Két összeillő ember - Para-Kovács Imre: Amerika kiadó - beszélgetések Menyhárt Jenővel (könyv)

  • - legát -
  • 2006. augusztus 3.

Zene

Az Európa Kiadó énekes-gitárosa két hónapot töltött Para-Kovács Imrével egy konyhában, hogy magnóra mondja az életét.
A helyszín kiválasztása jelképesnek tűnik. Magyarországon ugyanis a konyha hosszú ideig nemcsak az volt, ami valójában - mellékhelyiség -, hanem afféle szentély is, a dohányzás, az italozás, de mindenekelőtt a nagy gondolatok és beszélgetések terepe. Elvonulási útvonal, remetebarlang, vagy épp fordítva: a hely, ahol a dolgok történtek.

Mindezt leginkább azok a negyven fölöttiek értik, akik ifjúkorukban abba élték bele magukat, hogy az önkifejezés leghatékonyabb eszköze, a szabadság megtestesülése nem más, mint a rock and roll. Persze nem a roki, a Fenyő Miki-féle majomparádé, hanem az "életforma". Az érzés, amiről a leghatásosabb dalokat éppen Menyhárt Jenő írta. A nyolcvanas évek elején mindez megállta a helyét, de tíz évvel később a szabadságot már nem rock and rollban mérték. Beköszöntött az "igazi" szabadság, a rock and roll csak egy tánc lett, "életformaként" az alkoholizmus és a drogfüggőség szinonimája. Dixi. A pusztulás, amiről a leghatásosabb tárcákat éppen Para-Kovács Imre írta. Nem csoda, hogy az egykori rajongók közül sokan letagadnák, hogy valaha is közük volt ehhez a gyanús üzlethez. Noha részegen még mindig azt dünnyögik, hogy "helló, bébi, te nyomorult állat", ma már kizárólag enni járnak a konyhába.

Menyhárt és Para-Kovács azonban sokkal közelebb került a tűzhöz, mint hogy csak úgy bedaráltassanak. Mondhatnánk, "két össze-illő ember" ücsörgött a konyhában, ám épp a kérdező és a kérdezett egymás mellé kerülése döbbentett rá, hogy mennyire kétpólusú is volt a mi rock and roll univerzumunk: Menyhárt önmagát komolyan véve, kíváncsiságból, határozott elképzelésekkel és következetes elvek mentén tette ugyanazt, amit Para-Kovács bohócsipkával a fején, tenyérbe mászó elvtelenséggel, botrányt keltő cinizmussal. Mi sülhet ki egy ilyen beszélgetésből? Természetesen egy pillanatig sem gondoltuk, hogy több mint 400 oldalon keresztül komoly férfiak beszélgetnek majd világmegváltó dolgokról, sokkal inkább azt vártuk, mikor történik meg az a konyhai beszélgetések során oly gyakori eset, hogy egymás torkának esnek a felek.

Nos, e tekintetben csalódás az Amerika kiadó (nem lehetett volna csak egy picit szellemesebb címet adni?), és ez leginkább annak köszönhető, hogy Para-Kovács az öltözőszekrényben felejtette az öszszes olyan eszközt, amellyel az ellenfelet meg lehetne semmisíteni, és szerencsére megfeledkezett a talk show-ira oly jellemző magamutogatásról is. Valóban kíváncsi, és néhány, már-már kötelező kötözködést leszámítva sikerül teljesen a háttérben maradnia. "Amikor Menyhárt Jenőt megkerestem ennek a könyvnek az ötletével, elég hamar sikerült meggyőzni, hogy ez szükséges, sőt elkerülhetetlen, mivel belülről még semmilyen megfejtés nem érkezett ebből a korból, még senki nem mesélte el a történetet azok közül, akik részt vettek benne."

Szerencsénkre Menyhárt nem azzal bajlódik, hogy "megfejtse a történetet", sokkal inkább arra törekszik, hogy a lehető legprecízebben és legőszintébben mondja el az ő történetét, hogyan vált rock and roll sztárrá, majd később hogyan tudott az egészből kikeveredni úgy, hogy mégis benne maradt. Bámulatos emlékezőtehetségének köszönhetően képes a legapróbb részletekig felidézni a nyolcvanas éveket, és mivel mindezt kritikusan, önfényezés és nosztalgia nélkül teszi, és nem tussol el pitiáner részleteket, szinte az orrunkban érezzük annak a nyomorult korszaknak a szagát. De épp ezért valami feldereng abból is, hogy miért tartottuk oly pompásnak akkoriban még a legselejtesebb eredetieskedést is. A történet azonban nem ér véget a rendszerváltással, hiszen ami azután történt Menyhárt Jenővel, legalább annyira tanulságos, mint ami előtte volt. Sokan bukásnak ítélhetik meg amerikai kalandjait, és biztos vannak, akik lúzernek tartják, hogy nem váltotta pénzre hírnevét a rendszerváltás idején. De talán vagyunk egy páran, akik inkább irigykedve figyelünk arra az emberre, aki minden esendősége és gyarlósága ellenére sem herdálta el legnagyobb kincsét, a szabadságát.

Glória Kiadó, 2006, 462 oldal, 2980 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.