Az író legnagyobb hazai rajongói sem gondolhatták komolyan, hogy a legutóbbi hökkenet, az újorosz íróikon szerelmes regénye (A Metamor Szent Könyve) ilyen gyorsan überelhető.
Vajon mennyire meghatározó, hogy ki mikor indul el a költői pályán? Manapság húsz-egynéhány évesen adják ki a költők első kötetüket, mert ugyan a Wunderkindek ideje lejárt, de az 1973-ban született Kiss Judit Ágnes első kötetét lapozgatva örömmel állapíthatjuk meg, hogy egy igazi Wunderfrau könyvét tartjuk kezünkben.
E mondásért lelkesedni nem kis fáradságunkba kerülne, különben is inkább százszor a világ, mint egyszer a színház, de azért ebben kedvünket leljük, ebben a kisföldalatti-színháztörténetben.
Színházi közönségünk 2006-ban is rendíthetetlenül konformista, de a szigetlakók mások, a szertartástánctól a szamurájbalettig nekik minden jöhet két pogó között.
Viszonylag gyakori, hogy tinibandák konzummentes zenéléssel indítanak, s az is előfordul, hogy ez a misszió utóbb törekvéssé "szelídül". De hogy egy zenekar ezzel iskolát teremtsen, s tizenöt éve egyszerre legyen nagy tömegek kedvence az Újvilágban és az öreg kontinensen - na, az jelenleg csak a Radioheadre igaz.
Végigböngészve a fesztivál rockzenei ajánlatát, szolid keserűséggel állapíthatom meg, hogy a tavalyi hiánypótló felhozatal után idén újfent a tutira menő ismétlés dominál...
Igazság szerint az idei Sziget nem kényezteti el túlzottan az elektronikus tánczenék élveteg rajongóit, de azért nem kell kétségbeesni: valószínűleg ők sem fognak unatkozni a fesztivál hét napja alatt, meg azután jobb megbecsülni azt a keveset (?), amit kapunk.
A szponzor neve kis hazánkra utal, de a támogatás tárgya az maga a szabad térerő: immár hetedszer szólalnak meg együtt Európa, Afrika, Ázsia, Észak- és Latin-Amerika hangjai a fesztivál world music színpadán.