rés a présen

„Néha rosszalkodunk”

  • rés a présen
  • 2021. december 15.

Zene

Hollerung Gábor, a Budafoki Dohnányi Zenekar vezetője

rés a présen: Aranybál – az aranykor bálja címmel tartja 2022. február 12-én hagyományos rendezvényét a Pesti Vigadóban a Budafoki Dohnányi Zenekar. Mióta tart a BDZ e hagyománya?

Hollerung Gábor: Öt éve, 2017 januárjában kezdtük, így ez lesz az ötödik, mert a 2021. év eleji sajnos kimaradt a járványhelyzet miatt. Mindig vannak újabb ötleteink a már meglévő programjaink, hagyományaink mellé. Az Aranybál úgy jött létre, hogy szerettünk volna egy olyan társasági eseményt, amely visszanyúlik a 19. századi bálok legjobb hagyományaihoz. E hagyományok közül a legfontosabb, hogy a báli tánczenét egy szimfonikus zenekar szolgáltatja. Meglepően sokan szeretnek szalontáncokat táncolni szimfonikus zenére, és erre kevés lehetőség van manapság. A művek az Aranybálon is úgy szólalnak meg, ahogy a zeneszerzők megírták. Tehát Strauss keringőit például nem szalonzenekari verzióban, hanem úgy játsszuk, mintha egy koncerten lennénk.

rap: Mitől 21. századi ez a bál?

HG: Például attól, hogy a BDZ az egyik leghuszonegyedikszázadibb zenekar ma Magyarországon: hihetetlen stílusgazdagság jellemzi, minden műfajban otthon van, és a tagokból nagyon sokféle formáció alakult. Ez utóbbi jellegzetességünket ki is használjuk az Aranybálon, ahol az érkezéskor is szól majd a zene, a vacsora alatt is, és a klasszikus táncok után megjelenik a BDZ Big Band, hogy szalontáncokat játsszon. Egyébként elsők voltunk, akik rendszeresen fellépő big bandet alapítottunk. Az Aranybállal tulajdonképpen egy kortárs, szocializálós, zenés-táncos összejövetel lehetőségét alkottuk meg.

 
Fotó: Csibi Szilvia

 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.