A címzett ismerős - Vajda Miklós: "Drága jó Rákosi Mátyás!" (Étermérgezés)

Zene

Hiába minden. Nézzük bár naphosszat alig néhány filmjét, mondjuk a Zilahy Lajos regényéből készült Két fogolyt, vagy hallgassuk estelente rádiónkon az Ármány és szerelem legendás előadását, melyben egyik leghíresebb szerepét, Lady Milfordot adta, Bajor Gizi, a színésznő végérvényesen távol került tőlünk.

Hiába minden. Nézzük bár naphosszat alig néhány filmjét, mondjuk a Zilahy Lajos regényéből készült Két fogolyt, vagy hallgassuk estelente rádiónkon az Ármány és szerelem legendás előadását, melyben egyik leghíresebb szerepét, Lady Milfordot adta, Bajor Gizi, a színésznő végérvényesen távol került tőlünk. Ám míg valaha oly ünnepelt művészete hamar avíttá fakult, addig jótéteményekben gazdag életének és rejtélyesen tragikus halálának emléke máig eleven. Ennek bizonyságaképp a Kossuth rádió a hétvégén bő egyórás dokumentumdrámában idézte fel a Nemzeti Színház örökös nagyasszonyának utolsó évét, mely jórészt egy mentőakció megszervezésével és végrehajtásával telt. A hangjáték szerzője, az író-műfordító Vajda Miklós

közeli érintettként,

a színésznő egykori gyámolítottjaként kutatta fel s állította össze annak a merész vállalkozásnak írásos dokumentumait és személyes emlékeit, melyet Bajor Gizi kedves barátnője, a rémhírterjesztés vádjával igaztalanul elítélt Vajda Judit érdekében indított.

A megkettőzött fiúi pietás kötelme alatt munkálkodó Vajda Miklós (hiszen művének két hősnője közül az egyik az édes-, míg a másik a keresztanyja volt) drámájának középpontjába Bajor Gizi leveleit állította. Ezek a levelek a pártfőtitkár és ekkor éppen miniszterelnök-helyettesi sarzsit is viselő Rákosi Mátyáshoz íródtak, s bennük a Kossuth-díjas tragika aggály nélkül vállalta fel a politikai naiva merőben kockázatos szerepkörét. Bajor Gizi ugyanis egy percig sem átallotta magát butának mutatni, hogy aztán lassanként érzelgős-elkényeztetett, ügyesen manipulatív érvelésével lefegyverezze, s engedményre késztesse az általa mélyen megvetett Rákosit. Taktikájának eredményeképpen Vajda Judit (mellesleg Bajor Gizi első férjének özvegye) börtönbüntetését legalább átmenetileg megszakították, méghozzá olyan időben, amikor más, hasonlóan nobilis próbálkozások nemritkán tragikus kudarcot vallottak. (Nagyjából ez idő tájt lett öngyilkos a nagy Árgyél, azaz Somlay Artúr, miután dúsan dekorált színészfejedelemként sem sikerült közbenjárnia a kitelepített pályatárs, Déry Sári érdekében.)

A Bognár Mónika rendezte dokumentumdráma szinte mindvégig szerencsésen elegyítette a tárgyszerűséget a személyes hangvétellel, a családi legendárium történeteit a históriai megalapozottságú, levéltári kutatásokra támaszkodó múltidézéssel. Udvaros Dorottya mint Bajor Gizi egykönnyen hozta a szerepjátszó, hol bizalmasan mórikáló, hol vigaszra szoruló dívát, s Nagy-Kálózy Eszter ugyancsak fölényesen abszolválta a Márianosztra és Kecskemét börtöneit megjáró, törődötten is törhetetlen özvegyasszonyt. Mellettük Lázár Kati egy anekdotikus jellegű betét zsánerfigurájaként előhallatszódva adta bejáratott (poszt)szocialista tramplihangján a szadista s egyszersmind Bajor művésznőért rajongó fősmasszert. A narrátor erősen személyes, a szerző érzelmeitől - érthető okokból - korántsem mentes szövegét Fodor Tamás olvasta fel, ami ismerve a színész fanyar és könnytelen előadásmódját, különösen bölcs döntésnek ígérkezett. S valóban, egyetlen, pár percnyi részletet leszámítva, mely az Amerikába kivándorolt Vajda Judit utolsó éveinek megindító, ám menthetetlenül magánjellegű beszámolóját tárta elénk, a dokumentumdráma méltó emléket állított két rendkívüli asszonynak.

Kossuth rádió, július 22.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal.