a hősök azt sem tudják, eszik vagy isszák. Ja, így veszíteni se tudnak. Nekik a fétiséjszakák, az intim együttlétek különbejáratú inkvizítoraikkal, a gyémántként ragyogó kínzóeszközök jelentik az élet értelmét: így se kevés az.
- sisso -
Konkrét Könyvek, fordította: Totth Bence, 122 oldal, 1680 Ft
HHHHH
színház
n Dosztojevszkij Fehér éjszakák című kisregényének színpadi változata tényleg "érzelmes történet", ahogy a színlap ígéri. A Thália Színház és a veszprémi Petőfi Színház közös produkciója mindközönségesen a szerelemről szól, annak is egy nehéz, mondhatni, mindennapos, ámde irracionális aspektusáról: akit szeretünk, az minket nem vagy nem úgy.
Füzér Anni díszlete nagyon jó és furcsa - tán ebben rejlik az előadás dosztojevszkiji vetülete; szinteltolás is van, a padló mintha ajtókból állna, rajta üveg meg négyzetháló, nézni kell mindenesetre, mert nemcsak a játék tere, hanem bizonyos értelemben a jelentése is. Hátul középen kis ék alakú ficak: ez az álmodozó - a fiú - sivár kis szobája, ahonnan négy estén át elindul a csatornához, hogy találkozzék a lánnyal. Négy fehér éjszaka ez; a legelsőn a Lány épp a csatornába ugrana, amikor az álmodozó mintegy belébotlik - s az ígéretes kezdet bontakozik ki a másik három estén.
A Gálffi László rendezte előadás pasztell és lírai - erőteljes hatásokon edzett nézők engedjék el magukat egészen, mert finomság van, rebbenékenység és lassúság, fájdalom meg sok melankólia. És Hámori Gabriella tüneményesen vibráló alakítása, megannyi nőiesnek tudott szeszéllyel, bájos és kegyetlen váltással, sírással, nevetéssel. Az álmodozó - akinek nemcsak élete első nagy érzelme és szerelme adatik meg ezeken a fehér éjszakákon, hanem maga az élet is, merthogy az sem volt korábban - férfiként veszít, majd' belehal, de emberként mégiscsak nyer, bár ennek így semmi értelme. Cservenák Vilmos jó, csak eléggé erőtlen, tehát mégsem jó eléggé; a fiú belső labilitása a játékára ül. A Lány nagy szerelme, a csak villanásnyira föltűnő - és nyilván a szenvedélyre érdemtelen - Lakó Kedvek Richárd e. h. exteriőrjében eléggé ellenszenvesre van véve; nem kéne, tudjuk mi úgy is, kiről mit gondoljunk.
Van víz is, bár leginkább vetítve. Van valami szürkeség és lágyság. Szép volt, na - ha értik, mire gondolok...
- ki -
HHHH
lemez
n Jazzflora - Scandinavian Aspects Of Jazz, V. A. Már a borító is oly bájos, emellett gusztusosan, zölden burjánzó, hogy képtelenség ellenállni neki, s a hallgató nem is fog csalódni: zseniális zenéket hall, szigorúan skandináv előadóktól. E tény már az első szám alapján is nyilvánvaló: a Kuussumun Profetta fantázianevű előadó finn nyelven előadott Kovin lentäen kotiin kaipaan (!) című vokális darabja a hangszórók elé láncol. Azután jönnek sorra a szívből jövő darabok, valahonnan a kortárs elektronikus zene és a sokfelé ágazó dzsessztörténet találkozási pontjáról - finom, mégis jól táncolható zenék, sok ötlettel, hangszerszólókkal és parkettperzselő ritmusokkal. Olyan zseniális darabok, mint a svéd Hird I Love You My Friends című, kicsit szentimentális szerzeménye, a norvég Butti 49 Alan Accelerates névre hallgató retro-lounge csemegéje vagy a Povo Good&Badje, amely látványos időutazás egy ötvenes évekbéli dzsesszklubba, miközben persze egy tapodtat sem mozdulunk az eklektikus jelenből. A szintén svéd, s e hasábokon már többször méltatott Koop Tonightját Nicola Conte fordítja át vokális drum & bass-ba, és nincs hiba a szintén finn The Five Corners Quintet Trading Eightsében, illetve asvéd Oddjob Bloodstreamjében sem: penge retrojazz mindkettő. S mellettük a formabontók: a svéd •ony Logic Of Space-e, illetve a norvég Kahuun Marinade-ja rendhagyó és mégis lüktető, táncos darab. A Jazzflora igazán szeretnivaló válogatás, mely egészséges optimizmust és a jövőbe vetett vakhitet sugároz.
- minek -
DNM/Deep Distribution, 2004
HHHHH
könyv
n ROY PORTER: VÉR ÉS VIRTUS A közelmúltban elhunyt, hazájában roppant népszerű angol orvostörténész nem kevesebbet vállalt, mint hogy alig kétszáz oldalon végigszalad a gyógyítás históriáján, a Neander-völgytől a National Health Service-ig. Ilyen típusú dolgozattal kétféle ember próbálkozik, a kókler vagy a szakbarbár: jaj, nekünk, laikusoknak!
Porter azonban sem ez, sem az, lenyűgöző lexikális tudása mellett stílusa és humora van - a témából fakadóan a jóízlés határain belül. És mivel a szerző nem "doktor úr", attól sem kell tartanunk, hogy ilyen-olyan csúsztatásokkal próbálja védeni a fehér köpeny becsületét.
A Vér és virtus nyolc fejezetben (A betegség, Az orvosok, A test, A laboratórium, Gyógymódok, Sebészet, A kórház, Gyógyítás a modern társadalomban) mutatja be a fejlődés (?) útját közérthetően, mindenféle szakirányú villongások helyett az összefüggésekre koncentrálva: vagyis a vér nem válik virtussá. Sajátos, olykor vitatható, de mindig bravúrosan "levezetett" okfejtése - például arról, miként alakultak ki a járványok - mindazokat is gondolkodásra ösztönözheti, sőt "kellemes perceket" okozhat, akiknek semmiféle előképzettségük nincs ahhoz, hogy mélyebben megmártózzanak a témában.
- lt -
HVG Könyvek, 2003, ármegjelölés nélkül
HHHHH
