Ötvözésből jeles - Keane: Under The Iron Sea (lemez)

  • - szami -
  • 2006. július 20.

Zene

Noha a sussexi középiskolásokból 1997-ben alakult Keane-nek hét év kellett, hogy kiküzdje magának a nagylemezkészítés jogát, Hopes and Fears című albumával világszerte ismert lett a (gitár nélkül) pop-rockot játszó trió.

Noha a sussexi középiskolásokból 1997-ben alakult Keane-nek hét év kellett, hogy kiküzdje magának a nagylemezkészítés jogát, Hopes and Fears című albumával világszerte ismert lett a (gitár nélkül) pop-rockot játszó trió. A szakmabéliek a szemére vetették, hogy semmi eredetit nem csinál, de az ötmilliós lemezeladás olyannyira elnyomta a kritikai felhangokat, hogy a trió még a Live8-en is fellépett.

Az új lemez, az Under The Iron Sea megjelenése előtt a zenekar tagjai (Tim Rice Oakley - zongora, Richard Hughes - dob és Tom Chaplin - ének) minden szóba jöhető fórumon világgá kürtölték, hogy általuk egy igazi "rock 'n' roll szörnyeteg" van születőben. Hogy aztán ennek dőltek-e be a rajongók, vagy a zenekar iránti igény hatalmas, még kétséges. De tény, hogy az album a brit listán kapásból az élen nyitott, s az amerikai Billboardon is benne volt az első ötben. Mindebből akár arra is következtethetnénk, hogy valami olyan sajátos muzsika hallható rajta, amit egyből sokan megszerettek - a több száz ezres eladási és letöltési mutató legalábbis ezt igazolja. Egyediségről azonban csak akkor beszélhetnénk, ha nem lenne Coldplay, Travis és Radiohead, valamint ha a U2 az utóbbi években nem azt gyártaná futószalagon, amit.

Az új Keane-albumon kezdettől fogva stíluskötéltánc folyik: az Atlantic és a Nothing In My Way coldplayes hangszerelése közé a U2 Discotheque-jének stílhű újra-keverése került Is It Any Wonder? címen, a Leaving So Soon és az A Bad Dream pedig tisztára a Radiohead antidepresszánssal teletömött világát idézi. Az ügyes ötvözéseken és a fülbemászó refréneken túl a Keane "mentségére" szolgálhat, hogy a többiekhez képest derűsebb szövegeket írtak a dalokhoz. De az albumot záró The Frog Prince után így is az a konklúzió, hogy bár a banda rávette a király-kisasszonyt, hogy megcsókolja a békát, nem egy királyfit, legfeljebb egy jóképű céhlegényt oldozott fel az átok alól.

Az viszont kimondottan ügyes húzás volt, hogy a megjelenést arra az időre ütemezték, amikor az imént emlegetett zenekarok háza táján nincs hír lemezfelvételről, s így az Under The Iron Sea gyorsan helyet talált magának a bevásárlókosarakban. A sikeres hiánypótlás eufóriáján túl azonban érdemes lenne emlékezni arra, hogy a nyolcvanas évek elején a Simple Minds is ezt az utat választotta. S az egykor nagy sikerekre predesztinált banda elmerült az arctalan vesztesek között.

Island/Universal Music, 2006

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.