rés a présen

„Néha rosszalkodunk”

  • rés a présen
  • 2021. december 15.

Zene

Hollerung Gábor, a Budafoki Dohnányi Zenekar vezetője

rés a présen: Aranybál – az aranykor bálja címmel tartja 2022. február 12-én hagyományos rendezvényét a Pesti Vigadóban a Budafoki Dohnányi Zenekar. Mióta tart a BDZ e hagyománya?

Hollerung Gábor: Öt éve, 2017 januárjában kezdtük, így ez lesz az ötödik, mert a 2021. év eleji sajnos kimaradt a járványhelyzet miatt. Mindig vannak újabb ötleteink a már meglévő programjaink, hagyományaink mellé. Az Aranybál úgy jött létre, hogy szerettünk volna egy olyan társasági eseményt, amely visszanyúlik a 19. századi bálok legjobb hagyományaihoz. E hagyományok közül a legfontosabb, hogy a báli tánczenét egy szimfonikus zenekar szolgáltatja. Meglepően sokan szeretnek szalontáncokat táncolni szimfonikus zenére, és erre kevés lehetőség van manapság. A művek az Aranybálon is úgy szólalnak meg, ahogy a zeneszerzők megírták. Tehát Strauss keringőit például nem szalonzenekari verzióban, hanem úgy játsszuk, mintha egy koncerten lennénk.

rap: Mitől 21. századi ez a bál?

HG: Például attól, hogy a BDZ az egyik leghuszonegyedikszázadibb zenekar ma Magyarországon: hihetetlen stílusgazdagság jellemzi, minden műfajban otthon van, és a tagokból nagyon sokféle formáció alakult. Ez utóbbi jellegzetességünket ki is használjuk az Aranybálon, ahol az érkezéskor is szól majd a zene, a vacsora alatt is, és a klasszikus táncok után megjelenik a BDZ Big Band, hogy szalontáncokat játsszon. Egyébként elsők voltunk, akik rendszeresen fellépő big bandet alapítottunk. Az Aranybállal tulajdonképpen egy kortárs, szocializálós, zenés-táncos összejövetel lehetőségét alkottuk meg.

 
Fotó: Csibi Szilvia

 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.