Szív- és lódobogás - Hajdu Szabolcs: Off Hollywood (film)

  • Hungler Tímea
  • 2007. november 29.

Zene

A magyar filmipar szolgáinak és kiszolgálóinak görbe tükre: a parlagon heverő színész ugyanúgy megkapja a magáét, mint a mellédumáló gyártásvezető, a felkészületlen újságíró vagy a pénzéhes producer.

A magyar filmipar szolgáinak és kiszolgálóinak görbe tükre: a parlagon heverő színész ugyanúgy megkapja a magáét, mint a mellédumáló gyártásvezető, a felkészületlen újságíró vagy a pénzéhes producer.

Egy premier története pereg: főszerepben a filmrendező. Bódi Adél (Török-Illyés Orsolya) harmadik nagyjátékfilmjének bemutatójára készül, az ő vesszőfutását követhetjük a reggeli kocogástól a kötelező tiszteletkörökön át egy halálfélelemmel teli pánikrohamig. A nagy nap nem éppen hollywoodi álom: hősnőnk színész férje (Szabó Domokos) pipogya és kiégett, a producere (Thuroczy Szabolcs) haszonleső, a rádióriporter (Miklós Marcell) unott és indiszkrét, de még az a színész is befutott vidékről (Vásári József), akinek az öszszes jelenetét kivágta a filmből. Minden együtt van hát egy rémes naphoz, amit maximum megúszni és túlélni lehet.

Hajdu filmje szarkasztikus dialógusokon keresztül láttatja a magyar filmipar erkölcsileg fellazult, önérvényesítő, zaklatott világát - tragikomédiák sora bontakozik a vásznon.

Adél napja konkrét és metaforikus rohanások köré csoportosul: a főszereplő fut, hogy megtartsa a kondícióját, hogy a munkáját valahogy összehangolja a magánéletével, a film vége felé pedig - túl a premier körüli frászon, a férjével esett kínos veszekedésen - majdhogynem kifut a világból. Nagy András operatőr zaklatott képei hűen követik a figura fizikai és lelki állapotát, s e hatást Márkos Albert szívhangot és lódobogást egyszerre idéző filmzenéje kellően erősíti.

A rohanás keretbe foglalja ugyan a sztorit, ám a filmnek még kétszer vége lesz: Adél, bizonyítván, hogy a konfliktusok ellenére mégiscsak a filmes közeg az otthona, előbb a stábbuliba tér vissza, majd a sürgősségit megjárva hajnalban nekivág egy újabb napnak. A huszonnégy órás dramaturgia persze megköveteli, hogy ha már a történet kora reggel indult útjára, másnap ugyanebben az időpontban fejeződjön be - az így sugallt tanulság azonban, tudniillik a "holnap új nap kezdődik" igazsága minimum kevéssé elgondolkodtató.

Ez legyen azonban a legnagyobb bajunk.

A Hungarotop bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.