mi a kotta?

Gyermekifjú koromban

  • mi a kotta
  • 2021. december 15.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2021. év végére

„Magam 15 éves koromban hallottam legelőször s noha már negyedik életévemtől kezdve szigorú zenei fegyelmezésben részesültem, noha már a nehezebb zenei fajokat, a komoly irányú régibb szerzőket (Bach, Händel stb.) kultiváltam, nem tudtam megérteni azt a leírhatatlan lelkesedést, azt a mély áhítatot, melyet a közönség akkor tanúsított. Azóta nagy változáson mentem keresztül! Magának a műnek tanulmányozása és az abba való belemélyedés, annak többszöri hallása, esztétikai fejtegetések olvasása bennem is rajongássá fejlesztették a IX. szimfóniáért való lelkesedést, s e rajongásból, lelkesedésből és bámulatból szeretnék most valamit átplántálni azoknak lelkébe, kik – mint én gyermekifjú koromban – talán még közönyösek azzal szemben. (…) Vajon Beethoven, a nagy zenei hérosz, aki már megírta nyolc szimfóniáját, melyek mindenike külön-külön biztosította volna számára a halhatatlanságot, aki már zongoraszonátáival, kamarazenéjével elbűvölte a világot, aki a IX.-be akkor fogott, mikor mint öregedő ember talán már a közeledő véget sejti, azért alkotta-e oly naggyá, hatalmassá ezt a mesés szépségű művet, mert minden erejét összeszedve, olyat akart a világnak adni, ami eddigi alkotásait felülmúlja s azoknak méltó befejezését képezze? Korántsem!”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.