mi a kotta?

Dekadensül érdekes

  • mi a kotta
  • 2021. december 8.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2021/49. hétre

„Stravinszky, ahogy a Hungária-szálló egyik szobájában szemben ül velünk, már külsejében is elárulja a modern, a legmodernebb nemzedékhez való tartozását. Arcáról, mely dekadensül érdekes, elmondható, hogy a legcsekélyebb vonatkozásban sem áll a görög szépségideállal. Egyformán jól beszél franciául és németül, beszéd közben egyikből a másikba csap át. Elmondja, hogy Párizsból jön, hogy állandó lakóhelye Nizza és hogy tizenhat esztendeje jött el Oroszországból.

A hétfői hangversenyen előadásra kerülő Petruska szvitjéről esik többek között szó. Megemlítjük, hogy Strauss Richárd nagy elismeréssel szólt előttünk erről a munkájáról. Mintha kissé ironikusan mosolyogna: – Ah, igen… A Petruskáig még követni tud Strauss… Tovább már nem… Régi munkám a Petruska. Nem mondom, hogy rossz munka. De már túl vagyok rajta.”

Így kezdődött a Pesti Hírlap 1926-os interjúja a nagy orosz zeneszerzővel, akinek a vezetéknevét akkor Stravinszky formában, mindmáig pedig a Stravinsky és a Sztravinszkij írásmód között ingadozva szokás lejegyezni. Például most is, midőn Pestre várjuk Valerij Gergijevet és szentpétervári zenekarát, hogy megszólaltassák a Strauss által is méltatott Petruskát, s előtte még Debussytől az Egy faun délutánját meg Saint-Saëns 2. zongoraversenyét (Nemzeti Hangversenyterem, december 15., fél nyolc). S ha netán feltűnt volna, hogy elsőre kikerültük az orosz együttes megnevezését, hát az nem volt véletlen, hiszen az írásmód itt is mutat némi kis ingadozást. A Mariinszkij Színház Zenekarának nevét ugyanis sokáig inkább így írták: a Kirov Opera Zenekara.

De már ugorjunk is át az egykor ugyancsak más neveken ismert Concerto Budapest szombati koncertjéhez, mondjuk, az említett Debussy-mű apropójával, ürügyén és örve alatt, merthogy a Mallarmé eklogája által ihletett Faun ott is elfuvolázza majd a magáét (Nemzeti Hangversenyterem, december 11., fél nyolc). De csak a szünet után, az első részt ugyanis a vezénylő Eötvös Péter két szerzeménye fogja kitölteni, s közülük az Alhambra címet is viselő III. hegedűverseny ráadásul többször halasztott magyarországi bemutató gyanánt – és Baráti Kristóf szólójával.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.