rés a présen

„Néha rosszalkodunk”

  • rés a présen
  • 2021. december 15.

Zene

Hollerung Gábor, a Budafoki Dohnányi Zenekar vezetője

rés a présen: Aranybál – az aranykor bálja címmel tartja 2022. február 12-én hagyományos rendezvényét a Pesti Vigadóban a Budafoki Dohnányi Zenekar. Mióta tart a BDZ e hagyománya?

Hollerung Gábor: Öt éve, 2017 januárjában kezdtük, így ez lesz az ötödik, mert a 2021. év eleji sajnos kimaradt a járványhelyzet miatt. Mindig vannak újabb ötleteink a már meglévő programjaink, hagyományaink mellé. Az Aranybál úgy jött létre, hogy szerettünk volna egy olyan társasági eseményt, amely visszanyúlik a 19. századi bálok legjobb hagyományaihoz. E hagyományok közül a legfontosabb, hogy a báli tánczenét egy szimfonikus zenekar szolgáltatja. Meglepően sokan szeretnek szalontáncokat táncolni szimfonikus zenére, és erre kevés lehetőség van manapság. A művek az Aranybálon is úgy szólalnak meg, ahogy a zeneszerzők megírták. Tehát Strauss keringőit például nem szalonzenekari verzióban, hanem úgy játsszuk, mintha egy koncerten lennénk.

rap: Mitől 21. századi ez a bál?

HG: Például attól, hogy a BDZ az egyik leghuszonegyedikszázadibb zenekar ma Magyarországon: hihetetlen stílusgazdagság jellemzi, minden műfajban otthon van, és a tagokból nagyon sokféle formáció alakult. Ez utóbbi jellegzetességünket ki is használjuk az Aranybálon, ahol az érkezéskor is szól majd a zene, a vacsora alatt is, és a klasszikus táncok után megjelenik a BDZ Big Band, hogy szalontáncokat játsszon. Egyébként elsők voltunk, akik rendszeresen fellépő big bandet alapítottunk. Az Aranybállal tulajdonképpen egy kortárs, szocializálós, zenés-táncos összejövetel lehetőségét alkottuk meg.

 
Fotó: Csibi Szilvia

 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.