Szív- és lódobogás - Hajdu Szabolcs: Off Hollywood (film)

  • Hungler Tímea
  • 2007. november 29.

Zene

A magyar filmipar szolgáinak és kiszolgálóinak görbe tükre: a parlagon heverő színész ugyanúgy megkapja a magáét, mint a mellédumáló gyártásvezető, a felkészületlen újságíró vagy a pénzéhes producer.

A magyar filmipar szolgáinak és kiszolgálóinak görbe tükre: a parlagon heverő színész ugyanúgy megkapja a magáét, mint a mellédumáló gyártásvezető, a felkészületlen újságíró vagy a pénzéhes producer.

Egy premier története pereg: főszerepben a filmrendező. Bódi Adél (Török-Illyés Orsolya) harmadik nagyjátékfilmjének bemutatójára készül, az ő vesszőfutását követhetjük a reggeli kocogástól a kötelező tiszteletkörökön át egy halálfélelemmel teli pánikrohamig. A nagy nap nem éppen hollywoodi álom: hősnőnk színész férje (Szabó Domokos) pipogya és kiégett, a producere (Thuroczy Szabolcs) haszonleső, a rádióriporter (Miklós Marcell) unott és indiszkrét, de még az a színész is befutott vidékről (Vásári József), akinek az öszszes jelenetét kivágta a filmből. Minden együtt van hát egy rémes naphoz, amit maximum megúszni és túlélni lehet.

Hajdu filmje szarkasztikus dialógusokon keresztül láttatja a magyar filmipar erkölcsileg fellazult, önérvényesítő, zaklatott világát - tragikomédiák sora bontakozik a vásznon.

Adél napja konkrét és metaforikus rohanások köré csoportosul: a főszereplő fut, hogy megtartsa a kondícióját, hogy a munkáját valahogy összehangolja a magánéletével, a film vége felé pedig - túl a premier körüli frászon, a férjével esett kínos veszekedésen - majdhogynem kifut a világból. Nagy András operatőr zaklatott képei hűen követik a figura fizikai és lelki állapotát, s e hatást Márkos Albert szívhangot és lódobogást egyszerre idéző filmzenéje kellően erősíti.

A rohanás keretbe foglalja ugyan a sztorit, ám a filmnek még kétszer vége lesz: Adél, bizonyítván, hogy a konfliktusok ellenére mégiscsak a filmes közeg az otthona, előbb a stábbuliba tér vissza, majd a sürgősségit megjárva hajnalban nekivág egy újabb napnak. A huszonnégy órás dramaturgia persze megköveteli, hogy ha már a történet kora reggel indult útjára, másnap ugyanebben az időpontban fejeződjön be - az így sugallt tanulság azonban, tudniillik a "holnap új nap kezdődik" igazsága minimum kevéssé elgondolkodtató.

Ez legyen azonban a legnagyobb bajunk.

A Hungarotop bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.