A zenekar negyedik budapesti fellépésére valószínűleg jó sokan eljöttek azok közül, akik akkor is megtekintették őket, tele volt idősebb arccal a nézőtér - a fiatal gótokat valamiért nem nagyon érdekelte a Mission, pedig ezen a turnén a nehéz esetnek számító frontember, Wayne Hussey mellé visszatért két fontos ősarc, a kopasz basszista Craig Adams és a stílusos gótkalapot viselő gitáros, Simon Hinkler is.
A középkorú zenészek szerencsére nem vették túl komolyan magukat, és jó volt látni, hogy a számok közben még egy-két vigyorgós egymásra kacsintásra is futotta az erejükből. Sőt néha már egészen poénkodós volt a hangulat: Adams egyszer elkezdett csesztetni valakit az árokban, hogy miért olvas könyvet, miközben ő vért izzadva játszik, nem sokkal utána meg még egy viccet is benyögött a mikrofonba. Hussey az egyszámos szólóblokkja előtt azzal vádolta a többieket, hogy inkább a backstage-ben maradtak sajtot zabálni, "a mai a legjobb koncertünk ezen a turnén" beszólást pedig már maguk a zenészek is elröhögték. Talán a két visszatérő őstag lehetett az oka, de ezen az estén a Mission a múltban ragadt, és az 1992-es Like A Child Againnél frissebb számot nem szedett elő. Elhangzott az első három (illetve ha a First Chaptert és a Grains Of Sandet is ide számítjuk, akkor öt) lemez szinte összes fontos dala, a ráadásblokkba befért két feldolgozás is (a Stairway To Heaven-ös outróval záruló All Along The Watchtower, illetve Neil Young Like A Hurricane-je), és akik ekkor a villanykapcsolás és a szalagról bejátszott zene hatására leléptek, azok megszívták, mert a Mission még egyszer visszajött, és eljátszotta saját zseniális Stairway...-jét, amit úgy hívnak, hogy Tower Of Strength.
A38 hajó, június 6.
