Lemez

Színben passzol

Jamie xx: In Colour

  • - minek -
  • 2015. július 18.

Zene

Éppen itt volt az ideje, hogy az utóbbi évtized egyik legkarakteresebb zenekara (a The xx) szorgalmas, a koncerteken az elektronikus ütemeket élőben prezentáló mindenese is kiálljon a rivaldafénybe – annál is inkább, mivel korántsem annyira szokatlan neki ez a szituáció.

A Gil Scott-Heron számára készített, utóbb egész albummá (We’re New Here) kikerekedő remixek már korábban ismertté tették a nevét, azóta pedig saját jogán, anyazenekarától függetlenül is az egyik legizgalmasabb, legkeresettebb elektronikus zenei producernek, sőt előadónak számít, aki remek maxik sorával kövezte ki az utat az új album előtt. Ha az All Under One Roof Raving nem is, de a Girl/Sleep Sound két száma ott figyel a lemezen, még ha utóbbi takarékosabbra vágott terjedelemben is. De nem is csupán e két, amúgy finom és fantáziadús, szubbasszusba mártott 4/4-es darab miatt olyan emlékezetes az In Colour, hanem azért, ahogy Jamie Smith gátlástalanul teret enged érzelmeinek, amelyek a (pop)zenetörténet közelmúltjához fűzik, s eközben jó érzékkel cementezi-ragasztja össze a hatásokat, melyek az utóbbi fél évtizedben érték.

Amúgy emberünk a zenekészítők lelkesen hangmintázgató, kollázskészítő kategóriájába tartozik. Önfeledten kever össze Brian Wilsont Whitest Boy Alive-val és Studióval, vagy éppen Alicia Keyst (akinek producere is volt) Four Freshmennel – a lényeg, hogy a végeredmény pontosan olyan finoman érzelmes, mégis lüktető, lendületes darab legyen, ami éppen a megfelelő pillanatokban lesz megkapóan nosztalgikus vagy szinte pasztorálisan idilli. S ha Jamie áll a keverőpultban, természetesen előkerülnek zenekarának daloló-muzsikáló tagjai is. Romy Madley-Croft vokálja két számban is feltűnik: a Four Tet közreműködésével készült SeeSaw egy balladisztikusan szomorú darab, ahol gitárja helyett Jamie hangkulisszája kíséri Romy hurokba fűzött sorait, a Loud Places pedig egy igazi, kontrasztokra épülő óda a klubok magányáról, s ez is, akárcsak az Oliver Sim által felénekelt Stranger In A Room minden további nélkül, talán ebben a hangszerelésben is felkerülhetett volna a The xx-repertoárba.

De Jamie xx nem véletlenül érkezik a jelen húsz-huszonöt éves múltra kacsintgató elektronikus tánczenéjéből. Régi jungle mixekből mintázott és mai grime süvölvényektől vett idézeteken túl ott figyel az albumon a két vendégtósztoló, az atlantai rapper Young Thug és a jamaicai dancehall-előadó Popcaan által
felhadart, karibi napsütésben megfürdetett
I Know There’s Gonna Be (Good Times) is, amely szórakoztatóan mixeli össze a tengeren inneni és túli tánczene leglazább momentumait, és jó eséllyel pályázik a nyár egyik slágere címre. Az album viszont biztosan túléli a strandszezont, s jut belőle bőven aranyozott zenés emlék még őszre és télre is.

Young Turks/Neon Music, 2015

Neked ajánljuk