Zene

Hét kis kritika

A TNT Jackson története maga a rejtélyekbe ágyazott bohóctréfa: hivatalos életrajza szinte havonta változik, a verziókban csupán annyi a közös, hogy valószínűleg mindegyik blődli.

Amint az köztudott, valaminő kronológiai szerencsétlenség következtében idén mindhárom nagy országos televízió kerek évfordulóját ünnepli áldásos fennállásának. A közszolgálati MTV 50., illetve a két kereskedelmi adó 10. születésnapját kísérő megemlékezések immáron hosszú hónapok óta zajlanak, s noha még közel sem látszik az ünnepségek vége (a lovasszobor-avatás például még mindhárom esetben hátravan), azért összehasonlításokat immár könnyűszerrel tehetünk.

A folyamat a magyarországi politikai antiszemitizmus születését, felerősödését és uralkodó ideológiává válását követi nyomon az első világháború végétől, az Osztrák- Magyar Monarchia feldarabolásától, az ország megcsonkításától és a Tanácsköztársaságtól a numerus claususon, majd a zsidótörvényeken át a munkaszolgálatig, Kamenyec-Podolszkijig és Auschwitzig.

"A Monarchiát kötöm" - mondja a Roth-regények egyik visszatérő hőse, Chojnicki gróf a steinhofi tébolydában a Birodalom széthullása után, kezében egy félig kész harisnyával.

"Kemény költészetén immár több nemzedék nőtt fel, a sajátja is bizonyos fokig, és az utána jövők is" - Parti Nagy Lajos mondta ezt, mikor Kemény István legutóbbi, Élőbeszéd című kötetét a Palládium-díjra laudálta. És ez az a mondat, ami több fontos információt hordoz, mind Keményről magáról, mind a 2006-ban megjelent Élőbeszédről.

A gáláns széptevő imádottja dekoltázsában matat, egy előkelő, ámbár alulöltözött pár rafinált új pozitúrával próbálkozik, míg a tapintatlan felszarvazott férj az ajtónyílásban ácsorog, néhány felszentelt egyházi személy pedig a legkülönfélébb obszcén cselekményekbe bocsátkozik. Ilyen és ezekhez hasonló csiklandós szcénákat tekinthet meg a látogató a Széchényi Könyvtár új kiállításán, amelynek anyagát az ancien régime libertinusainak kedvenc olvasmányaiból válogatták össze a gondos szervezők.

Nyolc kis kritika

Uram, a szaunát felfűtsem? - így a lakóparki gondnok a munkába induló Vashoz, korunk hőséhez, az értékpapírzsonglőr sztárbrókerhez. Vas nehéz ébredésen van túl, de jól veszi az első akadályokat: a frigóból előkerül a mobil, a meggyűrt lepedők közül az este felszedett csaj, a gardróbból az élére vasalt öltöny, színben hozzá illő nyakkendővel.

A két ifjú francia (Gaspard Augé és Xavier de Rosnay) még 2003-ban kezdte tartalmas közös pályafutását, amikor elkészítették Simian (manapság Simian Mobile Disco) Never Be Alone-jának saját, utóbb többször is kiadott és újraremixelt verzióját - a "We Are Your Friend" sorral kezdődő elektródalocskát még az is ismeri, aki amúgy nem is akarja.

Ugyan a legutolsó, tavaly megjelent Sonic Youth-lemez, a Rather Ripped jobbára zajmentes alternatív rockjának ismeretében nem annyira meghökkentő, mégis van abban valami csiklandósan bizarr, hogy Thurston Moore, a legendás New York-i zenekar vezére élete második szólólemezét csupa akusztikus gitár által navigált, kerekded és lecsiszolt dallal vattázta ki.

Furcsa, egyedi és érdekes történet a Downé. Úgy kezdődött, ahogy a legnagyobbak történetei szoktak: néhány eszeveszett jó zenész úgy érezte, van még bennük elég energia (vagy ami az ilyen mocskos, csak az amerikai Délre jellemző rockzenéhez kell), hogy afféle kikapcsolódásképpen a kultgyanús anyazenekaraikon kívül is létrehozzanak valami nagyon bitang zenét - és Down néven két igen sikeres demó után 1995-ben kiadták első lemezüket, a Nolát.

Bozsik Yvette a radikális eklektika császárnője, a kollektív emlékezet nagy bogárgyűjteményese, összerak mindent egy darabba, ami ismerős, ami személyes és közös kulturális-antropológiai alap; színek, mozgások, jelenetek, gyermekkori szorongások, zenék, de mindezt olyan pontosan illesztve, a médiatudásunkra, illetve a mélyműveltségi referenciáinkra alapozva, hogy kétségeket nem hagy maga után.