Az író legnagyobb hazai rajongói sem gondolhatták komolyan, hogy a legutóbbi hökkenet, az újorosz íróikon szerelmes regénye (A Metamor Szent Könyve) ilyen gyorsan überelhető. Jelen esetben azzal, hogy az eleddig az orosz rendszerváltást és kapitalizmust abszurditásig facsaró, dzsangás/gombás/meszkalinfelhős sztorik helyett Pelevin egy földrajzilag bárhol működőképes színdarabot ír.
A rettenet sisakja pontosan abban a pszichohorror légkörben indul, mint a Kocka vagy a Fűrész című többrészes thrillerek; adott hat-nyolc szereplő, akiknek sem egymásról, sem arról nincs semmiféle emlékük, hogyan és miért kerültek a labirintusba, valamint hogy miért tartja őket fogva és miféle ismeretlen erő. A filmekkel ellentétben a könyv hősei/antihősei nem találkoznak a valóságban, mert egyetlen perverz félreértéstől eltekintve csakis internetes csetelés útján érintkeznek. A cybertérben kreált csoport tagjainak álomanalíziseibe és történeteibe is csak így, a monitoron megjelenő szövegek útján kap betekintést az olvasó. Az gyorsan kiderül, hogy Asterisk (más néven Minotaurosz) a rabtartójuk, és mindenkit másképp kényszerít arra, hogy ki-ki a maga labirintusszeletében menekülésbe fogjon. A rettenet sisakjának talányára fokuszálás számos mitológiai elemet és történetmorzsát felhasznál. Eközben azért van idő a Tarantino-filmekben található spontán eszmefuttatásokra is; például, hogy Lucas Csillagok háborúja sorozata az első három rész után miért nem arról szól, hogy mi van utána, hanem hogy mi volt előtte. ("Dart Vader az ottani világ Minotaurosza, és az a fekete farokság a fején - a rettenet sisakja. ' gondolja mindőjüket: Luke Skywalkert, a robotokat, Csubakkát meg minden mást. Ezért a halála után nem lehet folytatás.")
Igaz, hogy figyelmes és alapos olvasással sem deríthető ki, hogy kik a szöveg moderátorai, akik valamiért ki-xxx-elnek bizonyos információkat adnak ki, de abban azért bízhatunk, hogy megérthető: Pavlov szukája A rettenet sisakjában miért néz bele a labirintus közepén Tarkovszkij tükrébe, ha még csak véletlenül sem mondhatja azt, hogy MÚÚÚ. Mindezekből világos kell legyen, hogy a rettenet sisakja is egy zseniális Pelevin-kötet. Annak ellenére is, hogy most éppen egy csipetnyi Oroszország sem került a sztoriba. A magyar fordítás a csetszobák nyelvi leleményeitől a filozófiai mélységű részekig könnyed és gördülékeny. S ha mindez Gothár Péter Hagyjállógva Vászka című filmjét idézi fel, az nem véletlen. Ugyanis a filmben elhangzó szöveget és a Pelevin-fordítást is a közelmúltban elhunyt Bratka László jegyezte.
Palatinus Kiadó, 2006, 271 oldal,
2200 Ft
