Háborús konfekció - Dennes Gansel: Napola - A Führer elit csapata (film)

  • - köves -
  • 2006. július 20.

Zene

Errefelé még úgy sem jártunk, illetve dehogynem. A helyszínek újak, de a film már egy ideje ugyanaz. A náci múlttal való szembenézés jegyében mostanában már nem a koncentrációs táborok barakkjaiban és a lövészárkok mélyén keresik történeteiket a fiatal német filmesek, hanem a hátország vidékein.
Az győz, aki elsőként ér az archívumba, azé a dicsőség, aki elsőként rekonstruálja az ördögi gépezet korábban ismeretlen színtereit. Hitler bunkerjának alaprajza ugyanúgy sikerre vitt már egy játékfilmet, mint Sophie Scholl kihallgatásának részletes jegyzőkönyve, és semmi kétség, hasonló érdeklődés kíséri majd a Führer elit katonáinak iskolaéveit is. A recept megegyezik a korábbiakkal: egyfelől a náci világ kulisszáinak részletgazdag megidézése, másfelől egy flottul elmesélt, meglehetősen hagyományos történet hivatott elnyerni a közönség érdeklődését. A harmadik birodalom lassan ismerősnek ható díszletei között nem először érezhetjük úgy, hogy nem egy - a készítők szándéka szerint - fontos történetbe, hanem valójában szabvány zsánerfilmbe tévedtünk. Szó se róla, egy igazán pedáns és hatásos darabba, mely a katonaiskolás fejlődéstörténetek kliséit toldja meg a náci vezetés kegyetlenségeivel, miközben tehetséges fiatal német színészeket és az SS-egyenruhát már sokadszorra magukra öltő helyi sztárokat juttat drámai magas labdákhoz. A Napola, csakúgy, mint a Sophie Scholl és a Hitler utolsó napjait feldolgozó mozik, jól megcsinált film, melynek kapcsán az iparszerűség és a jó szándék, a hatásvadászat és a múltfeltárás iránti elkötelezettség ugyanazon a napon említendő.

A Best Hollywood bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.