rés a présen: Csináltál mást is életedben, mint a zenélés?
Bujdosó János: Sokáig dolgoztam szoc.-munkásként, legutóbb Bicskén, a menekülttáborban, de annak is már vagy tíz éve. Jó volt, de már akkor is nehéz volt összeegyeztetni a zenéléssel. Dolgoztam rádiósként is: Magyarország első roma rádiójában, a Rádió C-ben én voltam a „kultúros” – ezt nagyon szerettem.
rap: Rengeteg formációban játszottál: Specko Jedno, Kistehén, Európa Kiadó stb. Mitől függ az, hogy kivel állsz össze?
BJ: Legyen jó a zene, és persze fontos, hogy emberileg is szót lehessen érteni a kollégákkal. Nagyon nem mindegy, hogy milyen emberekkel ülsz egy buszban. Ha nincs összhang, akkor elég száraz és fullasztó tud lenni egy turné. A szólót azért kezdtem el, mert újra kedvem támadt énekelni, a használt technika – loopok, mindenféle ketyerék – miatt elég nagy szakmai kihívás, és persze nem kell senkivel egyeztetni meg pénzt is lehet vele keresni.
rap: A több zenekar az több műfajt, több szerepet is jelent?
BJ: Általában minden zenekarban ugyanazt a szerepet hozom: színesítek, és helyenként ordas szólókkal vétetem észre magam. Mindegy, hogy milyen műfaj, mint a tetriszben az alakzatok, próbálom a lyukakat betölteni, ha épp arra van szükség. A zeneszerzést nem lehet szeretni, mert az egy állandó küzdelem magaddal, és közben persze tele vagy kételyekkel. A végeredmény lehet az, ami örömet okoz. Ehhez képest pl. egy Európa Kiadóban játszani felszabadult érzés, mint a szörfölés – bár még soha nem szörföltem.
rap: Lesznek még koncertjeid az ősszel?
BJ: Jelenleg az EK, a Bujdosó Trió, és a szólóprojektem megy legjobban. Van egy nagyszerű cigányzenekarunk, a Vojasa, azzal is toljuk olykor, bár nem eleget. Ágoston Bélával van egy fel-felbukkanó imprós projektünk, a Bujdosó Béla Big Band, és amíg volt klubélet, sokféle, inkább alkalmi formációban hódoltam a szabadzenélés szenvedélyének, némafilmek alá zenéltem – a járvány előtt. A trióval legközelebb az Opus Jazz Klubban játszunk október 3-án, lesz néhány vidéki fellépés, majd október 24-én lesz legközelebb Budapesten koncert, a Fonóban a Jü zenekar társaságában.
rap: Pályáztatok és nyertetek is járványügyi koncerttámogatást. Milyenek voltak ezek a koncertek?
BJ: Még zajlanak. Minimális pénzt nyertünk a Bujdosó Trióval, de én csak azért is leszerveztem belőle öt vidéki koncertet, ezekre a helyekre amúgy lehetetlen eljutni támogatás nélkül, mert nincs fizetőképes kereslet sajnos. Illetve van, de abból nem jön ki egy koncert utazással, szállítással. Egyébként bárhova megyünk, imádnak minket, ezzel nincs baj, csak el kell jutni az emberekhez.
rap: Hogyan vészelted át az első hullámos karantént?
BJ: Engem lebénított a karanténos helyzet. Nem olvastam el a könyveket, amelyeket régen szerettem volna, nem gyakoroltam péppé magam, nem vonultam vissza dolgozószobám magányába megírni az opus magnumot. Egyszerűen minden elkezdett nagyon ráérni. Nyomás alatt jobban tudok dolgozni. Az online koncertezést szinte azonnal kizártam: pótcselekvés rossz minőségben, 34 nézőnek, nem éri meg.
rap: Hogyan készüljön a télre most egy könnyűzenész szerinted?
BJ: Sehogy. Gondolom, félre kéne tenni a kevés lóvét, ami még van, mert a koncertezés továbbra is nagyon döcögős a járvány miatt, lehet, hogy még rosszabb lesz, és az államtól nyilvánvalóan semmiféle segítségre nem számíthatunk, a támogatott raktár-, meg ilyen-olyan sufnikoncertek nem oldanak meg semmit, csak propagandacélokat szolgálnak.
