Kéjencek könyvtára - Veszedelmes olvasmányok. Erotikus illusztrációk a 18. századi francia irodalomban (kiállítás)

Zene

A gáláns széptevő imádottja dekoltázsában matat, egy előkelő, ámbár alulöltözött pár rafinált új pozitúrával próbálkozik, míg a tapintatlan felszarvazott férj az ajtónyílásban ácsorog, néhány felszentelt egyházi személy pedig a legkülönfélébb obszcén cselekményekbe bocsátkozik. Ilyen és ezekhez hasonló csiklandós szcénákat tekinthet meg a látogató a Széchényi Könyvtár új kiállításán, amelynek anyagát az ancien régime libertinusainak kedvenc olvasmányaiból válogatták össze a gondos szervezők.

A gáláns széptevő imádottja dekoltázsában matat, egy előkelő, ámbár alulöltözött pár rafinált új pozitúrával próbálkozik, míg a tapintatlan felszarvazott férj az ajtónyílásban ácsorog, néhány felszentelt egyházi személy pedig a legkülönfélébb obszcén cselekményekbe bocsátkozik. Ilyen és ezekhez hasonló csiklandós szcénákat tekinthet meg a látogató a Széchényi Könyvtár új kiállításán, amelynek anyagát az ancien régime libertinusainak kedvenc olvasmányaiból válogatták össze a gondos szervezők. Az élet édesét lehelő pikáns, malac vagy épp egyenesen pornográf képecskék igencsak mély betekintést engednek a XVIII. század könyvkultúrájába, s egyszersmind a korszak szexualitástörténetébe, úgyannyira, hogy a szemlélő olykor akár élveteg kukkolónak is érezheti magát. Enyhén piruló fülekkel járhatja be a termeket, s miközben a tárlókban közszemlére tett értékes könyvritkaságokat mustrálja, a Fény századának egy bizonnyal kevesebbet emlegetett, mindazonáltal roppant figyelemreméltó jellegzetességével ismerkedhet. A korszak könyvkereskedelmét ugyanis valósággal elárasztották az erotikus témájú és akkurátus részletességgel illusztrált művek, s az olykor cenzorilag engedélyezett, máskor meg illegális utakon terjesztett tiltott könyvek legalább annyira a felvilágosodás terjesztői voltak, mint a korban alkalmasint csekélyebb szenvedelemmel lapozgatott Enciklopédia vaskos kötetei.

A szerzők között ott található megannyi nagy és tisztelt név: nem restellte erudícióját e sikamlós téren kamatoztatni La Fontaine, Montesquieu, Diderot vagy a politikusként ismert kujon, Mirabeau gróf. Ugyancsak műveikkel képviseltetik magukat a tűzszínű kanapék, baldachinos ágyak és agyonstrapált szófák memoárjaikat közrebocsátó verzátus specialistái: az ifjabb Crébillon, d'Argens (az újabban magyarul is olvasható, csalóka című Filozófus Teréz írója) meg a kanálisok Rousseau-ja, a Goethe által is nagyra becsült Restif. És persze jelen van a kimeríthetetlen fantáziájú Sade márki, s szintúgy legméltóbb riválisa, Nerciat, A test ördöge szerzője, aki modern kori újrafelfedezését Apollinaire-nek köszönheti. Az illusztrátorok sorában pedig ott lelhetjük a rokokó számos jelentős festőjét és erotomán grafikusát: így Gravelot-t vagy éppenséggel a mesteri Boucher-t, aki a maga idejében francia nemzeti stílussá avatta "a keblek és fenekek festészetét".

A kiállítás többféle áttekintést is lehetővé tesz, hiszen egyszerre mutatja be a korabeli olvasáskultúra átalakulását, a magányos, örömközpontú olvasás kultuszát, illetve az erotikus zsánerű művek imponáló változatosságát. Nyomon követhető a termek során az antik minták ihletése, s érzékletessé válik az itáliai költőfejedelem, Aretino hatása, akinek nemcsak a Húsz pozitúra című, örök érvényű munkája látható a tárlóban, de az "Aretino unokaöccse, a nagybácsi irattárcájában talált posztumusz mű" is, amelyet alighanem egyfajta erotikus hommage-nak tekinthetünk. A művek számottevő része nyíltan politizált: a nyelvüket papokon és apácákon köszörülő pornográf szerzők az antiklerikalizmus szószólói voltak, míg a nagy francia forradalom éveiben kiadott töméntelen gúnyirat a királyi udvar állítólagos orgiáit, s különösképp "az osztrák lotyó", Marie Antoinette híresztelt perverzióit pellengérezte.

Külön érdekessége s egyszersmind felbecsülhetetlen értéke a kiállításnak, hogy a fentebb említettek mellett röviden tárgyalja a francia erotikus irodalom hazai elterjedését is. A kiállított könyvek tekintélyes hányada ugyanis korabeli magyar főúri gyűjteményekből került az OSZK tulajdonába, s a francia hatás bizony arisztokratáink szerelmi kultúráján is nyomot hagyott. Így például a gróf Csáky házaspár, amelynek több könyvét is megtekintheti a látogató, valóságos házibarátot, cicisbeót tartott a szeladon főispán, a daliás küllemű Sztáray Mihály gróf személyében. A tárlaton ugyan nem értesülünk e liezonról, ellenben megcsodálhatjuk a szabadszájú Fekete János gróf Voltér-fordítását, a Jeanne d'Arcon élcelődő, botrányos Pucelle kéziratos magyarítását. Az erkölcstagadó gróf és penzionált lovasgenerális amúgy nem ismeretlenül tisztelte a ferney-i remetét, hiszen posta útján versekkel éppúgy rendszeresen traktálta a nagy Voltaire-t, mint jóféle tokaji bort rejtő butéliákkal.

Az utolsó terem paravánnal gondosan elkerített középső részén a direkten pornográf illusztrációk sorjáznak. Egyik-másik metszet máig merésznek és zavarbaejtőnek tetszik, ám ha elkerekedik is a szem Vénusz és Ámor kabinetjének némelyik képecskéjén, a kiállítás felszabadító hatását botorság lenne eltagadni. Bőven ránk fér a felvilágosodás.

Országos Széchényi Könyvtár, látogatható december 16-ig

Neked ajánljuk