Illyés Gyula fordításában így hangzik az a passzus, amely eredetileg franciául íródott, ám amely az operakedvelők számára olasz nyelven ismeretes, mint a verista operák egyik leghíresebb tenoráriája. Merthogy a vers szerzője az 1794-ben nyaktiló alá jutott kora romantikus francia poéta, André Chénier, akinek dramatizált végzete bő száz esztendővel később, egészen pontosan a magyar millennium évében operává alakult. Umberto Giordano leghíresebb művévé, amely olaszos névváltozatban máig népszerűsíti a jakobinus terror vége előtt három nappal kivégzett költő emlékezetét. Ez az opera indítja idén az Armel Operafesztivál versenyprodukcióinak sorát: a Szegedi Nemzeti Színház előadásában, Pál Tamás vezénylete alatt (október 6., hét óra).
Ezen az október 6-i estén Budapesten eredetileg az idős Richard Strauss vígoperája, A hallgatag asszony ígérkezett, ám ez a produkció már korábban elhalasztatott, s helyette Borisz Berezovszkijt vendégeli majd a Nemzeti Filharmonikus Zenekar (Nemzeti Hangversenyterem, október 6., fél nyolc). Az ő fellépésére májusban hiába vártunk, míg most a vezénylő karmester, Kocsis Zoltán marad majd kényszerűen távol a Hacsaturján Desz-dúr zongoraversenyét műsorra tűző koncerttől. Kocsis Zoltán gyors felépüléséért még egy ilyen ajánlóban sem lehetünk restek hő reményünket kifejezni, annak kötelező közlése mellett, hogy az 1936-os, vagyis egy másik nagy terror kellős közepén komponált korai Hacsaturján-versenymű s persze a teljes koncert irányítója a sokfelé invitált orosz dirigens, Dmitry Liss lesz. Ugyanígy beugró karmester áll majd Kocsis helyére a Concerto Budapest Dvorák-estjén is, ahol a húszéves, Budapesten képzett Nicolas Namoradze a cseh vonatszámláló alighanem legkevésbé ismert és játszott versenyművét, a g-moll zongoraversenyt játssza majd (Nemzeti Hangversenyterem, október 11., fél nyolc).
"Viktor Hartmann halála után, 1874 tavaszán kiállítást rendeztem a Művészeti Akadémia termeiben rajzaiból és akvarelljeiből. Muszorgszkij, aki rendkívül szerette Hartmannt, és akit a festő halála mélyen érintett, elhatározta, hogy zenében rajzolja meg elhunyt barátja jelentősebb képeit, önmagát is megrajzolva, amint a kiállításon sétál, és hol derűsen, hol bánatosan emlékezik vissza az elhalt, nagy tehetségű művészre." Így emlékezett meg az Ötök mozgalmának eredeti elnevezését adományozó ("hatalmas kis csoport") barát, életrajzíró és műkritikus, Vlagyimir Sztaszov Muszorgszkij páratlan népszerűségű műve, az Egy kiállítás képei keletkezéstörténetéről. Ez a ciklus a héten háromszor is felhangzik: kétszer zenekari változatban, a MÁV Szimfonikus Zenekar koncertjein (Olasz Kultúrintézet, október 5., hét óra és október 6., tizenegy óra), valamint egy különleges orgonaesten, amelyet Tompos Kátya mesélői közreműködése mellett a 82 esztendős francia nagyság, Jean Guillou ad majd (Nemzeti Hangversenyterem, október 10., fél nyolc). A ciklus zenekari változatát, tudjuk, Maurice Ravelnek köszönhetjük, aki életművével egy másik pályaelőd emlékezetét is jelentékeny mértékben szolgálta: a "nagy Couperin" (képünkön) és Ravel egymással összecsengő műveit Csalog Gábor és a Concerto Budapest művészei fogják megszólaltatni (Concerto Zeneház, október 5., hét óra).
