rés a présen

„Néha rosszalkodunk”

  • rés a présen
  • 2021. december 15.

Zene

Hollerung Gábor, a Budafoki Dohnányi Zenekar vezetője

rés a présen: Aranybál – az aranykor bálja címmel tartja 2022. február 12-én hagyományos rendezvényét a Pesti Vigadóban a Budafoki Dohnányi Zenekar. Mióta tart a BDZ e hagyománya?

Hollerung Gábor: Öt éve, 2017 januárjában kezdtük, így ez lesz az ötödik, mert a 2021. év eleji sajnos kimaradt a járványhelyzet miatt. Mindig vannak újabb ötleteink a már meglévő programjaink, hagyományaink mellé. Az Aranybál úgy jött létre, hogy szerettünk volna egy olyan társasági eseményt, amely visszanyúlik a 19. századi bálok legjobb hagyományaihoz. E hagyományok közül a legfontosabb, hogy a báli tánczenét egy szimfonikus zenekar szolgáltatja. Meglepően sokan szeretnek szalontáncokat táncolni szimfonikus zenére, és erre kevés lehetőség van manapság. A művek az Aranybálon is úgy szólalnak meg, ahogy a zeneszerzők megírták. Tehát Strauss keringőit például nem szalonzenekari verzióban, hanem úgy játsszuk, mintha egy koncerten lennénk.

rap: Mitől 21. századi ez a bál?

HG: Például attól, hogy a BDZ az egyik leghuszonegyedikszázadibb zenekar ma Magyarországon: hihetetlen stílusgazdagság jellemzi, minden műfajban otthon van, és a tagokból nagyon sokféle formáció alakult. Ez utóbbi jellegzetességünket ki is használjuk az Aranybálon, ahol az érkezéskor is szól majd a zene, a vacsora alatt is, és a klasszikus táncok után megjelenik a BDZ Big Band, hogy szalontáncokat játsszon. Egyébként elsők voltunk, akik rendszeresen fellépő big bandet alapítottunk. Az Aranybállal tulajdonképpen egy kortárs, szocializálós, zenés-táncos összejövetel lehetőségét alkottuk meg.

 
Fotó: Csibi Szilvia

 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.