Taglónak (Little Axe)

szerző
m. l. t.
publikálva
1997/6. (02. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Csak semmi kishitűség, semmi aggodalom. Bár a Little Axe még az ismeretlenebb nevek közül való, s két albumából (The Wolf That House Built, 1994, és Slow Fuse, 1996) is csak a második került most forgalomba hazánkban, pillanatok alatt összeállhat a kép: a zenekar négyesztendős működésének legalább tizenöt éves története van. Skip McDonald - gitár, Keith Le Blanc - dobok, Doug Wimbish - basszus, s a keverő mögött Adrian Sherwood, ugye, máris otthon vagyunk.

Csak semmi kishitűség, semmi aggodalom. Bár a Little Axe még az ismeretlenebb nevek közül való, s két albumából (The Wolf That House Built, 1994, és Slow Fuse, 1996) is csak a második került most forgalomba hazánkban, pillanatok alatt összeállhat a kép: a zenekar négyesztendős működésének legalább tizenöt éves története van. Skip McDonald - gitár, Keith Le Blanc - dobok, Doug Wimbish - basszus, s a keverő mögött Adrian Sherwood, ugye, máris otthon vagyunk.

McDonald Ohióból telepedett New Yorkba, ahol a hip-hop régi iskolájának kiadójához s házi zenekarához szegődött, ekkor jött össze Wimbishsel és Le Blanckal. Osztoztak a Sugarhill House Band legnagyobb sikerén (The Message, 1981), majd 1984-ben Londonba tette át székhelyét a társaság, beépülve a dubmester Adrian Sherwood On-U Sound nevű hangműhelyébe, másrészt (Gary Clail, majd Bernard Fowler énekesekkel kiegészülve) a ´87-től ´91-ig működő Tackheadet megalapítva. A pszichedelikus rock, a funk, a reggae s a techno határainak likvidálásával két stúdióalbumot (Friendly as a Hand Grenade, 1989, és Strange Things, 1990) hoztak össze; dióhéjban nagyjából ennyit az előzményekről, múlt időről.

Nagyon tetszik nekem ez a Kis Balta név. Számomra arra reflektál, ami amúgy létkérdése Sherwood egész életművének is, szóval hogy elvárható-e a kimondott tánczenétől, hogy egyszersmind letaglózzon s egyszersmind elrepítsen. Dolga-e, ha van ilyen. Nem beszélve egy másik alapkérdésről, arról tudniillik, hogy miként értelmezi újra az ezredvég globalitása az autentikus és a tradicionális fogalmát. Mihez képest, kihez képest, ha van ilyen.

Mégis, a Little Axe nem annyira Sherwood, mint Skip McDonald. Nem annyira dub és nem annyira elektronika, mint gospel és funk, és legfőképpen - mint mondja: - "huszonegyedik századi blues". "Blues, különféle stiláris paraméterekkel, nem szorítkozva a Mississippi-deltára vagy a tizenkét ütemes szerkezetre. A kapukat nyitva akarom hagyni."

Gitárok, tablák, harmonika és bendzsó - megérkeztek, bejutottak, otthon vannak mind. A The Wolf That House Built albumot nem hallottam, csak olvastam róla, a kritikusok zöme a kedvenceik között emlegette. Hajlamos vagyok hinni nekik, most a Slow Fuse-zal így vagyok magam is. Mi mást tehetnék, ha egy csomó szerelmemet hallom ki belőle, a Temptationstől a Holmes Brothersön át, na ja, a Little Axe-ig.

m. l. t.

M & G Records/BMG

szerző
m. l. t.
publikálva
1997/6. (02. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...