Lemez

Rajongóknak

Megadeth: Dystopia

  • Soós Tamás
  • 2016. március 11.

Zene

Sűrű két éve volt Dave Mustaine-nek.

Meghalt az anyósa, elköltözött Nashville-be, és a költözést Osbourne-ékhoz hasonlóan valóságshow-ra vette. Majd megfájdult a headbangelésben tönkrement háta, lemondott pár koncertet, és majdnem összehozta a klasszikus Rust In Peace-felállást. A rockzene folytatásos szappanoperái közül – mikor lesz már Guns-reunion, miért rúgták ki Bill Wardot a Sabbathból, miért nem tud Lars Ulrich dobolni – ez volt tavaly a legizgalmasabb, elvégre mégiscsak arról szólt kicsiben, ami a metálszíntéren nagyban megy, vagyis hogy vissza lehet-e hozni a dicső múltat. Persze hogy nem, vallották be maguknak is Mustaine-ék, és a nosztalgiabuliból nem lett végül semmi (de ezt addigra megelégelte az összes Megadeth-tag, akit nem Dave-nek hívnak, és lelécelt).

Jól tették: ha a Metal Allegiance-projekttel foglalkozó Dave Ellefson nem is, Dave Mustaine azért összekapta magát, és a Lamb of God dobosával, valamint egy brazil heavy metal gitárossal elkészítette a legjobb lemezét – a 2009-es Endgame óta. A rajongóknak összerakott album a Dystopia, van rajta cinikus, köpködős punkolás, tört riffelős thrashelés, jó pár Rust In Peace-utalás, és vonósok is, hogy a főnök Bachot meg Vivaldit emlegethesse az interjúkban. Az új lemez hangzásban, lendületben, ötletekben köröket húz az előző kettőre, és az sem utolsó, hogy Kiko Loureiro majdnem olyan ízesen szólózza szét a számokat, mint tette azt Marty Friedman a kilencvenes években. Ha valami, hát pont Mustaine ritmusgitározása lehetne izgalmasabb, de ez van, ezt kell szeretni, és mivel a Dystopia a legkiegyensúlyozottabb ’deth-lemez az elmúlt években, lehet is.

Tradecraft, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.