A történet a 80-as évek végén kezdődött: még állt a fal, és szigorú határok választották el Németország két felét, így annál nagyobb élmény lehetett az akkor hétéves, kelet-berlini Sepp Singwald számára, hogy Hamburgba utazhatott. Ott azután megismerkedett két ifjú zenerajongóval, Nils Frahmmal és Frederic Gmeinerrel, akiknek fantáziáját megragadta a magával vitt diktafon. Idővel közös szenvedélyükké vált a rögzítés, legyen szó utcai zajokról, iskolai beszélgetésekről, saját zenéikről vagy rádióműsorokról: felvételeiket sűrűn kicserélték, együtt dolgoztak rajtuk, kísérleteztek, s közben lassan elsajátították az elektronikus és akusztikus zenekészítés csínját-bínját. Nils Frahm a maga modern klasszikus/elektronikus zenéivel azóta meghódította a világot, de régi barátaival is eleven maradt a kapcsolata – ennek bizonyítéka ez az album, melyet 2007 és 2015 között rögzítettek többsávos magnókkal, a soha le nem tűnő analóg kor nagyobb dicsőségére. A sztori tündérmesejellegét csak erősíti a munka gyümölcse, mely különleges hangulatot teremtve foglalja össze a modern német kísérletező/elektronikus/progresszív zene utóbbi fél évszázadát. Kosmische musik, klasszikus kraut, progrock, ambient, fúziós dzsessz, hozzá latinos ízek és néha némi houseritmika – mindezt anyanyelvi szinten beszélik a megszállottan dolgozó és munkáikat önfeledten rögzítő németek. Az izgalmasan örvénylő felvezetés után Frahm billentyűfutamai is gyorsan meglelik a helyüket: a Ceramic People repetitív hullámzása, erős dinamikája már magával sodorja a hallgatót. Az egzotikus zenei hatásokkal keresztülmetszett elektronikus tánczene talán az Animal Farm organikus triphopjában vagy a Chasing God Through Palmyra vérforraló ritmusaiban mutatkozik meg közvetlenebbül, de még itt is fontosabbak az egymáshoz finoman passzított hangszerfutamok, ahogy a gondos munka nyomán végül minden részlet elnyeri helyét e sávonként permutált kirakós játékban.
R & S/Deep Distribution, 2016
