Magyar Narancs: Hogyan kezdődött az Armel Operaverseny és Fesztivál története?
Havas Ágnes: Szerettem volna Szegeden nemzetközi fesztivált szervezni, Bátyai Edina, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója pedig egy énekversenyt. Együtt akartunk dolgozni, de ez még nem volt elég, mert én nem akartam "csak" egy énekversenyt csinálni, ő meg nem akart fesztivált, hiszen volt már neki egy. Aztán kitaláltam, hogy az operaversenyt kombináljuk fesztivállal. Kigondoltuk a szerkezetét: nemzetközi koprodukciókban készítünk operákat, és ezekben az operaverseny győztesei kapják a főszerepeket. Mindenki kapkodta a levegőt, ez első ránézésre is rengeteg pénzt, nagyon sok külföldi partnert és hatalmas logisztikát jelent. Nagy kérdés volt, hogyan tudunk egyszerre öt produkciót csinálni, hogyan találunk öt színházat öt országban, akik erre kaphatók lesznek, és pontosan betartják a szabályokat. Teljesen lehetetlennek tűnt, de belevágtunk. Nem volt egyszerű közreműködőket keresni egy nem létező projekthez, ezzel hamar szembesültünk, de akkor már nem volt visszaút. Az első két évben nagyon nehéz volt partnereket találni, de a második év után javult a helyzet, mostanra pedig megfordult ez a folyamat, és már minket keresnek meg, hogy szeretnének belépni a versenybe.
MN: Ma már nemzetközi viszonylatban is ismertnek számít a verseny és a fesztivál.
HÁ: Olyannyira, hogy Avignon és Plzen is szeretné befogadni. Sokat segített, hogy a Mezzónak (Európa legnagyobb komolyzenei televíziója, 16 millió előfizetővel - Cz. D.) megtetszett a koncepció, és az első pillanattól fogva közvetíteni akarta az eseményt. Nagyon jó partnernek bizonyult, a mai napig az, de a harmadik évben, amikor az Arte (Európa legnagyobb kulturális televíziója, 160 milliós nézettséggel - Cz. D.) csatlakozott, volt egy kis feszültség. Mérlegelnünk kellett, nyilvánvalóan azt szerettük volna, ha mindkettő megmarad. Végül sikerült megegyeznünk, a közvetítéseket az Arte kapta, főleg azért, mert csinált egy webcsatornát, és számunkra nagyon fontos a tengerentúl elérése is, mert New Yorkban a kezdetektől fogva dolgozunk, és a Center for Contemporary Opera és a Dicapo Opera Theatre mellett újabb partner készül belépni a projektbe. De az még titok, hogy kivel tárgyalunk, jövőre, ha minden jól megy, hatalmas ugrás fog bekövetkezni.
MN: Hogyan kerültél az opera és a fesztiválszervezés közelébe?
HÁ: A Francia Intézetben dolgoztam kilenc évig mint zeneiprogram-szervező, ami a rocktól az operáig mindenféle zenei irányzatot magába foglalt. Azért váltottam, hogy létrehozzak egy olyan saját céget, ami csak operával foglalkozik. (Ez lett a 2003-ban alapított Armel produkciós iroda - Cz. D.)
MN: Nehéz fába vágtad a fejszédet.
HÁ: Igen, az opera a legdrágább kulturális műfaj, ahol az ember kódolja magának, hogy meggazdagodni sosem fog - de aki erre a pályára lép, annak nem is ez a célja. Persze iszonyúan nehéz évről évre felállítani a finanszírozást: az állami támogatások néha csökkennek, viszont a külföldi elismerés pénzt is hoz magával. Avignon és Plzen belépése mutatja a jövőt, ott már nem teljes mértékben az Armel finanszíroz, és a kezdeti nehézségek után, a második évben már Szeged városától is kaptunk támogatást - először még a nevét se akarta adni ehhez az új dologhoz, de a színházat, amit kértünk, végül is megkaptuk. Azóta viszont Szeged lelkes, kitartó, hűséges partnerünk, megőrizte a támogatás mértékét a legnagyobb válságban is.
MN: Szinte kizárólag kortárs darabokból dolgoztok.
HÁ: Nem szeretünk a klasszikus repertoárból választani, mert abban nincs újdonság, hiszen ha bemegyünk a budapesti operaházba, a Così fan tuttétól a Bohéméletig minden megtekinthető. Ezért azt kérjük mindig a partnerektől, hogy a közös produkció legyen olyan kortárs előadás, amire az adott ország éppen büszke. Az új darabok nagy adag kockázattal is járnak, mert nem tudjuk igazán, milyen lesz a végeredmény, de mindenképpen sokkal izgalmasabbak, mint egy újabb Aida. Ha klasszikust választ valaki, akkor nagyon különleges adaptációt kell létrehoznia. A fesztivál legyen ünnep és alkalom újat, különlegeset látni sok országból.
Ki nyer ma?Ez a verseny a komplex előadói teljesítményt díjazza. Itt nem feltétlenül a legkülönlegesebb hangi adottságokkal rendelkező, legjobb énektudású jelentkező nyer, hanem az a tehetséges előadó, aki a legmagasabb színvonalon képes ötvözni a műfaj komplex szakmai kívánalmait, így az operaéneklést, a színpadi mozgást és a színészi alakítást. Az első körben a zsűri több helyszínen válogatja ki az összesen harminc továbbjutót. A második fordulóban a legjobbnak bizonyult tíz versenyző öt különböző ország produkcióiban kap főszerepet. Ezután következik az előadások létrehozása a partner operaházakban, majd a szegedi fesztivál és a tévénézők milliói. Idén Szeged mellett a Center for Contemporary Opera(New York), a Josef Kajetán Tyl Színház (Plzen), a Szerb Nemzeti Színház (Újvidék) és a Szlovák Nemzeti Színház (Pozsony) vesz részt a versenyben. |
