Interjú

„Pozitív értelemben vett állatiasság”

Page Hamilton énekes-gitáros-zeneszerző – Helmet

Zene

Visszatérő vendég Magyarországon a Helmet. Az alter-metal zenekar történetének egyetlen állandó tagjával, Page Hamiltonnal a Betty című lemezről, filmzenékről, Bowie-ról beszélgettünk, és Donald Trump is szóba került.

Magyar Narancs: A Betty című 1994-es albumotok jubileumi turnéja zajlik. Ez lett a legsikeresebb lemezetek, nagyon sokan szeretik. Szerinted is ez a legjobb munkátok?

Page Hamilton: Elvileg nem ez a legsikeresebb albumunk, viszont ez érte el a legmagasabb helyezést az amerikai meg a brit listán. A Meantime-ból többet adtunk el, az aranylemez lett. Nem sokat foglalkozom az ilyen dolgokkal, az aranylemezes plakettemet is odaajándékoztam a szüleimnek. Szintén kaptam egy ilyen aranyplakettet Az ítélet éjszakája filmzenéjéért, platinát a Led Zeppelin tribute albumért, és azokat is elajándékoztam. A szüleim nem élnek, a testvérem őrzi ezeket az ereklyéket. És hogy valóban a Betty lenne a legjobb lemezünk? Nem tudom megállapítani. A zenekar létezésének első napjától kezdve folyamatos fejlődésben vagyunk, éppen ezért én az utóbbi pár albumunkat tartom többre. Azokon komplexebb számok szerepelnek, több bennük a harmónia, és a dalszerkezetek megalkotása is komolyabb munkát igényelt. Ettől persze még nagyon szeretem játszani a Betty dalait, ahogy a Meantime és a Strap It On számait is. A Strap It On volt az első nagylemezünk, és amikor megjelent, viccelődve azt nyilatkoztam, hogy ez életünk legjobb lemeze. Tény, hogy nagyon jó zenésztársakra leltem, és valóban van valami pozitív értelemben vett állatiasság a játékunkban, ami szavakkal nehezen leírható. Zenészként mindig is azt tartottam az első számú feladatomnak, hogy újabb és újabb kihívások elé állítsam magam.

MN: Milyen emlékeket őrzöl a Betty készítéséről?

PH: Az a helyzet, hogy nem igazán jókat. Az összes lemezünk közül talán ezzel akadt a legtöbb gondom, ugyanis az üzleti dolgok folyamatosan elterelték a figyelmemet. Nagyon sok volt a stressz. A Meantime sikere azt hozta, hogy mindenki okostojás lett. A borítón az állt, hogy a teljes zenekar végezte a produceri munkát, de valójában én voltam a producer, csak nem akartam egóharcot. A társproducer, akit a Bettyhez leszerződtettünk (Hamilton minden bizonnyal T-Ray-re gondol – N. I.), azt mondta, hogy még soha nem dolgozott senkivel, aki ennyire összeszedett lenne, mint én, úgyhogy neki itt nincs semmi dolga! Vagyis lényegében zsebre rakott 30 ezer dollárt a semmiért. Ez eléggé felidegesített, ahogy a hangmérnökök is. Ők korábban hiphop előadókkal dolgoztak, és nem voltak hozzászokva az olyan hangos arcokhoz, mint mi. Nekik én túl hangosan énekeltem. Utólag azt gondolom, hogy jobb lett volna, ha nem alkalmazunk külső producert. Ezért az akkori menedzserünket hibáztatom, meg persze a kiadónkat is. Miután a Betty nem fogyott a várt mennyiségben, a menedzserünk lelépett, és átment egy másik lemezcéghez.

MN: A lemezborítóhoz egy stockfotót használtatok. Kiderült valaha is, hogy ki a képen látható hölgy?

PH: Egy könyvben találtam ezt a fotót, és célzottan kerestem valami ilyesmit. Mindenképp egy angolkertben ülő hölgyet szerettem volna látni a borítón. Valamiért ez volt a vízióm. Nekiálltam keresgélni, és rábukkantam erre a fotóra. Állítólag Floridában készült, és a hölgy a fotós felesége volt, ha jól emlékszem. Több kép is volt róla, de nekem ez tetszett a legjobban. Az biztos, hogy a Presence című Led Zeppelin-album artworkjéből merítettem az ihletet, viszont én valami nyugodtabb, külvárosi hangulatot szerettem volna. A Presence borítója talán egy kicsit nyálasabb. Aztán valahogy mégis a Betty borítója lett nyugtalanítóbb, én legalábbis annak találom. Soha nem tudtuk meg, hogy ez a hölgy pontosan kicsoda. Talán azt se tudja, hogy egy lemezborítón látható. Viszont azt tudom, hogy a borítónk szerepelt egy ausztráliai egyetem képzőművészeti kurzusán a tananyag részeként. Ennek örültem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.