Zene

Nyolc kis kritika

Megannyi derék alkotó után egy újabb korszakos zseni, akinek felmenői részben hazánkból távoztak (alkalmasint alighanem menekültek) a világ szerencsésebb fertályára.

A neve hallatán sokaknak még ma is egy olyan nő képe ugrik be, aki a kávéházak ablakában pengetővel és vonalas füzettel ülve elmélkedik.

Furcsa szerzetekből láthattunk már egyet-kettőt lekászálódni arról a buszról, melyen a mi Jimmynk is zötykölődik.

A Vendelnek az a tragédiája, hogy nem ízlik neki többé a sör - még ebben a rekkenőben sem! -, a testi gyönyörök sem ízlenek, sőt kedve sincsen hozzájuk. Vendel ezenkívül meg van halva, illetve meg van ölve, de ez nem tragédia, hanem direkte mázli. Tudom, hogy az, de hogy miért, azt most nem tudom fölidézni.

Hiába minden. Nézzük bár naphosszat alig néhány filmjét, mondjuk a Zilahy Lajos regényéből készült Két fogolyt, vagy hallgassuk estelente rádiónkon az Ármány és szerelem legendás előadását, melyben egyik leghíresebb szerepét, Lady Milfordot adta, Bajor Gizi, a színésznő végérvényesen távol került tőlünk.

Nyolc kis kritika

Noha a sussexi középiskolásokból 1997-ben alakult Keane-nek hét év kellett, hogy kiküzdje magának a nagylemezkészítés jogát, Hopes and Fears című albumával világszerte ismert lett a (gitár nélkül) pop-rockot játszó trió.

David Eugene Edwards eddig kétszer járt hazánkban: először 2000-ben a 16 Horsepower Secret South című albumát turnéztatva, majd 2005-ben - ugyancsak a Szigeten - a Woven Hand nevű újabb zenekarának Consider The Birds című albumával.

A "francia szórakoztató film hagyományai" toposzként éppoly jól hangzik, mint "a franciás könnyedség" - ám a látszat, miszerint ezek olyan nagyon összetartoznának, minimum becsapós, legalábbis felkínálja a rossz utat.

Errefelé még úgy sem jártunk, illetve dehogynem. A helyszínek újak, de a film már egy ideje ugyanaz. A náci múlttal való szembenézés jegyében mostanában már nem a koncentrációs táborok barakkjaiban és a lövészárkok mélyén keresik történeteiket a fiatal német filmesek, hanem a hátország vidékein.

A nyári fesztiváloknak az a nagy előnyük, hogy a kontextusuk - az a valami, ami a produkciókat körülveszi - mindig kiváló. Kezdjük mindjárt az időjárással: nyár van, ugye, ha esik, ha fúj. Folytassuk az infrastruktúrával: jó éttermek mindenütt akadnak.

Mi szüksége lehetett Racine-nak kárpitosszegre? A választ most már talán sohasem tudjuk meg, pedig már-már elérhető közelségben hittük a XVII-XVIII. század fordulójának francia életviszonyait képekben és szövegben egyaránt taglaló kötet egy bizonyos pontján.

Nyolc kis kritika