A négy elem mindegyike megihlette a zeneszerzőket, de talán egyik sem annyira, mint a Föld legfontosabb anyaga, a víz, amely Händeltől Liszten át Ravelig oly sok zeneszerzőt inspirált. Ha a tengerről esik szó, elsőként Debussy jut eszünkbe. Pedig más komponisták is írtak „tengeri” műveket: például az angol Edward Elgar (1857–1934), a francia Ernest Chausson (1855–1899) és egy nálunk ismeretlen, szintén francia szerző, Victorin Joncières (1839–1903). Hármuk zenéjét – a tenger által ihletett két zenekari dalciklust és egy kantátát – énekli új lemezén a kiváló kanadai alt, Marie-Nicole Lemieux.
A lemez izgalmas hajóút a nyugat-európai késő romantika ismeretlen vizein. A darabokat kifinomult szín- és harmóniavilág, szenvedélyes kifejezésmód jellemzi. Számos részlet akad, amelyhez érve úgy érezzük, megragadtuk a romantika és a születő impresszionizmus, vagy épp a romantika és a születő modernség találkozásának pillanatát, máskor látni véljük Wagner hatalmas árnyékát, amely mindhárom zeneszerzőre rávetül.
Lemieux rendkívül kulturált énekesnő, aki e pompás lemez műsorának összeállításával missziót teljesített, álomszép ritkaságokat porolva le (a Joncières-felvétel hanglemez-világpremier), s ezt előadásmódjának érzékenységével és árnyaltságával, a tételek lélektani hátterének aprólékos kidolgozásával tetézi. Paul Daniel értő vezényletével a bordeaux-i opera kórusa és a város zenekara segít méltón kiteljesíteni a produkciók látomásos jellegét.
Erato, 2019
