„Kérem, tolmácsolja Őfőméltóságának azon kérésemet, hogy engem, Weiglt és annak feleségét, valamint Friberthet jövő csütörtökön engedjen el Bécsbe, hogy ott péntek délután az irgalmas testvérek templomában felléphessünk, s mint legkegyelmesebb hercegünk szolgái, ezzel is növelhessük az őt övező tiszteletet.”
Az improvizáció, mint a neve is mutatja, előre nem látott, váratlan jelenséget jelöl: a zenében a helyben kitalált és egyidejűleg el is játszott dallamokat. Vajon ma – ha éppen nem dzsesszkoncerten ül – hányszor van része ilyesmiben a koncertlátogatónak?
Alárendelt közreműködőből az opera királya, sőt a popkultúra szupersztárja: ez a tenor történelmi útja. Bálvány és két lábon járó közhely, egy előítéletekkel körülsáncolt műfaj jelképe, oly sok rajongás és annyi malícia címzettje. Aki jó esetben kiénekli a magas C-t is.
Ötven éve halt meg Igor Stravinsky. De írhatnánk Sztravinszkijt is, több arca volt, megnéztünk néhányat ezek közül. Volt közöttük nemigen ismert, sőt egyenesen kellemetlen is.
Nem könnyű osztogatni az „élő klasszikus” címet, de Andy Stott tizenhat évnyi zenéjét meghallgatva neki habozás nélkül megítélhetnénk a titulust.
Az elhunytak szeretteinek.
Rotterdamban megtartják az idei Eurovíziós Dalfesztivált.
Budapesten prózai, Berlinben operarendezői szakon szerzett diplomát, azóta pedig felváltva dolgozik a két országban. Digitalizációról és koronavírusról, kellemetlen színházról és barokk operákról beszélgettünk, és szóba került az SZFE ügye is.
Ötven éve jelent meg a zenekar legjobb albuma minden idők egyik legjobb borítójával.
