Interjú

„Nem kell egyformának lennünk”

Tóth Árpád kóruskarnagy, zenepedagógus

Zene

Szerteágazó tevékenysége arra a meggyőződésére épül, hogy mindenki tud énekelni. És ezt bizonyítja is. Beszélgettünk a Kodály-módszerről, a Csík-kórusokról és a Kórusok Éjszakájáról is.

Magyar Narancs: A Kisképzőben a kamaszoknak tartottál ének­órát, kultúrtörténet-órát, manapság pedig kórusfoglalkozást. Nehéz velük?

Tóth Árpád: A zene, az éneklés a kultúránk része, és a zenéhez alkotólag legkönnyebben az éneklésen keresztül lehet eljutni. Mindegy, hol tart valaki – nagy a szórás a gyerekek között, az általános iskolai énekórákról van, aki szuper képességekkel jön ki, más meg nullával, de az a lényeg, hogy közös nevezőre jussunk. Szeretek új dalokat tanítani, nem építek közvetlenül a gyerekek előzetes tudására, pont a korosztály sajátosságai miatt, és igyekszem egy picit lazább hangot megütni velük.

MN: Kell-e igazodni az ő korosztálybeli ízlésükhöz?

TÁ: Az első egy-két órát általában gospelekkel vagy valamilyen könnyedebb műfajjal kezdem, de sosem popzenével. Utána viszont elkezdek majdnem pontosan kronologikusan haladni, tehát vidám középkori világi dalokkal és cantigákkal, amelyek jó ritmikusak, könnyű velük azonosulni, és utána kis időbeni csavarral átmegyek a gregoriánra. Ehhez kell persze a személyiségem is, de szerintem, ha valaki élvezi, amit csinál, az átjön, mert ha nem, akkor zölden világít a feje. Nyilván van néhány technikai részlet is: milyen hangszeren kíséred, milyen hangnemben énekelteted, hogyan hozod ki egy dal ritmikusságát.

MN: A Kisképzőben mindenkit arra buzdítanak, hogy legyen egyéniség, ne másokat próbáljon követni – a közös éneklés pont nem ilyen. Ha van ellenállás, azzal mit kezdesz?

TÁ: A tanárkollégáimmal állandóan felmerülő kérdés ez: hogyan lehet két ilyen ellentétes irányba terelgetni a gyerekeket egyszerre? Nagyon jó élmény, hogy a művész tanárok is azt mondják, pont ez a lényeg, hogy mindkét típusú tevékenységben otthon tudjon lenni a diák. Az ő nagyon egyéni tanítványaiknak is szükségük van olyan élményre, amikor egyek a sok közül. Nem klónokat nevelünk, a kórusban nyugodtan kiadhatod a saját hangodat, annak is van egy sajátos esztétikája.

MN: Tizenkét évig tanítottál a Kecskeméti Kodály Intézetben. Milyen tárgyakat?

TÁ: Énekes kamarazenét – vocal ensemble-t –, karvezetést, kórusirodalmat, középiskolai módszertant, néha szolfézst és zeneelméletet, továbbá évekig vezettem az intézeti kórust is.

MN: Tehát minden éneklésközpontú volt.

TÁ: A Kodály Intézet mindig eleve éneklésközpontú volt. És zenepedagógia-központú is – most azonban változott a hangsúly, inkább az előadó-művészet, a kon­certek és az egyházzene felé fordul a vezetés; ezzel nem tudtam egyetérteni. Hiszen a legkiválóbb művészek mindig zenepedagógusok is voltak. Békésen váltunk el, máig van kapcsolatom a kollégákkal és egyes hallgatókkal. Már egy ideje a Partiumi Keresztény Egyetemen vagyok főállásban, vagyis hétfőn-kedden Nagyváradon tanítok.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.