Uram, a szaunát felfűtsem? - így a lakóparki gondnok a munkába induló Vashoz, korunk hőséhez, az értékpapírzsonglőr sztárbrókerhez. Vas nehéz ébredésen van túl, de jól veszi az első akadályokat: a frigóból előkerül a mobil, a meggyűrt lepedők közül az este felszedett csaj, a gardróbból az élére vasalt öltöny, színben hozzá illő nyakkendővel. Bodó Viktor hitelesen kezdi a napot, elég meggyötört és egykedvű ahhoz, hogy mire heroikus erőfeszítések árán kikecmereg a konyhába, alaposan megágyazzon egy nagy, közös, nemzedéki ásításnak. Így keltek ti - mutatja meg Török Ferenc filmrendező, akitől sosem állt távol a nemzedéki élménybeszámoló műfaja, legsikerültebb munkája is (Moszkva tér) ebben a mezőnyben aratott anno szép sikereket. Török azóta is együtt rezdül saját korosztályával (ebben ma ő és Fliegauf Benedek a legkitartóbb), fogyasztható filmes formát azonban egyre nehezebben talál mondandójának. Az Overnightban Vas egy napját gyúrja filmmé, azoknak a legendásan rossz napoknak az egyikét, amikor minden összejön: a méregdrága Mont Blanc nem fog, a jussát követelő német ügyfél Ferihegyen landol, a postás pozitív terhességi tesztet kézbesít. Hitchcock híres, asztal alá rejtett bombáját (azt, amelyikről a mester előszeretettel mesélte, hogy igazán csak akkor működik, ha jó előre felhívjuk rá a néző figyelmét) az Overnightban a tőzsdei stopper helyettesíti. Igazítsuk egymáshoz az óráinkat, javasolja közvetlenül az ébredés után Török, lássuk csak, két tőzsdenyitás között mennyire szorul a hurok a brókernyak körül. Ez már önmagában egy teljes film, ha úgy tetszik, műfaji; óra indul, egy nap az élet, tessék a túléléshez fegyvernemet választani. Ilyen tétek mellett minden megengedett, hisz ha reggelre nincs a német számláján a pénz, nemcsak a szauna kerülhet veszélybe, de könnyen megeshet, hogy a retorziók elől Vasnak - mint ahogy azt egy könnyű kézzel felvillantott, párhuzamosan futó brókersors szemlélteti is - melegebb égtájak irányába kell távoznia. Papíron Töröknek minden jogosítványa megvan ahhoz, hogy akár egy feszes túlélőfilmet, akár egy köldöknézős állapotrajzot készítsen. Legalábbis a tudatosan kicentizett fordulatok az előbbi, a művésziesen belassult életképek az utóbbi irányába mutatnak, az erős karakteralakítások és a brókerek sajátosan magyar keveréknyelve viszont mindkét irányt jól szolgálják. Egy mobiltelefonba belekurjantott "vegyél, komám!"-ban benne van minden, amit a bennfentességről és a felkapaszkodottságról ezen a tájon tudni kell, s még számos ilyen apróságot felhozhatnánk a film védelmében. Kétségtelen, hogy Töröknek most is elegendő mondanivalója van a korosztályos nyertesekről és vesztesekről, de amikor elérkezik a játékfilmkészítés ideje, már távolról sem mesél olyan flottul, mint rendezői indulásakor. Nem is mesél, inkább csak fogalmaz, azt is sokszor körülményeskedve teszi, és erre a körülményeskedésre rámegy az Overnight. Kár érte, mert filmes szempontból kifejezetten jó helyen és jó időben játszódik, a túlbiztosítottság és a tanácstalanság azonban kiszívja belőle a feszültséget. Hiába igazítottuk egymáshoz az óráinkat, ahogy annak idején Török kérte, ő lesz az, aki sorozatban lekési a saját ziccereit. Azt még megmutatta, mi ketyeg az asztal alatt, de sem hatástalanítani, sem felrobbantani nem volt képes a bombát.
A Budapest Film bemutatója
