Szív- és lódobogás - Hajdu Szabolcs: Off Hollywood (film)

  • Hungler Tímea
  • 2007. november 29.

Zene

A magyar filmipar szolgáinak és kiszolgálóinak görbe tükre: a parlagon heverő színész ugyanúgy megkapja a magáét, mint a mellédumáló gyártásvezető, a felkészületlen újságíró vagy a pénzéhes producer.

A magyar filmipar szolgáinak és kiszolgálóinak görbe tükre: a parlagon heverő színész ugyanúgy megkapja a magáét, mint a mellédumáló gyártásvezető, a felkészületlen újságíró vagy a pénzéhes producer.

Egy premier története pereg: főszerepben a filmrendező. Bódi Adél (Török-Illyés Orsolya) harmadik nagyjátékfilmjének bemutatójára készül, az ő vesszőfutását követhetjük a reggeli kocogástól a kötelező tiszteletkörökön át egy halálfélelemmel teli pánikrohamig. A nagy nap nem éppen hollywoodi álom: hősnőnk színész férje (Szabó Domokos) pipogya és kiégett, a producere (Thuroczy Szabolcs) haszonleső, a rádióriporter (Miklós Marcell) unott és indiszkrét, de még az a színész is befutott vidékről (Vásári József), akinek az öszszes jelenetét kivágta a filmből. Minden együtt van hát egy rémes naphoz, amit maximum megúszni és túlélni lehet.

Hajdu filmje szarkasztikus dialógusokon keresztül láttatja a magyar filmipar erkölcsileg fellazult, önérvényesítő, zaklatott világát - tragikomédiák sora bontakozik a vásznon.

Adél napja konkrét és metaforikus rohanások köré csoportosul: a főszereplő fut, hogy megtartsa a kondícióját, hogy a munkáját valahogy összehangolja a magánéletével, a film vége felé pedig - túl a premier körüli frászon, a férjével esett kínos veszekedésen - majdhogynem kifut a világból. Nagy András operatőr zaklatott képei hűen követik a figura fizikai és lelki állapotát, s e hatást Márkos Albert szívhangot és lódobogást egyszerre idéző filmzenéje kellően erősíti.

A rohanás keretbe foglalja ugyan a sztorit, ám a filmnek még kétszer vége lesz: Adél, bizonyítván, hogy a konfliktusok ellenére mégiscsak a filmes közeg az otthona, előbb a stábbuliba tér vissza, majd a sürgősségit megjárva hajnalban nekivág egy újabb napnak. A huszonnégy órás dramaturgia persze megköveteli, hogy ha már a történet kora reggel indult útjára, másnap ugyanebben az időpontban fejeződjön be - az így sugallt tanulság azonban, tudniillik a "holnap új nap kezdődik" igazsága minimum kevéssé elgondolkodtató.

Ez legyen azonban a legnagyobb bajunk.

A Hungarotop bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.