A Bartók 32 Galériában volt már a művésznek egy emlékezetes kiállítása; az 1994-ben bemutatott environmentben (Remény szakmunkában) egy furcsa asztalosműhelyben zajló, de félbehagyott munkafolyamat végtermékeit - koporsóra és virágládára emlékeztető tárgyakat - láthattunk, és ekkoriban "készült" a Három használt 1994-es karácsonyfa (a kidobott, kopasz fenyőfákat felhasználó, az idő múlásával egyre "értékesebb" ready-made) is. Az 1993-ban megrendezett Polifónia fesztivál keretében Gerber nemcsak a Magyar Posta automata bélyegzőjéhez tervezett a postázott levelekre is rákerülő Feltámadunk című pecsétet (amelyen egy oldalára döntött, egyik lábától éppen megváló asztal látható), hanem bemutatott egy olyan akciót is, melynek során a résztvevők Egy ritka női név: Lajos feliratú, hatalmas és több részből álló transzparenst mutattak fel a járókelőknek.
Gerber végzettségét tekintve festő, de látható, hogy bár alkotásai igen sokféle műfajban megjelennek, a műveket mégis szorosan összefűzik a talányos műcímek és szövegek. A most kiállított anyag már a különös kapcsolatuk miatt nehezen dekódolható morfémákat tartalmazó cím - ) + - ( - és a még furcsább mottó - Én talán nem 250 ml-es Henkellel kenem magam? Én talán nem Hauptregulantot használok? - miatt is enyhe őrületbe kergetheti a befogadókat. Pedig ez csak a kezdet: a teremben mindössze 3 festmény, 2 tárgy (szobor) és 1 fotósorozat, viszont 9 szöveg található. Ha azonban szorosan "olvassuk" a cím egyezményes, de a megszokottól eltérően használt grafikai jelöléseit, úgy látható, hogy a kifelé nyíló zárójelekkel tagolt tartományban megbújó két, egymással ellentétes matematikai műveletet jelölő írásjel éppen az egyértelmű, zárt olvasat helyett a befogadó felé nyitott, többértelmű, gyakran egymást is kizáró interpretációkat erősíti. Magyarul: bármennyire megoldhatatlan rébusznak, felfejthetetlen képrejtvénynek tűnnek Gerber művei, abban mindegyik megegyezik, hogy a művész nem rejt el ezekben semmilyen kitüntetett, felfejthető olvasatot. A játékosan komoly, ironikusan egyszerű, meghökkentően enigmatikus művek elsősorban a befogadó érzékenységét tesztelik - azt, hogy képes-e túllépni megrögzött elvárásain.
Gerber abszurd szövegein keresztül persze a művészet helyzetéről is beszél, sokszor folyamatosan lebegtetve a komoly és komolytalan olvasatot. A kiállítás mottójában felvázolt cselekedetsort a kiállítás legelső képén olvasható Nagyon fáj felirat értelmezheti. Ebben az esetben a vendégcím használatával a művész banálissá, egészen hétköznapivá "zülleszti" a magyar irodalom e kultikus versét, nem beszélve arról, hogy szándékosan rontott szöveget (Haut- helyett Haupt- előtagot) használ. A hiba, a roncsolás vihet feszültséget egy szimpla viccnek tűnő szövegbe (ONKR, ONKR, ONKR, önkritika nélkül élni), hasonlóan a mű címe és a tárgyak anyaga közötti ambivalenciához. A falra keresztformára emlékeztető módon felszögelt, fából készült Két nyakkendő, az elégett tuskónak látszó tárgyacskából kisarjadó színezett pálcika (Fekete törzsből zöld levél) azt a hamisságot mutatja fel, amely a valóság és az azt leképező művészet között feszül, de ugyanez a kétértelműség bontható ki a FIZETETT MEZTELEN LÁNY feliratból is - elég csak a képzőművészeti tanulmányokhoz használt akt és a megfizetett kurva, a magasművészet és a pornográfia viszonyára gondolnunk. Miként - olvasható - AZ ELIT PÉLDÁJA NEM VOLT FELEMELÕ HATÁSSAL A TÖMEGEKRE, úgy a látvány sem lehet morális példa, s nyilvánvalóan közhelyes és abszurd az a vélekedés, miszerint A MÛVÉSZ ERKÖLCSI ÉS SZAKMAI KÖTELESSÉGE MEGKÖVETNI ÉS AZ IGAZSÁGTALAN ÜLDÖZÉSTÕL VÉDENI A KISPOLGÁRT. S míg egy "fizetett meztelen lány" felirat helyettesíthet egy képet, hiszen a művészet történetében számos ábrázolással találkozhattunk e témában, addig az EZÜSTÖZÖTT ARANY ÉTKÉSZLET szöveget viselő tábla egy konceptuális, a mű és az elképzelés azonosításán alapuló alkotás - olyan művi valóságot mutat, amit inkább csak elgondolni érdemes, semmint megvalósítani.
A szöveg-képeket néhol átszövi egyfajta, a redundanciát kiforgató vidámság is - például: A katicabogárról eddig azt hittem, hogy sima, piros és kerek, erre kiderül, hogy sima, piros és kerek -, mint egy, a kényszeresen értelmező szakmabeliek felé mutatott játékos fricska vagy felkiáltójel. Egy mű elkészítése lehet totálisan öncélú, l'art pour l'art cselekedet is, amelyben a technikai felkészültség és az aprólékos, fáradságos munka a fontos - az efféle alkotás meddősége persze akkor a legfeltűnőbb, ha a fekete alapon sorakozó aranyozott gót betűk egy sportkommentátorok által használt képzavaros közhelyet idéznek meg (A kimaradt tizenegyes szárnyakat adhat nekik). A két, hasonlóan nagy műgonddal megfestett különös jelegyenlet (! + !, illetve = + =) a kiállításon látható háromrészes fotósorozathoz kapcsolódik, melyeken magát a művészt láthatjuk, a feje helyén egy behajtani tilos táblával. A táblákon a címnek megfelelően (Kérdés - válasz - kiáltás) a kötelezően használandó, a mondatok intonációs-érzelmi funkciójához kötődő mondatzáró írásjelek szerepelnek. A kérdések, állítások és felfokozott értelmezési vágyak célkeresztjébe állított alkotó a kiállítás végpontján elhelyezett szöveg szerint - A MÛVÉSZ VISSZALÕ - minden kérdésünket visszaveri. Hiszen a dolgok titokzatosságának, az élet és a művészet értelmének felfejtésében nincsenek kiválasztottak - mindezt mindenkinek magának kell elvégeznie.
Bartók 32 Galéria, Bartók Béla út 32., nyitva: december 4-ig
