A klímaváltozás, és a szabályozás óta folyamatos emberi beavatkozás miatt is gond lehet a Tisza folyóval. Kezdeni kell valamit medrével, gátjaival, feltöltődött hullámterével, annak növényzetével, a duzzasztóépítésnek is lehet létjogosultsága. A vízvisszatartó mozgalmakban részt vevő embereknek pedig érdemes meggondolniuk, hogy mennyi vizet fognak vissza, mert ami nem folyik le, az máshol fog hiányozni.
Ezek Kiss Tímea geográfus szempontjai. A Szegedi Tudományegyetem Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszékének habilitált docense huszonöt éven át tanított természetföldrajzot, tavaly mondott fel az intézményben. Szerdán A homok peremén című előadás-sorozat keretében beszélt a Tisza eddigi sorsáról és az együttélés jövőbeni lehetőségeiről. A programot Halász Noémi független országgyűlési képviselőjelölt szervezte, meghívott előadói a természetes vizek helyzetéről beszélnek. Ez a téma a Dél-Alföldön, a Homokhátság közelében egyre több embert érint és érdekel.
Kiss Tímea szerint most még talán kimondható, hogy vizekben gazdag ország vagyunk – a folyókon bejövő átlagosan számolt vízmennyiséghez képest 5 százalékkal több távozik –, de át kell gondolni a természeti kinccsel való gazdálkodást, ami nem is csak a magyar döntéshozókon és közösségeken múlik. A Tisza folyónak 156 ezer négyzetkilométeres a vízgyűjtő területe, ezen öt ország osztozik. Ezen a vidéken bármilyen időjárási jelenség vagy emberi beavatkozás hatással lehet arra, hogy mennyi víz folyik le.
A Tiszán másodpercenként átlagosan 760 köbméternyi víz érkezik az országba, a déli határon azonban 814 köbméternyi távozik. Ez úgy lehetséges, hogy a folyónak ma már jelentős a rétegvizekre gyakorolt hatása: olyan mélyen bevágódott a medre, hogy megcsapolja kétoldalt néhány kilométeres távolságig a rétegeket. Közvetve ez a jelenség is hozzájárul ahhoz, hogy a Homokhátságon csökken a talajvízszint.
„Mindszenten elapadnak a régi ártézi kutak. Amikor ezt szóba hoztam a polgármesternek, úgy reagált, hogy jó, akkor újrafúrjuk az összeset, hadd csobogjanak. Inkább el kellene tömni mindet, hogy a következő generációknak is maradjon ivóvíz. Nincs annál nagyobb pazarlás, mint ellocsolni a 22 ezer éves vizet” – mondta Kiss Tímea.
Ami a folyó múltját illeti, nagyon sokak emlékezetébe ragadt bele az a történelmi térkép, amely a Kárpát-medence időszakosan és állandóan vízzel borított területeit mutatja. Ezen látható, mekkora területeket öntött el a Tisza is tavasszal, nyár elején.
A vízborítással jó ideig együtt tudott élni a népesség, azzal a helyzettel is: Szegedről Debrecenbe vagy Pestre nem biztos, hogy mindig szárazon el lehetett jutni. Ám az idő tájt is előfordultak aszályos évek, amikor feljegyzések szerint a folyó elenyészett, és a halak partra kerültek. Megesett 1711-ben, hogy az aszályos nyarat olyan ősz követte, hogy Szegeden Alsó- és Felsőváros is úszott, és a következő évben és a következő időszakban húszévente jöttek a várost többé-kevésbé elpusztító árhullámok.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
