Tömör harag

Mihály Gergely, Peralta Miguel - Angertea

  • Vincze Ádám
  • 2012.11.11 14:10

Zene

A nagymágocsi Angertea Magyarország egyik legegyénibb hangulatú zenekara, és ezt olyanok is aláírhatják, mint a zenekar előző kislemezén vendégeskedő Scott Reeder, a Kyuss basszusgitárosa, illetve az anyag hangmérnöke, a Grammy-díjas Neil Kernon, aki a Tool-Neurosis-vonalon mozgó csapatot annak idején a Myspace-en fedezte fel. Az Angertea nemrég egy norvég kiadónál jelentette meg Nr. 4: Songs Exhaled című lemezét, amin Billy Gould, a Faith No More basszusgitárosa is vendégszerepel. A zenekar basszusgitárosával (képünk bal oldalán) és gitáros-énekesével (középen) beszéltünk.

Magyar Narancs: Billy Gouldot hogy sikerült rávenni a vendégszereplésre?

 

Peralta Miguel: Egy e-mailbe került. Meghallgatta a dalt, tetszett neki...

Mihály Gergely: ...ráadásul nem fizettünk érte egy fillért sem. Gyerekkori hősünk, ott volt a posztere a falon. Pár éve felvettem a kapcsolatot Gould kiadójával, a Kool Arrow Recordsszal, és személyesen ő válaszolt, hogy tetszik neki a zenénk. Évekig levelezgettünk: bármi történt a zenekarral, teszem azt, csináltunk egy új klipet, azt elküldtem neki. Minden egyes alkalommal válaszolt, még ha csak annyit is, hogy "ez fasza, gyerekek, csináljátok!". Már az új lemez keverése kezdődött, amikor egyáltalán eszembe jutott, hogy feldobjam neki az ötletet, ő pedig két nappal az FNM nyári Európa-turnéja előtt fejezte be a felvételt a házi stúdiójában.

MN: Az új lemez összefogottabbnak, átgondoltabbnak és érettebbnek tűnik az elődjénél.

MG: Már volt olyan kritika, ahol azt hozták fel negatívumként, hogy nincs az a szétszállás az új lemezen, ami régebben volt, és nincsenek nyolcperces, nagyon brutál dalok. Itt rövidek a számok, és kompakt, összerakott az egész.

MN: Ez megtervezett dolog volt?

MG: Egyáltalán nem. Lett egy jó próbatermünk, és nyugodtan tudtunk dolgozni, nem Ottóék (Bárkai László dobos - V. Á.) kisszobájában írtuk meg a lemezt, mint az elődjét. Talán kicsit le is higgadtunk: már nem vagyunk annyira mérgesek az emberekre, inkább valamilyen felnőttes kiábrándulásról, kiégettségről van szó. De az is lehet, hogy egyszerűen felnőttünk, és az esztelen vagdalkozás helyett megtanultuk tömörebben összefoglalni a haragot, de ez sem volt tudatos.

PM: Sokan azt hiszik egyébként, hogy azért lett ilyen az anyag, mert a külföldi kiadó beleszólt, de nem. A Smash Fabric Records egyébként bepróbálkozott azzal, hogy legyen joga beleszólnia a dalszerzésbe, csak mi közöltük velük, hogy akkor hagyjuk inkább az egészet.

MN: Ilyen még létezik?

PM: Először azt kérték, hogy demózzuk fel a nótákat, és majd ők megmondják, ha valami gondjuk van velük.

MG: Ezt valószínűleg biztonsági szelepnek szánták: ha például valami politikailag nagyon inkorrekt szöveget rakunk fel, akkor legyen joguk megtagadni a kiadást. De miután kifogásoltuk a dolgot, nagyon konstruktívan álltak a szerződésmódosításhoz. Amúgy nagyjából a Breivik-féle mészárlás környékén volt ez, és valószínűleg pusztán érzékenyebbek voltak.

MN: Mit jelent egyébként a gyakorlatban, hogy egy kis norvég kiadónál jelent meg a lemez?

MG: Pénzt. Konkrétabban: finanszírozták majdnem a teljes lemezfelvételt, meg az eladásokból is megkapunk ötven százalékot.

MN: Turné?

MG: A skandináv turnét szervezik.

PM: Elvileg. Norvégia, Dánia, Svédország az alap, de ebből ebben az évben szerintem semmi nem lesz.

MN: Nagyon bánnátok, ha tényleg nem lenne semmi ebből a kalandból?

PM: Nem, mert utána úgyis felveszünk még egy ugyanilyen lemezt. Csak jobbat. A zenekar működését egy kiadó igazából semennyire sem befolyásolja.

MN: Más kiadó nem jött szóba a Kernon-féle kislemez után?

MG: Voltak próbálkozások, de szerintem ez a zene túlzottan egyéni. Egy Nuclear Blast például ezt nem fogja kiadni. Nem azért, mert velük akarom egy napon emlegetni magunkat, de a Meshuggah is küszködött a Nuclear Blasttel annak idején, mert nem pózolós-sárkányölős metált játszottak, hanem egy sokkal egyénibb, akkoriban nagyon szokatlan és újszerű zenét. Most már vannak olyan sikeresek, hogy kiadják őket, de ahogy náluk nem volt, úgy nálunk sincs jól körülhatárolható, egyértelmű zene és imázs sem.

MN: Nem érzed emiatt rosszul magad?

MG: Nincs ezzel gond. Értem, hogy miért szerződtetnek olyan zenekarokat, amilyeneket.

PM: Azért, hogy könnyen emészthető és kategorizálható dolgot tudjanak kiadni. A zenehallgatók nem akarnak gondolkodni, csak annyit szeretnének, hogy a háttérben szóljon valami, amit kurva gyorsan fel lehet ismerni, be lehet skatulyázni, és nem kell tenni érte semmit, nem kell emészteni, küzdeni vele. A miénkkel meg kell. Erre az emberek nem érnek rá, meg le is szarják igazából.

MG: Én pont erre vagyok a legbüszkébb egyébként: hogy merünk mások lenni. Az Angertea-vel nem vagyunk kurva nagy sztárok, de elérünk dolgokat, amiket más nem.

MN: Korábban pedig elég keserűen nyilatkoztál a magyar rockszakmáról, illetve a fesztiválszervezőkről. Itt azért érzek némi ellentmondást.

MG: Meg is kaptam érte a magamét, de tartom is a dolgot. A fesztiválszervezők generálják a zenekarok sikereit, és ha minket is úgy elkezdenének nyomni, ahogy rengeteg zenekart erőltetnek, ugyanolyan sikeresek lennénk. Játszottunk egy-két fesztiválon, és olyan sikerünk volt, hogy beszartam, úgyhogy nem igaz, hogy ez ennyire emészthetetlen zene, hiszen a Tool is ott van a legnagyobb fesztiválok headlinerei közt. De ha a körülményeket nem nézzük, én nagyon szeretek zenélni, ha másért nem, azért, mert rengeteg haragot kiadok magamból egy-egy koncert alatt. Sok zenekar itt rontja el egyébként: görcsölnek azon, hogy hajszolják a sikereket, és közben elfelejtik élvezni a zenélést.

Neked ajánljuk