Az állambiztonság és a táncdalénekesek

Leheletnyi kétely

  • Szőnyei Tamás
  • 2021. december 15.

Zene

Fényes Kató az 1945 utáni, Németh Lehel pedig az 1956 utáni évek ragyogó csillaga volt. Mindketten disszidáltak. Alább életpályájuk eddig homályban maradt epizódjairól írunk – dokumentumok alapján.

A forrás kritikával kezelendő. Középkori kódex, oral history interjú vagy állambiztonsági irat – soha nem lehetünk tökéletesen biztosak afelől, hogy mindig minden úgy igaz, amit és ahogyan a forrás közöl. Bonyolítja a helyzetet, hogy egyes események elhallgatása is beszédes lehet.

Ez történt Lellén és Bernben

Fényes Kató 1921-ben született. 1936-ban, 15 évesen már színpadon állt. Bő egy évtizeddel később, 1947 novemberében lépett fel utoljára Budapesten. Simon Géza Gábor Magyar jazztörténet (1999) című kötete szerint november 30-án, a Zeneakadémián (a G. Dénes György rendezte, Ez Amerika ritmusa című műsorban, Vadas Zsuzsa, Horváth Jenő, Lantos Olivér, Kapitány Anni, Martiny Lajos, Hajdú Péter és mások mellett). Ézsiás Erzsébet Csupa könny a szobám – Fényes Kató életregénye (1993) szerint viszont a Dubarryban, a Duna-korzón. Lehet, hogy két helyen is.

Bárhogy történt, az utolsó estét megelőző évtized sorsfordító eseményekben bővelkedett számára. Korán férjhez ment egy nála harminc évvel idősebb kecskeméti likőrgyároshoz, Fürer Istvánhoz. 21 éves volt a lányuk megszületésekor. 1944/45-ben nem akart sárga csillagot viselni. Memoárja szerint egy Budapesten élelmiszer-elosztóként szolgáló német katonatisztnek, Leonhard Schellernek köszönhetően úszta meg élve, aki hamis papírokat szerzett neki, asszisztenseként foglalkoztatta. Lakásukban zsidókat bújtattak. Közben a gyerek a nagyszüleinél volt. Az államosítások során a likőrgyár odalett. Férjétől elvált, de szakított a szovjet letartóztatásból igen rossz állapotban kikerült német tiszttel is. A háború utáni röpke budapesti jazzkorszakban a pezsgő éjszakai élet jobb helyein, köztük a nyugati szövetséges erők klubjaiban szerepelt. Francia, latin-amerikai, angol és magyar dalokat egy­aránt repertoárján tartott, lemezei jelentek meg, hallható volt a rádióban. A legnépszerűbb énekesnők közé tartozott, de a nyugati diplomatákkal való kapcsolattartás az ő esetében is szúrhatta az államvédelmisek szemét. Úgy érezte, menekülnie kell.

Útlevelét Csornoky Viktornak köszönhette. Őt egy évvel Fényes Kató távozása után, 1948 decemberében, 29 éves korában a kommunisták által kreált koncepciós perben hűtlenség (köznyelven: hazaárulás), a demokratikus államrend megdöntésére irányuló és egyéb cselekmények vádjával elítélték és kivégezték. Az ifjú kisgazdapárti politikusnak útlevelek szabálytalan kiállítását is felrótták. Az ítélet szerint ezt 1948-ban követte el, de megtehette 1947 novemberében is (amikor Fényes Katónak segített), közvetlenül azelőtt, hogy Egyiptomba indult volna megkezdeni kairói nagyköveti szolgálatát. 1948 júliusában rendelték haza jelentéstétel ürügyén, s vették őrizetbe. Mindez elsősorban apósa, Tildy Zoltán államfő eltávolítását és a kisgazdapárt kiszorítását célozta. (Az énekesnő neve nem szerepel Csornoky ítéletében.)

Fényes Kató belgiumi szerződései lejárta után nem tért haza, Svájcban lelt otthonra. Férjhez ment egy orvoshoz. Megkapta az állampolgárságot. 1954-ben elváltak. 1955 nyarán a berni magyar nagykövetségen azt kérte: tegyék lehetővé, hogy 13 éves lánya meglátogathassa. A részletek megbeszélésére több alkalommal, különböző helyeken találkozott a követségen külügyi fedésben dolgozó Szabó Károly őrnaggyal. Júlia karácsonykor két hetet édesanyjával tölthetett, majd visszautazott nagyszüleihez Budapestre.

Ezután Szabó őrnagy ismét találkozott Fényes Katóval, és emlékeztette ígéretére: a segítség visszajár, most rajta a sor. Mivel rendszeresen járt az NSZK-ban (főként ott, Svájcban és Ausztriában szerepelt, s lemezei is jelentek meg), megegyeztek: segít megállapítani, hogy „egyes magyar személyek” hol tartózkodnak, mivel foglalkoznak, miként vélekednek egykori hazájukról. Szabó őrnagy bevonta a magyar hírszerzés munkájába Fényes Katót. Az ettől kezdve Hamvas Edit fedőnéven emlegetett – de formálisan be nem szervezett – énekesnő 1956. márciusi nyugatnémet fellépései során „kutató-tanulmányozó feladatokat hajtott végre részünkre”. Körülbelül húsz személy adatairól, anyagi helyzetéről, politikai beállítottságáról számolt be szóban. Értesüléseit saját biztonságára hivatkozva nem adta írásba. Beszélt a Szabad Európa Rádió (SZER) egyes munkatársairól is, mivel korábban egyszer szerepelt ott. Szülei kérésére a SZER-kapcsolatot megszakította, de fölmerült, hogy talán lenne lehetősége felújítani azt. 1956 nyarán úgy érzékelték, hogy a svájci elhárítás felfigyelt Fényes Kató és a berni követség kapcsolatára, ezért júniustól nem érintkeztek. A következő találkozó 1956 novemberében lett volna. Ám közbejött a forradalom. „Hamvas Edit” anyagát október 30-án megsemmisítették. Mindezek Szabó Károly őrnagy és Nagy Imre hadnagy 1957-es jelentéseiben olvashatók, ugyanis fölmerült, hogy a berni rezidentúra felújíthatná a megszakadt kapcsolatot „Hamvas Edittel” (Bt-544 jelzetű dossziéja borítóján eredeti fedőnevét, a Hamvas Editet áthúzták, „Chapman” lett belőle).

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk