Hamlet - szériában: A gyulai Shalespeare Fesztivál (színház)

  • Csáki Judit
  • 2006. július 20.

Zene

A nyári fesztiváloknak az a nagy előnyük, hogy a kontextusuk - az a valami, ami a produkciókat körülveszi - mindig kiváló. Kezdjük mindjárt az időjárással: nyár van, ugye, ha esik, ha fúj. Folytassuk az infrastruktúrával: jó éttermek mindenütt akadnak.

A nyári fesztiváloknak az a nagy előnyük, hogy a kontextusuk - az a valami, ami a produkciókat körülveszi - mindig kiváló. Kezdjük mindjárt az időjárással: nyár van, ugye, ha esik, ha fúj. Folytassuk az infrastruktúrával: jó éttermek mindenütt akadnak. És végezzük az általánosítással: a nyári fesztiválok többsége városokban van (hogy milyen a jó város, arról máskor ugyanitt); jut eszembe hirtelen Pécs, Zsámbék, Keszthely, Szeged.

Gyula, ahol idén a második Shakespeare Fesztivált rendezték, szintén jó város; hogy csak a pazar várfürdőt említsem hirtelen, meg legföljebb azt, hogy egyetlen nagy virágoskert az egész.

Mindazonáltal - hogy árnyas oldalt is mutassak gyorsan - a honi nyári fesztiválok legnagyobb szervezője egy óriási gereblye: ezzel szokták hagyományosan összeterelni azokat a produkciókat, amelyek elviselik a költöztetést, és amelyek résztvevői hajlandóságot mutatnak a nyári szereplésre. Ez a módszer köszönő viszonyban sincsen a produkciók színvonalával - és ez az oka annak, hogy a gyakorlott nyári fesztiválutazó már "szagról" kiszúrja, hová nem érdemes mennie, legalábbis színházat nézni. Hát oda, ahol a magyar színháziparban év közben termelődött selejt látható, némi csillagos égbolttal körítve; meg oda, ahol a szakma kiszuperált vándorlegényei soros operetthaknijukat összeütik. És ha ezt mind kipipáljuk, nem sok helyre kell utaznunk nyáron.

Ez a helyzet szoros összefüggést mutat azzal, hogy a nyári fesztiválok támogatása még a "téli" színházi támogatásnál is esetlegesebb és nehézkesebb. Kora nyáron az egyik legkelendőbb média-rágógumi a különféle pénzforrások finomabb-durvább zsarolása: a nyári igazgatók - vérmérséklettől és pozíciótól függően - mind a hiányzó összegeket követelik ahhoz a fesztiválhoz, amely azután - akár megkapják a pénzt, akár nem - többnyire lezajlik.

Ahol nincs olyan - nagyon becsvágyó és eléggé tehetős - önkormányzat, amelyik zsebből állja saját fesztiválját (esetleg a szokásosnál nagyobb reklám reményében vagy szimpla kulturális ügybuzgalomból), ott mindig nehezen jön össze a pénz. Még a komoly művészi respekttel és nagy hagyománnyal bíró nyári játékok is folytonos anyagi gondokkal küzdenek - és nem nehéz, nem is kockázatos megjósolni vagy kijelenteni, hogy az ilyesmi mindig esztétikai engedményre csábít.

Gedeon József, a Gyulai Várszínház self-made-man igazgatója a minisztériumtól és az NKA fesztiváltámogatási keretéből, a várostól és picit a megyétől kapott - együttvéve sem sok - pénzből Gyulára teremtett néhány nemzetközi nagyágyút a második Shakespeare Fesztiválra. Az alig kéthetes fesztiválon három külföldi társulat, egy hazai keletkezésű, de angol nyelvű produkció, egy - másokkal koprodukcióban létrehozott - új bemutató, egy, az elmúlt évad kiemelkedő sikerének bizonyult budapesti előadás és egy, szintén vendégségbe hívott táncszínházi előadás mutatta meg magát. A kísérőprogramban volt kis tanácskozás, többek között Kuroszava Macbethjét, Marthaler Vízkeresztjét, Stoppard rendezésében a Rosencrantz és Guildenstern halott című művet és Brook Hamlet-rendezését láthatták filmről az érdeklődők, akik meghallgathatták még a King's Singerst (Shakespeare korabeli művekkel), és megnézhették a főiskolán most végzett osztály Hamletjét is. Pofás program - kevés művészi megalkuvással.

Mert igaz ugyan, hogy a litván Meno Fortas Nekrosius rendezte Hamletjére már betódulhatott hat évvel ezelőtt a Vígszínházba, aki látni akarta ezt a méltán elhíresült előadást - de csöppet sem meglepő, hogy a gyulai művelődési házba is sokan elzarándokoltak olyanok, akik másodszor is látni akarták a produkciót. Ez - tán a gyakori külföldi fesztiválszerepléseknek köszönhetően is - változatlanul "jó karban" van, második megnézésre új mélységeit és végtelen játékosságát tárja a néző elé. Ez az első - és mindmáig egyetlen - olyan Hamlet az életemben, amelyben az apa, mármint Hamlet atyjának szelleme nemcsak elindítja és kiprovokálja kelletlen fiából a bosszút, hanem tanúja is annak, hogy mire ment vele.

A Bárka Színház Hamletje - Tim Carroll rendezése - kissé megszenvedte ugyan a helyszínváltoztatás kényszerét (a várfalon kívül játszott felvonás kissé szétesett), viszont sokkoló megoldásokkal és határtalan találékonysággal kitűnően elszórakoztatta közönségét.

A főiskolások Hamletje - vizsgaelőadás volt - elsősorban is arról tudósított, hogy ezúttal a szokásosnál mintegy kétszer több végzett színész kerül a színházakhoz, és lehet, hogy nem mind lesz boldog.

Az ínyencfalat a grúz Rusztaveli Nemzeti Színház Hamletje volt (lásd képünkön); Robert Sturua hetedik Hamlet-rendezése. A híres "hamletista" ebben a legutóbbi produkcióban - amely leginkább kitalált formanyelvével, stilizált előadásmódjával, szigorúan koreografált jeleneteivel hatott - több fantasztikus színészt is szerepeltet; és hátha látjuk még Magyarországon Zaza Papuashvili Hamletjét és Beso Zanguri Claudiusát.

Ami a saját új produkciót illeti: a Vízkeresztről, amely a Szentendrei Teátrummal és az Örkény Színházzal közösen jött létre, ősszel, a kőszínházi bemutató után írunk majd.

Gyulán jövőre lesz a harmadik Shakespeare Fesztivál.

Gyula, július 12-16.

Figyelmébe ajánljuk