A Concerto Budapest szimfonikus zenekar vezetője, Keller András hegedűművész és karmester, a Zeneakadémia tanára lapunk online változatában akadt ki a Zeneakadémia vezetésére (lásd: „Ilyen arcátlan hazugsággal még nem találkoztam” , magyarnarancs.hu). Állítása szerint az intézmény rektora, Vigh Andrea hadjáratot indított ellene, azzal vádolta, hogy nem tartja meg az óráit, elhagyják a diákjai, sőt, az intézmény szervezeti és működési szabályzatát (szmsz) is úgy akarja módosítani, hogy a kamarazenei műhelyt tanszékké alakítja vissza, mert így a tudományos fokozat nélküli muzsikus nem vezetheti azt.
Keller a Zeneakadémia rezidens zenekaraként működő Concerto Budapest szempontjából több hátrányos javaslatot napirendre tűző június 9-i szenátusi ülés előtt felmondott, azt remélve, hogy lépésével legalább a zenekar státuszát megmentheti. Úgy tűnik, csalódnia kell.
Azt se tudja, mi a dolga
Az eset után Vigh Andrea rektor nyilatkozataiban barátságos hangot ütött meg, szót sem ejtett a művésszel szembeni problémáiról, sőt, mint lapunknak is elmondta, Kellerről a legjobb véleménnyel van, kiváló muzsikusnak tartja, a rektori páholyból figyelemmel kísérte a Concerto Budapest előadásait. Lehetőséget adott neki is, mint másoknak is, hogy tömbösítve tartsa meg az óráit. „Nagyon meglepett, és nagyon sajnálom, hogy Keller András távozik az intézménytől, de nem tudok mást tenni, mint elfogadni a lemondását” – mondta, és határozottan kijelentette: „Szó sem volt olyan változásról, mely a zenekar vagy Keller András státuszát érintette volna, például új szmsz beterjesztéséről. Ezzel megvárjuk a kancellárt, a dokumentum elfogadása egyébként is kancellári és szenátusi hatáskör” – igyekezett csillapítani a kedélyeket lapunknak nyilatkozva a neves hárfaművész. Állításait sajnos nem tudtuk ellenőrizni, hiába kérdeztünk meg számos tanárt, szenátusi tagot, köztük a HÖK elnökét – a rektor által elrendelt nyilatkozatstop miatt nem beszélhettek. A június 9-i szenátusi ülés birtokunkba került napirendje és előterjesztései ugyanakkor ellentmondani látszanak a rektor állításainak. Ebben ugyanis szerepel az új szmsz elfogadása, amit – információink szerint nem függetlenül Keller lemondásától – végül nem tűztek napirendre. Míg a hatályos szöveg meghatározza a „kamarazenei műhely” státuszát, az új dokumentum egyetlen szót sem ejt erről, így tehát voltaképpen megszünteti annak jogi alapját.
Keller felmondásának másik oka az volt, hogy együttese, a Concerto Budapest elveszti a Zeneakadémia rezidens zenekari címét, pedig épp az együttesnek kitalált rezidensi feladattal oldották meg részben a fenntartó nélkül maradt egykori Matáv Szimfonikusok finanszírozását. Hogy a rezidens zenekarnak pontosan mi a feladata, azt két év alatt nem sikerült kétoldalú hivatalos dokumentumban rögzíteni. A Zeneakadémia sem a hatályos, sem a fent említett új szmsz-tervezetében, sem más hivatalos dokumentumában nem tisztázta ezt. Amikor Vigh Andreát kérdeztük erről, ő is a Concerto Budapest alapító okiratához utalt mint jogforráshoz. Ebben valóban szerepel egy mondat, hogy a Concerto Budapest feladata „rezidens zenekarként elsődlegesen, de nem kizárólag, hogy segítse a Zeneakadémián tanulmányaikat folytató tehetséges fiatal művészek képzését, pályakezdését”. Ezenkívül egy 2014. március 28-i kormányhatározatban fordul elő a fogalom, ami a Concerto Budapestnek mint a „Zeneakadémia leendő rezidens zenekarának” az évi költségvetési támogatásáról döntött.
Arra a kérdésre, hogy felbontja-e a szerződést a Concertóval, a rektor így válaszolt: „Az egyetemi feladatok teljesítésére mindig egyéves szerződést kötünk, ez júniusban lejárt, ősszel pedig már nem lesznek feladatok, így nincs mit felbontani.” (Bányai Miklóstól, a Concerto igazgatójától úgy tudjuk, hogy idén sem volt aláírt szerződésük, hivatalos okmány nélkül és hitelbe teljesítettek.) Kérdésünkre, hogy szükség van-e rezidens zenekarra, a rektor diplomatikus nemmel felelt: „A Zeneakadémiának elsősorban az oktatási feladataival összefüggésben van szüksége zenekari szolgáltatásra, ami nem tekinthető azonosnak a klasszikus értelemben vett rezidensi státusszal. Ezek a vizsga-, illetve diplomakoncert-feladatok leginkább a tanév végi vizsgaidőszakban merülnek fel nagyobb számban, együttesen meghaladják egy zenekar teljesítőképességét, ezért több lábon kell állnunk.” A június 2-i tanszékvezetői értekezlet emlékeztetőjéből pedig az derül ki, hogy a „rektor asszony javasolta, hogy a Concerto Zenekar a továbbiakban ne rezidens zenekarként működjön a Zeneakadémián, hanem szülessen egy együttműködési megállapodás, melyben a kölcsönös együttműködés kondíciói világosan megfogalmazódnak”.
Inkább jöjjenek Kocsisék
E megállapodás még nem született meg, de a több lábon állás megkezdődött. A június 9-i szenátusi ülés határozott arról, hogy a Zeneakadémia együttműködési szerződést köt a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral (NFZ) és a Magyar Rádió Zenekarával. A szerződések a múlt héten már perfektuálódtak is, gyakorlatilag ugyanazokra a feladatokra, melyeket az idei tanévben még a Concerto látott el: az együttesek rendelkezésre állnak a vizsgakoncerteken, zenekari gyakorlatot és esetleg ösztöndíjakat biztosítanak, de egy-egy periódus erejéig munkát is kaphatnak a végzősök, amiért honorárium jár. A Kocsis Zoltán nevével fémjelzett NFZ ezenkívül próbalátogatást, konzultációt, az egyetem hallgatóival évente egy közös koncertet, a „kimagaslóan tehetséges növendékek” számára pedig „egy-egy rövidebb zenemű előadásával” fellépési lehetőséget is kínál a koncertjein. Az MTVA-val megkötött szerződés pedig bónuszként hangfelvételek rögzítését és közreadását is ígéri. Vigh Andrea szerint arról van szó, hogy az említett együtteseknek például van kórusuk, kottatáruk, ezért többletszolgáltatást képesek nyújtani, de hogy mellettük miért nem jut kenyér a Concertónak, arra nem kaptunk választ, csak általános ígéretet a „további együttműködésre”. Amikor Kovács Gézától, az NFZ igazgatójától azt kérdezzük, korrektnek tartja-e, hogy kiemelten támogatott zenekarként a Concerto helyére lépnek, azt válaszolta, ők az egyetemtől kaptak egy megtisztelő ajánlatot, nem tudtak a Zeneakadémia és a Concerto közti feszültségről, ahogy a rezidensi szerződések tartalmát sem ismerték, és ma sem ismerik. Viszont a szerződésben foglalt szinte valamennyi feladatot ellátták korábban is, közreműködtek a vizsgákon, voltak közös koncertjeik, nyitottak voltak a próbáik, kottatáruk.
A Zeneakadémiával együttműködni nem csupán hazafias feladat egy zenekar számára, hanem komoly haszonnal is jár, hiszen a legtehetségesebb végzős fiatalokat köthetik magukhoz. Más forrásból úgy értesültünk, hogy a Concertóval szemben a legfőbb kifogás az volt, hogy drágán dolgoznak – kérdés, hogy az NFZ és Rádiózenekar olcsóbb lesz-e. Ezt egyelőre nem tudjuk, hiszen a keretmegállapodásokban nincsenek összegek, ezeket a később megkötendő szerződések tartalmazzák majd, de ingyenebédet vélhetően ők sem adnak.
A tervek szerint barterszerződésekkel oldják meg a dolgot, egy-egy koncertért néhány alkalomra ingyenesen megkapják a Zeneakadémia nagytermét.
Keller szerint a legnagyobb bűn, hogy a rektor eddig sem használta ki a rezidens zenekarban lévő lehetőségeket. Ami szerinte például az, hogy külföldre viszik az ifjú tehetségeket, vagy az általuk meghívott világsztárokkal léphetnek fel idehaza, segítik a pályakezdésüket: ezzel szemben a rektor iskolai szolgáltató zenekarrá degradálta az együttest. Szőcs Géza miniszterelnöki megbízott szerint – aki nagy barátja a zenekarnak és a jelenlegi konstrukció kidolgozásában is szerepet vállalt – „irigység és féltékenység következtében nagy lehetőségről mondott le az egyetem, amellett, hogy a rektor szembemegy a miniszterelnök akaratával”. Szerinte a jelenlegi vezetést zavarta a Zeneakadémia nagy önállósággal rendelkező koncertközpontja és rezidens zenekara, és a saját hatáskörébe akarta vonni az intézmény koncertéletét, az oktatás mellett másodlagossá téve azt.
A lépés mögött azonban lehetséges, hogy elsősorban financiális érdekek állnak. Az egyetem anyagilag sokat nyerhet, ha nem lesz rezidens zenekara. A koncertközpont működtetésére tavaly 900 millió forintot adott az állam: 650 millió forintot kapott a Zeneakadémia (bérekre, üzemeltetési költségekre, a rezsi egy részére, a fellépti díjakra), és 250 milliót rezidensi feladatai ellátására a Concerto. Amit Keller úgy fogott fel, mint „feladathoz kötött támogatást”, mely feladat nem csupán a vizsgakoncerteken való közreműködést, hanem a zenekar fejlesztését is magában foglalta, azért, hogy a Zeneakadémia és Concerto „egymást erősítve szárnyalhasson”. A rektor azonban eszerint megelégszik az egyetem szárnyalásával, a rezidensi feladatokat a vizsgakoncertekre szűkíti le, azokat pedig megkapja olcsóbban két új partnerétől. A rektor kezére játszott, hogy a minisztérium idén már a teljes summát – igaz, a tavalyi 900 millió helyett csak 800 milliót – közvetlenül a Zeneakadémiának utalta. Ám mivel az egyetem számára csak a vizsgakoncertek jelentik a rezidensi feladatokat, ebből az összegből csak ezeket fizette ki, s a tavalyi 250 millió helyett csupán 50,9 milliót számlázhatott a Concerto a nyolc fellépéséért. (A zenekar múltjáról és finanszírozási modelljéről lásd keretes írásunkat.)
Vigh Andrea a legnagyobb megelégedéssel nyilatkozott a koncertközpont munkájáról is, mondván, „az egyetem és annak professzionális koncertélete kölcsönösen pozitívan hatnak egymásra, mely máshol nem létező együttállás. Hallgatóinkat arra a pályára, hivatásra képezzük, melyet estéről estére látnak a nagyterem második emeleti balkonjáról. Ráadásul – teszi hozzá – a kulturális igazgatóság az egyetemi koncertéletet éppúgy ellátja, mint a professzionális koncerttevékenységet, világviszonylatban is a legmagasabb minőségi szinten.” A számok is jók, a koncertek átlagos telítettsége 80 százalék fölött van, a 2014-ben elért jegybevétel meghaladta a 140 millió forintot.
Mégis, a birtokunkban lévő szmsz-tervezet inkább Szőcs Géza sejtését igazolja. Az egyetem önálló igazgatóságból az egyik osztállyá fokozná le a koncertközpontot. Annak vezetője megtarthatja ugyan az igazgatói címet, de ez csak a névjegyén mutat jól, a valóságban egy lesz az osztályvezetők sorában, míg jelenleg a rektor helyettese, hozzá tartozik a ZAK teljes kulturális portfóliója, a könyvtár, a Liszt Múzeum, és nagy önállósággal dönt a koncertközpont működését illető kérdésekről. A központ vezetője, Csonka András a nyilatkozatstopra hivatkozva nem kívánta kommentálni a helyzetet.
A jelenlegi modellt egyébként az előző rektor, Batta András dolgozta ki. Sokan úgy vélték, saját magának építi fel a koncertközpontot, ami akár jogilag is függetlenül működik majd az egyetemtől. Ez azonban nem sikerült, utódja pedig most szorosabban magához akarja vonni a koncertközpont működését és forrásait. Ha az oktatási és anyagi szempontok vezérlik majd a Zeneakadémia koncertéletét, sokan attól tartanak, megszakad a folyamat, amely a felújítás után elkezdődött. A rossz nyelvek szerint arról is szó van, hogy Vigh Andrea férje, Jakobi László ismert koncertszervező. A családi cégből, a Jakobi Koncert Kft.-ből rektorrá választásakor ugyan kilépett Vigh, de a cég rendszeresen szervez koncerteket a Zeneakadémián, köztük magának a rektornak is. Vigh Andrea szerint a dolog nem összeférhetetlen, „mivel azonos feltételek mellett bérli a termet, mint bármely más hangversenyrendező”. Hozzátette, hogy a szolgálati utat betartva kérte a fenntartó engedélyét.
| Így menekültek A Telekom nevét viselő egykori Postás Zenekar akkor került először nehéz helyzetbe, amikor a távközlési cég vezetői 2008-ban közölték, hogy a teljes vagyoneszköz-állományt átadják, de 2011 után nem kívánják tovább támogatni a működését. Az átmeneti idő alatt nem sikerült fenntartót találni a Concerto Budapestre keresztelt együttesnek, az állam pedig nem akart tudomást venni a problémáról. „Az előző kormányokhoz számtalanszor fordultunk segítségért, de válaszra sosem méltattak minket. Reméltük, hogy az új polgári kormány nem lesz ennyire érdektelen a magyar zenekultúra iránt, de csalódnunk kellett” – írta Keller András zenekarvezető a kormánynak 2011 decemberében, amikor a Telekom már fél éve beszüntette a támogatást. Hiába. Januárban Orbán Viktornak címezve megismételte segélykérését, ahol leírta, részben a saját pénzéből finanszírozta az együttes kínai turnéját, mert úgy ítélte meg, hogy „a turné lemondása kárt okozhat a magyar–kínai kapcsolatokban, és ez az eset is felhasználható lehetett volna a Magyarország ellen irányuló támadásokban”. Az együttes ügyét végül Szőcs Géza karolta fel, még saját kutatásokat is végzett a zenekar alapítását illetően. 2012-ben a Concerto Budapest 480 millió forint támogatást kapott, ebből tartozásállománya rendezésére 180, a működésre pedig 300 milliót fordíthatott. Batta András már ekkor felvetette, hogy a 2013-ban nyitó Zeneakadémián egyfajta „zenei inkubátort” hozna létre, „melyben egy olyan zenekar működne, ami a karmester- és operavizsgákon szereplők méltó partnere is lehet”. Aztán 2013-ban két lábat is adtak a Concertónak. Egyrészt állami tulajdonba vették az együttest, így jogosulttá vált működési támogatásra, illetve a Zeneakadémia rezidens zenekarává tették, ami munkát és külön támogatást jelentett. A tulajdonos a kincstár birtokában lévő Concerto Akadémia Nonprofit Kft. lett. (A Telekom után 2011-ben Keller Andás saját nonprofit kft.-je, a Concerto Hungária volt az együttes fenntartója.) A zenekar 2013-ban 320 millió forint központi támogatást kapott, ezzel a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége adatai szerint a 16 magyar szimfonikus zenekar között a 9. lett a listán. 2014 volt a Concerto legfényesebb éve, ekkor az állami támogatással, a rezidensi feladatokért kapott külön támogatással és egy NKA-s pénzzel együtt összesen 600 millió forintból gazdálkodhattak. Ehhez jött az előző évi 17 millió helyett 42 milliós jegybevétel. A jegybevétel 80 százalékáig igénybe vehető taotámogatást 2013-ban csak 9,3 millió, 2014-ben pedig mindössze 8,8 millió forint erejéig tudták igénybe venni. Idén a 300 milliós központi támogatás mellett 50-50 milliót kaptak a Zeneakadémiától a rezidensi feladatokra, illetve a miniszteri keretből a kínai turnéjukra. |
