Tánczene - Beérni ennyivel

  • - minek -
  • 2006. augusztus 3.

Zene

Igazság szerint az idei Sziget nem kényezteti el túlzottan az elektronikus tánczenék élveteg rajongóit, de azért nem kell kétségbeesni: valószínűleg ők sem fognak unatkozni a fesztivál hét napja alatt, meg azután jobb megbecsülni azt a keveset (?), amit kapunk.

Igazság szerint az idei Sziget nem kényezteti el túlzottan az elektronikus tánczenék élveteg rajongóit, de azért nem kell kétségbeesni: valószínűleg ők sem fognak unatkozni a fesztivál hét napja alatt, meg azután jobb megbecsülni azt a keveset (?), amit kapunk. A rendelkezésre álló helyszínek is meg-fogyatkoztak egy kissé, igaz, ezúttal debütál a Meduza, amely öndefiníciója szerint az underground elektronikus zenéknek adna otthont - kiváltva a sokáig sikerrel működött, szalmával bélelt Cinetrip sátrat. Nagy partisátor nélkül természetesen nem is lehetne kinyitni a fesztivált - a megvadult technorajongók esetleg a metálsátoron állnának bosszút -, így hát örömmel jelentjük, Party Aréna megint lesz (ráadásul a programja több szempontból is figyelemre méltó). Magától értetődik, hogy a Sziget alatt is nyitva lesz a Mokka Cuka (benne javarészt drum and bass, kisebbrészt house/break-jellegű táncmulatságokkal), s a megfáradt, cipőjüket levetni vágyó utazókat sok szeretettel várják a Cökxpőn Ambient Sátorkertbe, ahol számos zenei meglepetésre számíthat a lábát pihentető szigetelő. S ne feledkezzünk meg arról se, hogy idén először a Roma Sátorban is lesznek bulik - nap mint nap, éjjel fél egytől hajnalig, a tágan értelmezett etno-bázisú zenékben utazó Putumayo kiadóhoz kötődő lemezlovasok előadásában. A Wan 2 színpadot pedig már csak azért is említenünk kell, mert itt lép fel élőben az Orb és a Coldcut is.

*

No de tartsuk magunkat a linearitás szigorú szabályaihoz: ott van mindjárt az első nap (augusztus 9-e), amikor a Party Aréna látogatói rögvest bitang nagy adagban kapnak a nyakukba a hagyományos house-zene áldásaiból: ez-úttal (is ) Roger Sanchez, a műfaj egyik koroná-zatlan királya részesíti mennyei örömökben a könnyedebb tánczenék híveit. Ugyanakkor a Meduza fantázianevű helyszínen a Rewind! partisorozat vendégeként (házigazda természetesen: Palotai és Cadik) az osztrák Stereotyp, alias Stefan Mörth lép fel (éjféltől) kedvenc alkotótársa, a német Al-Haca társaságában: kettejük kollaborációjának gyümölcse a tavalyelőtt megjelent Phase Three című nagylemez (magától értetődően a Klein Records, az idei Sziget egyik titkos főszereplőjének gondozásában). Ezen azután fellelhetjük mindazt, amiért a publikum szereti Stereotyp zenéjét - ravasz, kicsavart riddimek, rafinált grúvok, a dancehallból, dubból, hiphopból és megannyi más stílusból összegyúrt, mégis hatékony, néha kissé sötét hangulatú egyveleg, s persze megannyi vokalista. Nos, abból most sem lesz hiány, elvégre aznap este MC Coppa nyomja a vakert. S el ne felejtsük, előttük (este tíztől) Marcel és Sena lép színpadra - az előadás gerincét vélhetően Marcel tavaly megjelent Gamblers' Delight című, alapvetően finom zenéket felvonultató albuma adja. Mindezek után pedig a szokásos Rewind-diszkó hajnalhasadtáig - de ezt már úgyis tudják az érintettek.

*

Másnap (csütörtök) e cikk szerzője csak azért is Ministryvel kezdi a napot (tőlük a tíz éve kiadott Filth Pig óta nem hallottam semmit - tökmindegy: a Land Of Rape And Honeyt úgysem múlja felül soha semmi. Ja, hogy azt 1988-ban csinálták? - sajnáljuk, ez a ránk oly jellemző megkésettség újabb szomorú bizonyítéka (reméljük, a Ministry-koncert, persze a maga sajátos módján, ennél vidámabb lesz). Este azután Layo és Bushwacka! pakol majd a Party Arénában: legutóbbi nagylemezüket éppen nemrég méltattuk e hasábokon - a Feels Closer izgalmas, alapvetően 4/4-es zenei világa után valami hasonlóan változatos és gusztusos szettre számíthatunk a brit duótól. Ráadásul nem is maradnak versenytárs nélkül, elvégre a breakbeat szcéna tán legismertebb (bolondos lemezborítóiról is elhíresült) kiadója, a már eddig is milliós eladási statisztikával büszkélkedő Finger Lickin' dj-i nyomatják a zsíros törteket a táncra termett lábak alá. Referenciáik kiválóak: a kiadóalapító Soul Of Man duó (Justin Rushmore és Jem Panufnik) többek között az Acid Punch, a túloldali The Drum, a Killa Brew vagy a Dirty Waltzer című alapvetésekkel öregbítették hírnevüket, a Slyde duó két tagja (Robin 12 Tree és Jason Laidback) korábban külön-külön is izgalmas dolgokat produkált, együtt pedig ők a diszkoid-funky alapzatú break királyai. S hogy ne maradjanak egyedül, társul még hozzájuk A-Skillz, a szkreccsmester, a zsíros ütemek mágusa - buggyos nadrág nem marad majd szárazon.

*

S erre megint csak egy újabb nap, ama bizonyos péntek következik, amikor is - egészen pontosan este 11-től - színpadra lép a legendás és misztikus Coldcut duó: pályafutásukat e hasábokon legutóbb éppen legfrissebb (tavalyi), Sound Mirrors című albumuk kapcsán illettük elismerő szavakkal. Annyi bizonyos, hogy Matt Black és Jonathon More szinte minden stílusba belekóstolt, s a legtöbből került is egy kicsi az új albumra - ez, no meg a régi slágerek (esetleg egy kis Atomic Moog 2000?) várhatók tőlük az este folyamán. Ráadásul éjjel kettőtől Matt Black feltűnik majd a Meduza sátorban is, ahol a maga részéről egy őrült, másfél órás szettel zárja majd az estét. Előtte pedig ugyanitt végignézhetjük, ahogy a neves brit VJ-duó, az Addictive TV miként mixel videókat egymásra. A Party Aréna péntek estére a dzsanglistáké: a drum and bass színtér olyan nagyjai lépnek fel, mint a holland Future Prophecies, a brit DJ Storm s méltó magyar partnereik a bűnben: Palotai, Bal és Sizenine. S a végére hagyva a desszertet: a táncest fénypontjaként John B is a lemezjátszók mögé lép - a világ egyik legbolondabb dj-je temérdek stílusba belekóstolt már: samba & bass éppúgy szerepelt a repertoárban, mint electrohouse/ electropunk - friss, I've Stalking You On My Space című slágerét is megcsinálta vagy négyféle verzióban, közülük valószínűleg a drum and bass lesz ez este a befutó, bár ki tudja.

*

Szombaton ismét egy igazi zenei ínyencség vár a Party Aréna közönségére: maga Carl Craig fogja elbűvölni, aki a detroiti technoszcéna egyik legérdekesebb alakja. A minimáltól az absztrakt dzsesszig szinte mindenféle stílusban megnyilvánult már a mester, reméljük, ez alkalommal sem fogja majd vissza magát. A Meduzában ez a prog és goa trance napja: ördögbotot elő, lufit a kézbe, mert érkezik a Saafi Brothers, akik élőben (?) lépnek fel éjféltől - előttük-utánuk az érdemdús kollégák gondoskodnak a zenés lebegésről.

*

Vasárnap ugyanitt a már többször is méltatott Klein Records szolgál egész estét betöltő műsorral. A dj-k között Christian Candidot és a tréfás nevű Simonlebont említhetnénk, élőben pedig Patrick Kong, illetve a Sofa Surfers-beltag Markus Kienzl lép a színpadra - utóbbi a Product című dub-hiphop-ufó jazz-downtempo zeneanyaggal házal majd (a dj-ktől a kiadó meglehetősen széles, a hiphoptól az elektrodiszkóig terjedő repertoárjának ismeretében szinte bármire számíthatunk). A Party Arénában ezzel párhuzamosan Hernán Cattaneo, a progi house argentin császára emelgeti majd a tűket - aki alapvetően a Renaissance kiadó gondozásában megjelent mixalbuma szemléltetésének szenteli az éjszakát.

*

S nincs menekvés: hétfőn ugyanitt a minimál-elektro német Kaisere und Kőnigje, Anthony Rother izzítja a hangulatot egy alighanem húzós kis live acttel. A frankfurti illetőségű Rother mostanában többnyire saját, Datapunk nevű kiadójánál publikálja maga és barátai/kollégái felvételeit - ugyanitt jelent meg Super Space Model című vadonatúj lemeze, amely valóságos enciklopédiája a kortárs, szikár elektrohangzásnak. Utána, mintegy logikus folytatás gyanánt az idei Sziget egyik titkos favoritja, a Tiefschwarz duó, azaz Ali és Basti Schwarz (természetesen testvérek) pattannak a lemezjátszók mögé. Erede-tileg "sima", funk alapú house-számok és re-mixek készítésében csiszolták producertudo-mányukat, majd az évtized elejétől feltámadó electroclash (utóbb electrohouse) hullám korunk egyik legsikeresebb zenekészítőivé és lemezlovasaivá emelte őket. A Tiefschwarz duó szinte már mindenkit remixelt (legutóbb éppen Madonnát - Get Together, meg Depeche Mode-ot - John The Revelator) és saját számaik is - lásd a kissé hisztérikus hangulatú klippel megtámogatott Wait and See-t, a többek között Anthony Rother által is remixált Warning Sirent vagy a Tracy Thorn (Everything But The Girl) hangjára épülő Damage-t - jól megmunkált mesterdarabok: legutóbb éppen egy éve jelent meg egy albumnyi belőlük Eat Books címen. Szofisztikált electrohouse az, amire bizton számíthatunk az este.

Ugyanekkor, 23 órától a Wan 2 színpadon, 18 évvel megalakulása után először látható nálunk az Orb, amelyben az alapító Alex Patersonon kívül (immár 12 éve) Thomas Fehlmant is zenél. Az Orb, amelynek kapcsán gyakorta emlegetik a többé-kevésbé értelmetlen ambient house kifejezést, valóban jelentős mestere a finom zenei hangulatok keltésének: dub, house, breakbeat, sok-sok pszichedélia, mindez jól öszszekeverve, s hozzá alkalmanként hírneves közreműködők (mint Robert Fripp a kilencvenes évek közepén). Az Orb - ne kerteljünk - legjobb időszakát a kilencvenes évek elején-közepén élte, ekkor születtek az olyan legendás kompozíciók, mint a Little Fluffy Clouds, a Blue Room, s persze a két első nagylemez, a '91-es Orb's Adventure Beyond The Ultraworld és a következő évben kiadott U.F. Orb. Persze Paterson és alkalmanként változó öszszetételű csapata nem pihent azóta sem - rengeteg album, maxi és sok-sok remix kövezi útjukat - a színpadon pedig alighanem ízelítőt kaphatunk a legutóbbi, Okie Dokie It's the Orb on Kompakt című lemezük anyagából, s talán a régi nagy sikerekből is (az átkozott nosztalgia, immár sokadszor). A Meduza e napra pedig a berlini Pulver kiadóhoz került gebinbe: a kiadó számos magyar zenét is kiad, így kerül színpadra 8-tól az Upton Felaz, majd a kiadó egyik legfőbb sztárja, Erik Sumo, aki saját zenekarával és Kiss Erzsivel kiegészülve fél 11-től ad koncertet - vélhetően a My Rocky Mountain lemez dalaiból. Utána jönnek a német bennszülöttek, mindenekelőtt a kiadófőnök Dublex Inc. dj-kollektívája, a módfelett invenciózus producergárda, az Inverse Cinematics és a szintúgy a kiadónál publikáló Slope: sok-sok 4/4-es zenét hallunk majd, perkusszív témákkal, funkbeütéssel, dzsesszes hangulattal, hogy az anyja se sirassa.

*

Kedden ugyanitt a holland Kraak & Smaak duó: a funky breakek jelentős idomárjai teljes zenekarral érkeznek, s így élőben fogják prezentálni két (már megjelent, szeptemberben a polcokra kerülő) albumukat s a megannyi maxislágert. Előtte, utána válogatott magyar dj-k játszanak, miként mindennap, ha még nem említettük volna. A Party Aréna utolsó napja egy újabb érdemdús fellépőt tartogat számunkra: Mylo, a skót electrohouse/electropop mágus szemlélteti, hogy veleszületett, briliáns kompozíciós készsége a saját dalok és remixek előállításán kívül egy dj-szett sikeres abszolválására is alkalmassá teszi.

Mylo, eredeti nevén Myles MacInnes előbb Oxfordban tanult filozófiát, pszichológiát, miegyebet, ám a filozófia PhD-t félbehagyva inkább hazatért zenét csinálni. Amikor a tavalyi év elején megjelent Destroy Rock & Roll című nagylemeze (amit ágyban fekve, egy Apple Macintosh gépen komponált), már látszott: megérte pályát váltani: a Drop The Pressure, a Kim Carnes-hangmintára (Bette Davis Eyes) épülő In My Arms vagy a dinamikus Musclecars maxiként is sikeresek voltak, Mylo pedig számos remixfelkérést kapott és teljesített sikeresen. Most a dj-pult mögött bizonyít - reméljük, elégedett lesz az, aki türelmesen kivárta a hetedik napot.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.